Ne haragudj, hogy megint zavarlak, de problémák adódtak Gokarttal kapcsolatban, és mostmár végképp nem tudom mire vélni a viselkedését.
Hétfő óta ketten vagyunk Gokarttal, mivel Tomi balatonparton dolgozik. Első nap nem is volt semmi gond, és igazából nem tudom hogy egyáltalán ez lehet-e az oka a viselkedésének, hogy párom nincs itthon. Vagy közrejátszhat e a dolgokban.
Kedd éjszaka hajnal fél 2-kor Gokart felébredt és fel-alá mászkált a lakásban jó fél órán keresztül. Először azt hittem melege van, és nem találja a helyét. Aztán elkezdett nyüszögni. Akkor már gondoltam hogy valószínüleg ki kell mennie. Így hajnal negyed 3-kor felkerekedtünk egy sétára. Gokart meg is könnyebbült, én persze hulla fáradt voltam. Mikor hazaértünk, úgy gondoltam, hogy akkor mostmár alhatunk tovább. Ám Gokart nem így gondolta, és örömében, hogy végre megkönnyebbült, nekiállt játszani. És ugye azt már írtam, hogy ha nem játszunk vele, akkor elkezd ugatni. Hát ez történt hajnal 3-kor is, és egyszerűen nem hallgatott semmire. Hiába küldtem a helyére, odamnet ugyan, de ugyanúgy ugatott tovább. Bevallom már elég mérges voltam rá, hogy nem akar elhallgatni. Végül kicsit erélyesebben szóltam rá, mint szoktam, és akkor megszeppent, és végre hajnal 4-kor ismét lefeküdhettem aludni.
Tegnap délután mikor hazaértem, nem volt semmi gond, aztán elmentünk sétálni, vacsiztunk, majd kimentünk kicsit az udvarra. És éppen beszélgettem párommal telefonon, és a főbérlőnk is kint volt az udvaron, és egyszercsak Gokart megharapta, igazából mindenféle indok és ok nélkül. Szerencsére nem komoly sérülés lett, de nem értettem, hogy mi lett vele egyik pillanatról a másikra. Aztán ezek után bementünk a lakásba, és a helyére küldtem. Látszott rajta, hogy tudja, hogy most valami olyat csinált, amit nem szabadott volna. Majd lenyugodtak a kedélyek, és este 8-kor még elmentünk sétálni kettesben Gokarttal. Több mint egy óra séta után hazaértünk, bementünk a lakásba, Gokart kipurcant, egyből elfeküdt, így én tettem ügyes-bajos dolgaimat. Amikor indultam zuhanyozni, odajött hozzám, nagy farokcsóválás közepette, én megsimogattam, és erre ő megharapta a csuklómat. Hirtelen nagyon megijedtem, hogy most miért is tette ezt, de arra jutottam, hogy elképzelésem nincs. Semmit nem tettem, hogy ezt kapjam cserébe. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem sikerült annyira elkapnia a kezemet, hogy nagyobb sérülést okozzon, de jelenleg a csuklóm kétszer akkora mint a másik, és kék-zöld. Este persze próbálkozott a ne haragudj nézésével és vieselkedésével, és bevallom most egy kicsit megrendült a bizalmam benne. Abszolut semmi oka, hogy így viselkedjen, és tényleg nem tettünk semmit, hogy ezt tegye, amit tett.
Este alig tudtam elaludni, és nem nagyon tudom, hogy ezek után hogyan álljak hozzá. Hiszen gondolom az sem jó, ha úgy teszek, mintha nem történt volna semmi, és az sem, ha haragszom rá.
Igazából abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan viselkedjek vele, és mit tehetek az ellen, hogy ez ne forduljon elő mégegyszer. Illetve szeretném megkérdezni, hogy am enhelyen nem fordult e elő hasonló vele kapcsolatban? El nem bírom képzelni, hogy mi miatt tette. Párommal beszélgettünk erről, és nem szeretnénk őt visszaadni, hiszen nem azért fogadtuk örökbe, hogy az első probléma után lemondjunk róla. Viszont muszáj, hogy ezt a fajta viselkedést mellőzze. Mivel szüleimnél otthon elég nagy nyüzsgés van, és szeretnénk haza látogatni. Egyértelmű, hoyg akkor Gokartot is vinnénk magunkkal, viszont, ha így viselkedik, nem tudom, hogy bízhatom e benne annyira, hogyha testvéremék jönnek a gyerekekkel hozzánk, akkor vajon hogyan fog reagálni. Azt pedig mégsem tehetem meg, hogy akkor innentől nem engedem senki közelébe, nehogy valami baj történjen!?!
Azon is elgondolkoztam, hogy láttam az oltási könyvében az előző tulaj telefonszámát, hogy felhívom. Viszont semmi garancia nincs rá, hogy elmondaná nekem, hogy miért viselkedik így Gokart, ahogy.
Holnap vagy szombaton megyünk állatorvoshoz, neki is elmondhatom ezeket a problémákat, ugye?
Remélem hogy tudsz nekem segíteni, mert nagyon szeretném, ha Gokart megértené azt, hogy eszünkben sincs bántani, sem továbbadni rajta, de ez a viselkedés nagyon nem tetszik sem nekem, sem páromnak.
A papírokat megkaptam, köszönöm szépen. Ma délután postázom is vissza neked az egyik példányt. Egy bakit követtem el rajta, hogy először nem jó dátumokat nézem az oltásokkal kapcsolatban. Remélem nem gond, ha átjavítottam tollal.
Kérlek, ha tudsz segíts nekem, hogy mit tegyünk Gokarttal, vagy hogy vajon mi válthatta ki nála ezt a fajta viselkedést.
Előre is köszönöm válaszodat!
Melinda
Ui: Mégyegyszer ne hari, hogy folyton zaklatlak, de most nagyon elkeseredtem, és nem tudom mit tegyek vagy kihez forduljak!

Ne haragudj, hogy megint zavarlak, de problémák adódtak Gokarttal kapcsolatban, és mostmár végképp nem tudom mire vélni a viselkedését.
Hétfő óta ketten vagyunk Gokarttal, mivel Tomi balatonparton dolgozik. Első nap nem is volt semmi gond, és igazából nem tudom hogy egyáltalán ez lehet-e az oka a viselkedésének, hogy párom nincs itthon. Vagy közrejátszhat e a dolgokban.
Kedd éjszaka hajnal fél 2-kor Gokart felébredt és fel-alá mászkált a lakásban jó fél órán keresztül. Először azt hittem melege van, és nem találja a helyét. Aztán elkezdett nyüszögni. Akkor már gondoltam hogy valószínüleg ki kell mennie. Így hajnal negyed 3-kor felkerekedtünk egy sétára. Gokart meg is könnyebbült, én persze hulla fáradt voltam. Mikor hazaértünk, úgy gondoltam, hogy akkor mostmár alhatunk tovább. Ám Gokart nem így gondolta, és örömében, hogy végre megkönnyebbült, nekiállt játszani. És ugye azt már írtam, hogy ha nem játszunk vele, akkor elkezd ugatni. Hát ez történt hajnal 3-kor is, és egyszerűen nem hallgatott semmire. Hiába küldtem a helyére, odamnet ugyan, de ugyanúgy ugatott tovább. Bevallom már elég mérges voltam rá, hogy nem akar elhallgatni. Végül kicsit erélyesebben szóltam rá, mint szoktam, és akkor megszeppent, és végre hajnal 4-kor ismét lefeküdhettem aludni.
Tegnap délután mikor hazaértem, nem volt semmi gond, aztán elmentünk sétálni, vacsiztunk, majd kimentünk kicsit az udvarra. És éppen beszélgettem párommal telefonon, és a főbérlőnk is kint volt az udvaron, és egyszercsak Gokart megharapta, igazából mindenféle indok és ok nélkül. Szerencsére nem komoly sérülés lett, de nem értettem, hogy mi lett vele egyik pillanatról a másikra. Aztán ezek után bementünk a lakásba, és a helyére küldtem. Látszott rajta, hogy tudja, hogy most valami olyat csinált, amit nem szabadott volna. Majd lenyugodtak a kedélyek, és este 8-kor még elmentünk sétálni kettesben Gokarttal. Több mint egy óra séta után hazaértünk, bementünk a lakásba, Gokart kipurcant, egyből elfeküdt, így én tettem ügyes-bajos dolgaimat. Amikor indultam zuhanyozni, odajött hozzám, nagy farokcsóválás közepette, én megsimogattam, és erre ő megharapta a csuklómat. Hirtelen nagyon megijedtem, hogy most miért is tette ezt, de arra jutottam, hogy elképzelésem nincs. Semmit nem tettem, hogy ezt kapjam cserébe. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem sikerült annyira elkapnia a kezemet, hogy nagyobb sérülést okozzon, de jelenleg a csuklóm kétszer akkora mint a másik, és kék-zöld. Este persze próbálkozott a ne haragudj nézésével és vieselkedésével, és bevallom most egy kicsit megrendült a bizalmam benne. Abszolut semmi oka, hogy így viselkedjen, és tényleg nem tettünk semmit, hogy ezt tegye, amit tett.
Este alig tudtam elaludni, és nem nagyon tudom, hogy ezek után hogyan álljak hozzá. Hiszen gondolom az sem jó, ha úgy teszek, mintha nem történt volna semmi, és az sem, ha haragszom rá.
Igazából abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan viselkedjek vele, és mit tehetek az ellen, hogy ez ne forduljon elő mégegyszer. Illetve szeretném megkérdezni, hogy am enhelyen nem fordult e elő hasonló vele kapcsolatban? El nem bírom képzelni, hogy mi miatt tette. Párommal beszélgettünk erről, és nem szeretnénk őt visszaadni, hiszen nem azért fogadtuk örökbe, hogy az első probléma után lemondjunk róla. Viszont muszáj, hogy ezt a fajta viselkedést mellőzze. Mivel szüleimnél otthon elég nagy nyüzsgés van, és szeretnénk haza látogatni. Egyértelmű, hoyg akkor Gokartot is vinnénk magunkkal, viszont, ha így viselkedik, nem tudom, hogy bízhatom e benne annyira, hogyha testvéremék jönnek a gyerekekkel hozzánk, akkor vajon hogyan fog reagálni. Azt pedig mégsem tehetem meg, hogy akkor innentől nem engedem senki közelébe, nehogy valami baj történjen!?!
Azon is elgondolkoztam, hogy láttam az oltási könyvében az előző tulaj telefonszámát, hogy felhívom. Viszont semmi garancia nincs rá, hogy elmondaná nekem, hogy miért viselkedik így Gokart, ahogy.
Holnap vagy szombaton megyünk állatorvoshoz, neki is elmondhatom ezeket a problémákat, ugye?
Remélem hogy tudsz nekem segíteni, mert nagyon szeretném, ha Gokart megértené azt, hogy eszünkben sincs bántani, sem továbbadni rajta, de ez a viselkedés nagyon nem tetszik sem nekem, sem páromnak.
A papírokat megkaptam, köszönöm szépen. Ma délután postázom is vissza neked az egyik példányt. Egy bakit követtem el rajta, hogy először nem jó dátumokat nézem az oltásokkal kapcsolatban. Remélem nem gond, ha átjavítottam tollal.
Kérlek, ha tudsz segíts nekem, hogy mit tegyünk Gokarttal, vagy hogy vajon mi válthatta ki nála ezt a fajta viselkedést.
Előre is köszönöm válaszodat!
Melinda
Ui: Mégyegyszer ne hari, hogy folyton zaklatlak, de most nagyon elkeseredtem, és nem tudom mit tegyek vagy kihez forduljak!

Kb. Húsvét táján volt az utolsó jelentkezésünk, amikor is Béka baba alias
Berkenye még nem sétálhatott. De szerencsére menetrendszerűen megkapta az
összes szükséges oltást, így eljött a nap, amikor nem kutyatarisznyában,
az ölemben vittem sétálni, hanem Budni bubuval "karöltve" vonulhatott az
utcán. Hát az olyan is volt! Kishaver nagy-nagy örömében kb. egy hétig
olyan volt mint ha bolondgombát evett volna, ment a nagyvilágba. Ezért
sajnos rövid időn belül állandó pórázra került. Az első "megyek az orrom
és szemem után szabadon, és ejtem le nagy ívben, hogy bizonyos gazdi egyed
mit dumál nekem" után (szereztem pár ősz hajszálat ez ügyben) szigorú
oktatásba részesült. Ennek az lett az eredménye, hogy ma már szerencsésen
el lehet engedni, de csak megfelelően védett helyen, hátul a park közepén,
mert, ahogy lát egy kutyát nagy örömmel oda galoppol hozzá, ha tetszik az
illető kutyának, ha nem. Ilyenkor én teljes hangerőmet bevetve, hívom
vissza, vagy ha úgy ítélem meg szélsebesen rohanok utána, hogy megfogjam,
sőt már állandó pásztával nézem a környéket és őnagyságát, hogy időben
közbevethessem magam. Pl. a múlt hétvégén szinte egész idő alatt büntiben
volt, mert teljesen önállósította magát, egyszerűen egyáltalán nem
hallgatott rám, nem jött vissza, csak ment a füle botját sem mozgatva.
Miután leszidtam Őnagysága elvonult a többi baráti kutyától és tőlem,
leült és szinte egész idő alatt duzzogott. Hát meg kell hagyni csúcs fej!
Mint egy dacos kisgyerek:-) Szóval én is nagyon félek, hogy egyszer nem
veszem időben észre a spurit és valamelyik nagyobb kutya neki megy. Ezért
folytonos stresszben vagyok, mert azt sem akarom, hogy állandóan pórázon
lévő kutya legyen, aki még egy kicsit sem tud futkosni, főleg nem egy
olyan nagy, szép parkban, ahol mi lakunk. Ezért úgy döntöttem, hogy már a
hétvégén kutyaiskola felé vesszük virgácsainkat, hogy egy kicsit
szocializálódjunk.

Úgy tűnik egy kissé betömörítettem a dolgokat a séta, és a para közé pedig
történnek azért vidámabb dolgok is velünk. Tegnap előtt vettem Bundinak és
Brekinek egy-egy szép nagy füstölt csontot, amit ránézésre életük végéig
csócsálhatnának, de csak -hatnának ugyanis Berkenye bubu úgy döntött, hogy
mind a két csont őt illeti meg, és nem engedi közelébe Bundust. Meg kell
vallani az igazat őt nem is érdekli igazán, de a lényeg a sztoriban az,
hogy tegnap este miután lefeküdtünk Breki úgy döntött, hogy ő inkább a
csontot vigyázza és ez azzal járt, hogy mi ketten Bundival a szokásos
ágyban alvást választottuk ő meg lent a játékkosár mellett őrködött, amíg
el nem aludt (hozzá kell tenni, hogy azóta mióta velem van mindig az ágyon
mellettem alszik). Kb. hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy rémült,
nyüszögő sírásba kezdet, és mint a mérgezett egér rohant fel mellém,
amikor magamhoz hívtam, reggelig el sem mozdult:-) Valószínűleg az éjszaka
folyamán felébredt, és számára ismeretlen helyen találta magát a sötétben,
ahol még a tesó és anya sem volt ott, ennek okán pánikolt. Szerintem ma
már velünk fekszik le:-)

Volt egy váratlan orvos látogatásunk is, mert amikor már nagyon nagy volt
a fű, játék közben elbotlott egy gödörbe és hátsó végtagjaira nem akart
ráállni. Kutyát az autóba tettem és rohantam az ügyeletre, mert ez
természetesen hétvégén, a mi orvosunk rendelésidején kívül esett meg. No,
szóval rohanunk az orvoshoz, ahol kb. három órás várakozás után
szerencsésen kiderült, hogy kutya baja. Megröntgenezték a gerincét, lábát,
csípőjét és megállapították, hogy nincs csípőficama, rendellenes fejlődése
és szerencsésen megúszta a dolgot, max. jelentkezhet a színművészetire,
mert nagyon jó színésznő:-). Ha már itt voltunk kértem egy nagy generált,
fültisztítást, súlymérés (6,6 kg.) stb. Szóval ez a kaland is jól sült el,
de remélem ilyen többet nem lesz. Bár hozzáteszem, hogy két nap múlva
ismét megbotlott egy gödörbe, csak most a mellső lábát sérelmezte. De ezt
az esetet pontosan láttam és tudtam, hogy semmi nagyobb baja nem eshetett,
mert ép hogy séta tempóban botlott meg, de tényleg elkezdett színészkedni.
Ezen egy jutalom falat gyorsan segített:-)

Összegezve:

Berkenye kutyus Bundi, a Mamám és számomra a világ közepe. Nem tudom
eléggé megköszönni őt. Egy csupa szív és élet kiskutya és nagyon remélem,
hogy velem lesz még minimum 16 évig, mint ahogy Bundi is, akinek szavát
fogtam ez ügyben:-)

Kb. Húsvét táján volt az utolsó jelentkezésünk, amikor is Béka baba alias
Berkenye még nem sétálhatott. De szerencsére menetrendszerűen megkapta az
összes szükséges oltást, így eljött a nap, amikor nem kutyatarisznyában,
az ölemben vittem sétálni, hanem Budni bubuval "karöltve" vonulhatott az
utcán. Hát az olyan is volt! Kishaver nagy-nagy örömében kb. egy hétig
olyan volt mint ha bolondgombát evett volna, ment a nagyvilágba. Ezért
sajnos rövid időn belül állandó pórázra került. Az első "megyek az orrom
és szemem után szabadon, és ejtem le nagy ívben, hogy bizonyos gazdi egyed
mit dumál nekem" után (szereztem pár ősz hajszálat ez ügyben) szigorú
oktatásba részesült. Ennek az lett az eredménye, hogy ma már szerencsésen
el lehet engedni, de csak megfelelően védett helyen, hátul a park közepén,
mert, ahogy lát egy kutyát nagy örömmel oda galoppol hozzá, ha tetszik az
illető kutyának, ha nem. Ilyenkor én teljes hangerőmet bevetve, hívom
vissza, vagy ha úgy ítélem meg szélsebesen rohanok utána, hogy megfogjam,
sőt már állandó pásztával nézem a környéket és őnagyságát, hogy időben
közbevethessem magam. Pl. a múlt hétvégén szinte egész idő alatt büntiben
volt, mert teljesen önállósította magát, egyszerűen egyáltalán nem
hallgatott rám, nem jött vissza, csak ment a füle botját sem mozgatva.
Miután leszidtam Őnagysága elvonult a többi baráti kutyától és tőlem,
leült és szinte egész idő alatt duzzogott. Hát meg kell hagyni csúcs fej!
Mint egy dacos kisgyerek:-) Szóval én is nagyon félek, hogy egyszer nem
veszem időben észre a spurit és valamelyik nagyobb kutya neki megy. Ezért
folytonos stresszben vagyok, mert azt sem akarom, hogy állandóan pórázon
lévő kutya legyen, aki még egy kicsit sem tud futkosni, főleg nem egy
olyan nagy, szép parkban, ahol mi lakunk. Ezért úgy döntöttem, hogy már a
hétvégén kutyaiskola felé vesszük virgácsainkat, hogy egy kicsit
szocializálódjunk.

Úgy tűnik egy kissé betömörítettem a dolgokat a séta, és a para közé pedig
történnek azért vidámabb dolgok is velünk. Tegnap előtt vettem Bundinak és
Brekinek egy-egy szép nagy füstölt csontot, amit ránézésre életük végéig
csócsálhatnának, de csak -hatnának ugyanis Berkenye bubu úgy döntött, hogy
mind a két csont őt illeti meg, és nem engedi közelébe Bundust. Meg kell
vallani az igazat őt nem is érdekli igazán, de a lényeg a sztoriban az,
hogy tegnap este miután lefeküdtünk Breki úgy döntött, hogy ő inkább a
csontot vigyázza és ez azzal járt, hogy mi ketten Bundival a szokásos
ágyban alvást választottuk ő meg lent a játékkosár mellett őrködött, amíg
el nem aludt (hozzá kell tenni, hogy azóta mióta velem van mindig az ágyon
mellettem alszik). Kb. hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy rémült,
nyüszögő sírásba kezdet, és mint a mérgezett egér rohant fel mellém,
amikor magamhoz hívtam, reggelig el sem mozdult:-) Valószínűleg az éjszaka
folyamán felébredt, és számára ismeretlen helyen találta magát a sötétben,
ahol még a tesó és anya sem volt ott, ennek okán pánikolt. Szerintem ma
már velünk fekszik le:-)

Volt egy váratlan orvos látogatásunk is, mert amikor már nagyon nagy volt
a fű, játék közben elbotlott egy gödörbe és hátsó végtagjaira nem akart
ráállni. Kutyát az autóba tettem és rohantam az ügyeletre, mert ez
természetesen hétvégén, a mi orvosunk rendelésidején kívül esett meg. No,
szóval rohanunk az orvoshoz, ahol kb. három órás várakozás után
szerencsésen kiderült, hogy kutya baja. Megröntgenezték a gerincét, lábát,
csípőjét és megállapították, hogy nincs csípőficama, rendellenes fejlődése
és szerencsésen megúszta a dolgot, max. jelentkezhet a színművészetire,
mert nagyon jó színésznő:-). Ha már itt voltunk kértem egy nagy generált,
fültisztítást, súlymérés (6,6 kg.) stb. Szóval ez a kaland is jól sült el,
de remélem ilyen többet nem lesz. Bár hozzáteszem, hogy két nap múlva
ismét megbotlott egy gödörbe, csak most a mellső lábát sérelmezte. De ezt
az esetet pontosan láttam és tudtam, hogy semmi nagyobb baja nem eshetett,
mert ép hogy séta tempóban botlott meg, de tényleg elkezdett színészkedni.
Ezen egy jutalom falat gyorsan segített:-)

Összegezve:

Berkenye kutyus Bundi, a Mamám és számomra a világ közepe. Nem tudom
eléggé megköszönni őt. Egy csupa szív és élet kiskutya és nagyon remélem,
hogy velem lesz még minimum 16 évig, mint ahogy Bundi is, akinek szavát
fogtam ez ügyben:-)