Szia Réka!

Rádöbbentem, hogy Hetti már egy hónapja nálam van és gondoltam írok róla kicsit.
Meggyőződésem, hogy az én kutyám a legaranyosabb, legszeretetreméltóbb, legrafináltabb, legtündéribb kutya az egész világon. Egyszerűen nem értem hogyan voltatok képesek odaadni bárkinek is egy ilyen tökéletes kutyát? :)
Emlékszel amikor először beszéltünk? Megkérdezted milyen kutyát szeretnék, meg hogyan élnék vele? Nos, Hetti pontosan az a kutya akire szükségem volt. Köszönöm!!!!

A Szatyor: anyukám kimustrált strandszatyrában hurcolom mindenhova. Amikor meglátja, hogy rakom a szatyorba a párnáit: betelepül. Onnantól akkor minden rendben, mert JÖN velem. Tök mindegy, hogy hova megyünk: busz, metró, vonat, kártyaparti, rossman, coop, bevásárlás, szomszédolás, otp, komp. Sőt, egyszer misére is eljött velem. Jó, az igaz, hogy a templomban azért unatkozott a szatyorban és kiszállt, de akkor is: hát hány kutyával lehet misére menni? :) A buszon meg szépen ücsörög és nézelődik. Én meg csak söpröm be a dicséreteket. :) Amúgy is, nagyon dagad a mellem miatta, hát hogyne dagadna mikor úton-útfélen azt hallom, hogy "jaj de aranyos". Szembejövő gyerekek, idős nénik állítanak meg sorra és Hetti mindenkit levesz a lábáról, mert annyira bájosan csóválja a farkát és osztja a puszikat.

Az egyedüllét: eleinte nagy könyörgések árán tudtam csak lelépni dolgozni és bármikor egyedül akartam hagyni, kuncsorgott, hogy inkább ne. Mostanra kezdi megérteni, hogy visszajövök. Meg mostanra van napirendünk: reggeli kis sétakör, délben dögönyözés, 5-kor nagy séta. Azért most is látszik rajta, hogy szívesebben venné ha jöhetne velem, de már nincs kétségbeesve ha elmegyek.

Az első örömkitörése: akkor volt, amikor egy hete volt nálam, elmentünk hétvégén Pestre a barátnőimhez meg a tesómhoz, majd visszatértünk Tihanyba. Amikor beléptünk a lakásba: Hetti elkezdett ide-oda rohangálni, ugrálni, nyüszögni. Állatira meglepődtem és meghatódtam, hogy az én is kutyám ilyen nagy örömben bír lenni attól, hogy visszajöttünk a kissé penészes lakásunkba.

Az első kétségbeesése: amikor a penészfoltos lakásból átköltöztünk egy másikba és bezártam az immáron üres penészfoltosba mert valamiért fel akartam rohanni a szemben levő munkahelyemre a labora, majd vissza Hettiért és úgy tovább. Na ezt nagyon nem tudta hova tenni: akkora ordításba kezdett az üres lakásban, hogy azonnal sarkon fordultam és inkább felvittem előbb az új lakásba, majd lementem megint a laborba.

A második kétségbeesése: meg akart támadni egy szürkemarha borjút és beleorrolt a villanypásztorba. Nagy nagy nagy nyüszögés...... és ugrált rám, hogy vegyem fel. Sajnáltam nagyon, de valahol örültem is, mert Hetti agyacskáját a tavasz úgy betölti, hogy mostanában a sétáinkon magasról le vagyok.... De a villanypásztor után hajlandó volt a kisasszony a közelemben rohangálni a réten és azonnal visszajött, ha hívtam. Azóta nem jártunk a villanypásztornál, de nagyon kíváncsi vagyok hogyan viselkedik majd ezután a marhákkal. :)

A nagy felfedezés: átsodorta a szél az összes jeget Siófokra és hirtelen itt termettek a Vadkacsák. Hetti azóta sem bírt betelni velük. :)

Nemrég kis csalódottságot éreztem, mert munkából délben hazajövet nem sündörgött folyamatosan körülöttem, ahogy szokott. Csak nyugtázta, hogy otthon vagyok, örült egy nagyot, majd betelepült a kanapéra. Úgy éreztem lecserélt egy kanapéra. Aztán pár nap múlva egyik reggel azon kaptam magam, hogy lecseréltem az ágyam a kanapéra és Hetti mellett aludtam éjjel. De legalább nem szegtük meg azt a szabályt, hogy nem jöhet be mellém az ágyba. :) Azért általában az ágyamban alszom és nagyon nagyon jó érzés, ahogyan esténként letelepszik a saját ágyára, mert az közvetlenül az enyém mellett van és ott simogatom, a kanapéig meg ugye nem érne el a kezem.

Az első játékroham: az új lakásunkban volt. Sétából hazatérve elkezdett rohangálni, labdázni, kanapékra ugrálni: levett a lábamról... Azóta már többször volt játékrohama és rájöttem, hogy indukálható is nála. :)

Azért van kis problémánk is. Néha (de minden nap!) rájön egy furcsa roham: olyan, mintha egy náthás kisgyerek görcsösen szívná az orrát. Néha nagyon rövid, csak két nagy szívás. De egyszer elég hosszú volt és megijesztett vele. Pár nappal azután volt, hogy elfogyott a klacid, amit még Zsini adott amikor hozta Hettit. Másnap elmentünk az orvoshoz, ahol szerintem nagyon lelkiismeretesen megvizsgálták, kapott egy másfajta antibiotikum injekciót, megvettük a további tablettákat, amivel a kúrát kellett folytatni. Másnap reggelre Hetti oldala bedagadt, úgyhogy rohantunk vissza az orvoshoz. Nem tudták megmondani, hogy magára az antibiotikumra allergiás vagy a szuriban levő vivőanyagra, úgyhogy inkább lecserélték az antibiotikum tablettákat egy másikra. Beszedte rendesen. De ez a rohamszerű, hirtelen levegőkapkodás most is megvan. Adtam neki kutyaköhögés csillapító szirupot, meg ACC-t is.
Aztán a barátnőm (nemrég egy vizslát fogadott örökbe) megnyugtatott, hogy szerinte ne parázzam túl a dolgot, "kezdő anyukák mindig túlizgulják". Most várok. Még egy adag antibiotikumot szerintem nincs értelme Hettibe tömnöm anélkül, hogy pontosan kitenyésztenék a bacijait. Ha egyáltalán bacijai vannak és nem mondjuk allergiás. Ha nem múlik a dolog, akkor beszélek megint az itteni orvossokkal. Az étvágya egyébként kitűnő és roppantul izgalomban van amikor sétáról van szó és roppantul élénken örül nekem mindig. Szóval a fura szörcsögését leszámítva klasszul érzi magát.

Csodálatos élmény közel kerülni Hettihez. Kezdem érteni mit akar és ő is kezd rájönni hogyan kell kérnie. Amikor megjövök, hatalmasakat örül és mindketten nagyon élvezzük az üdvözlő-dögönyözést. Az intézetben ahol dolgozom, van egy kisebb rajongótábora: egyik kollégámtól kapta a ruháját, egy másik kollégám majdnem minden nap jön velünk sétálni, a tarokk partik immáron Hetti részvételével zajlanak és a szakácsunk rendszeresen összegyűjti a bordacsontot a "Vérebnek". Ő nevezi így. :)

MInden jót!

Hetti és Juci

Szia Réka!

Rádöbbentem, hogy Hetti már egy hónapja nálam van és gondoltam írok róla kicsit.
Meggyőződésem, hogy az én kutyám a legaranyosabb, legszeretetreméltóbb, legrafináltabb, legtündéribb kutya az egész világon. Egyszerűen nem értem hogyan voltatok képesek odaadni bárkinek is egy ilyen tökéletes kutyát? :)
Emlékszel amikor először beszéltünk? Megkérdezted milyen kutyát szeretnék, meg hogyan élnék vele? Nos, Hetti pontosan az a kutya akire szükségem volt. Köszönöm!!!!

A Szatyor: anyukám kimustrált strandszatyrában hurcolom mindenhova. Amikor meglátja, hogy rakom a szatyorba a párnáit: betelepül. Onnantól akkor minden rendben, mert JÖN velem. Tök mindegy, hogy hova megyünk: busz, metró, vonat, kártyaparti, rossman, coop, bevásárlás, szomszédolás, otp, komp. Sőt, egyszer misére is eljött velem. Jó, az igaz, hogy a templomban azért unatkozott a szatyorban és kiszállt, de akkor is: hát hány kutyával lehet misére menni? :) A buszon meg szépen ücsörög és nézelődik. Én meg csak söpröm be a dicséreteket. :) Amúgy is, nagyon dagad a mellem miatta, hát hogyne dagadna mikor úton-útfélen azt hallom, hogy "jaj de aranyos". Szembejövő gyerekek, idős nénik állítanak meg sorra és Hetti mindenkit levesz a lábáról, mert annyira bájosan csóválja a farkát és osztja a puszikat.

Az egyedüllét: eleinte nagy könyörgések árán tudtam csak lelépni dolgozni és bármikor egyedül akartam hagyni, kuncsorgott, hogy inkább ne. Mostanra kezdi megérteni, hogy visszajövök. Meg mostanra van napirendünk: reggeli kis sétakör, délben dögönyözés, 5-kor nagy séta. Azért most is látszik rajta, hogy szívesebben venné ha jöhetne velem, de már nincs kétségbeesve ha elmegyek.

Az első örömkitörése: akkor volt, amikor egy hete volt nálam, elmentünk hétvégén Pestre a barátnőimhez meg a tesómhoz, majd visszatértünk Tihanyba. Amikor beléptünk a lakásba: Hetti elkezdett ide-oda rohangálni, ugrálni, nyüszögni. Állatira meglepődtem és meghatódtam, hogy az én is kutyám ilyen nagy örömben bír lenni attól, hogy visszajöttünk a kissé penészes lakásunkba.

Az első kétségbeesése: amikor a penészfoltos lakásból átköltöztünk egy másikba és bezártam az immáron üres penészfoltosba mert valamiért fel akartam rohanni a szemben levő munkahelyemre a labora, majd vissza Hettiért és úgy tovább. Na ezt nagyon nem tudta hova tenni: akkora ordításba kezdett az üres lakásban, hogy azonnal sarkon fordultam és inkább felvittem előbb az új lakásba, majd lementem megint a laborba.

A második kétségbeesése: meg akart támadni egy szürkemarha borjút és beleorrolt a villanypásztorba. Nagy nagy nagy nyüszögés...... és ugrált rám, hogy vegyem fel. Sajnáltam nagyon, de valahol örültem is, mert Hetti agyacskáját a tavasz úgy betölti, hogy mostanában a sétáinkon magasról le vagyok.... De a villanypásztor után hajlandó volt a kisasszony a közelemben rohangálni a réten és azonnal visszajött, ha hívtam. Azóta nem jártunk a villanypásztornál, de nagyon kíváncsi vagyok hogyan viselkedik majd ezután a marhákkal. :)

A nagy felfedezés: átsodorta a szél az összes jeget Siófokra és hirtelen itt termettek a Vadkacsák. Hetti azóta sem bírt betelni velük. :)

Nemrég kis csalódottságot éreztem, mert munkából délben hazajövet nem sündörgött folyamatosan körülöttem, ahogy szokott. Csak nyugtázta, hogy otthon vagyok, örült egy nagyot, majd betelepült a kanapéra. Úgy éreztem lecserélt egy kanapéra. Aztán pár nap múlva egyik reggel azon kaptam magam, hogy lecseréltem az ágyam a kanapéra és Hetti mellett aludtam éjjel. De legalább nem szegtük meg azt a szabályt, hogy nem jöhet be mellém az ágyba. :) Azért általában az ágyamban alszom és nagyon nagyon jó érzés, ahogyan esténként letelepszik a saját ágyára, mert az közvetlenül az enyém mellett van és ott simogatom, a kanapéig meg ugye nem érne el a kezem.

Az első játékroham: az új lakásunkban volt. Sétából hazatérve elkezdett rohangálni, labdázni, kanapékra ugrálni: levett a lábamról... Azóta már többször volt játékrohama és rájöttem, hogy indukálható is nála. :)

Azért van kis problémánk is. Néha (de minden nap!) rájön egy furcsa roham: olyan, mintha egy náthás kisgyerek görcsösen szívná az orrát. Néha nagyon rövid, csak két nagy szívás. De egyszer elég hosszú volt és megijesztett vele. Pár nappal azután volt, hogy elfogyott a klacid, amit még Zsini adott amikor hozta Hettit. Másnap elmentünk az orvoshoz, ahol szerintem nagyon lelkiismeretesen megvizsgálták, kapott egy másfajta antibiotikum injekciót, megvettük a további tablettákat, amivel a kúrát kellett folytatni. Másnap reggelre Hetti oldala bedagadt, úgyhogy rohantunk vissza az orvoshoz. Nem tudták megmondani, hogy magára az antibiotikumra allergiás vagy a szuriban levő vivőanyagra, úgyhogy inkább lecserélték az antibiotikum tablettákat egy másikra. Beszedte rendesen. De ez a rohamszerű, hirtelen levegőkapkodás most is megvan. Adtam neki kutyaköhögés csillapító szirupot, meg ACC-t is.
Aztán a barátnőm (nemrég egy vizslát fogadott örökbe) megnyugtatott, hogy szerinte ne parázzam túl a dolgot, "kezdő anyukák mindig túlizgulják". Most várok. Még egy adag antibiotikumot szerintem nincs értelme Hettibe tömnöm anélkül, hogy pontosan kitenyésztenék a bacijait. Ha egyáltalán bacijai vannak és nem mondjuk allergiás. Ha nem múlik a dolog, akkor beszélek megint az itteni orvossokkal. Az étvágya egyébként kitűnő és roppantul izgalomban van amikor sétáról van szó és roppantul élénken örül nekem mindig. Szóval a fura szörcsögését leszámítva klasszul érzi magát.

Csodálatos élmény közel kerülni Hettihez. Kezdem érteni mit akar és ő is kezd rájönni hogyan kell kérnie. Amikor megjövök, hatalmasakat örül és mindketten nagyon élvezzük az üdvözlő-dögönyözést. Az intézetben ahol dolgozom, van egy kisebb rajongótábora: egyik kollégámtól kapta a ruháját, egy másik kollégám majdnem minden nap jön velünk sétálni, a tarokk partik immáron Hetti részvételével zajlanak és a szakácsunk rendszeresen összegyűjti a bordacsontot a "Vérebnek". Ő nevezi így. :)

MInden jót!

Hetti és Juci

Jázmin egy tündérkirálylány. Tíz percen belül megnyugodott, játszott bújt rohangált, nagyon kölyök még:) Kilencig aludt a kiságyában, aztán elmentünk az egyetemre időpontot kérni, holnap reggel túl is lesz az egészen. (Chip és veszettség elleni oltás az egész - a szerk.)

Pórázon kicsit még riadt, de megfelelő mennyiségű jutalomfalattal felfegyverkezve nem volt semmi gond. Ha még eltölt nálam pár hetet, szerintem akár gyerek mellé is örökbe lehet adni, tele van jóindulattal. Nem fogom kímélni, viszem összevissza, jöjjön csak bele mindenbe, legalább gyorsabban talál majd végleges gazdit.

Köszönöm nincs szükség semmire, Jázminnak mindene megvan, még élő plüssmacskája is, akit olyan jól ki lehet túrni a helyéről, és akitől el lehet lopni a nyilvánvalóan SOKKAL finomabb macskatápot.

Jázmin egy tündérkirálylány. Tíz percen belül megnyugodott, játszott bújt rohangált, nagyon kölyök még:) Kilencig aludt a kiságyában, aztán elmentünk az egyetemre időpontot kérni, holnap reggel túl is lesz az egészen. (Chip és veszettség elleni oltás az egész - a szerk.)

Pórázon kicsit még riadt, de megfelelő mennyiségű jutalomfalattal felfegyverkezve nem volt semmi gond. Ha még eltölt nálam pár hetet, szerintem akár gyerek mellé is örökbe lehet adni, tele van jóindulattal. Nem fogom kímélni, viszem összevissza, jöjjön csak bele mindenbe, legalább gyorsabban talál majd végleges gazdit.

Köszönöm nincs szükség semmire, Jázminnak mindene megvan, még élő plüssmacskája is, akit olyan jól ki lehet túrni a helyéről, és akitől el lehet lopni a nyilvánvalóan SOKKAL finomabb macskatápot.