Máz-Lili is küldött néhány fotót - ő a békéscsabai menhely közvetítésével került a gondozásunkba, majd Sylkén keresztül gazdihoz.

Kedves Réka!

Bocs', hogy nem írtam ilyen hosszú ideig, de a Kölök teljesen leköti az
időmet. Egy
nagy tappancsos mafla, de már nevelem. Szerencsére hajlik a jó szóra, de
eleinte
bizony meg kellett tépnem a fülét kicsit....(csak óvatosan, mert
lényegesen nagyobb
nálam, aztán meg még nőni is fog), csak hogy tudja, mi a pálya.
Próbálkozott a
kajámmal, de ez nagyon nem jött össze neki...No, mindegy, hagyjuk a múltat...
Három hete nem voltam sem kocsmázni, sem temetésen, csak a kemény meló...,
az. De
meg is látszik az eredmény. A Maflának megjött a hangja, tudja, mikor van
kajaidő,
tudja, hogy hol kell kaparni, megmutattam neki a tyúkokat..., és mert jó
fiú volt,
tegnap megehette a tálkámból a maradék kenyeret. ( No, nem mintha feladnám
az ezzel
kapcsolatos álláspontomat, de őszintén szólva utálom a kenyeret, a
Maflának meg
ízlik, és különben is kivehettem a szájából a papírgalacsint, amit isten
tudja,
honnan szerzett..., na szóval, így.)

Külön házban alszunk, és a Kétlábúaknak újabb mániájuk van...a "helyedre".
De ezért
dugikaja jár, úgyhogy, egye fene, ha ez jó nekik, hát nekem ugyan mindegy.
Különben
is szarban vagyunk, mert a Mafla mindent lop. Papucs, cipő, tűzifa,
lábtörlő...Én
elszedem tőle haladéktalanul, de ez úgy tűnik, nem jó taktika, mert
mindketten
szorulunk, ha bukta van. Úgyhogy valamit sürgősen ki kell találnom, mert
ennek nem
lesz jó vége. A Főnök papucsát beástuk a kertben, de a többivel elkaptak,
és persze
én is ráfáztam...Úgyhogy most szorgalmasan megyek a "helyemre"...,
stréberség, vagy
nem, én nem bánom, a Mafla meg pedálozzon, ahogy akar....
Aztán meg ügyeletet tartunk a kapunál, és ugatunk is rendesen, de amikor
a SzembeJózsi (Istentelen Jószagú egy pali) besurrant, a Főnök
rajtakapott, hogy
vakartatom a hasamat.Húúúúúú, Te, azt a blamát....
Úgyhogy most ugatunk, mint őrült, ha kell ha, nem..., mert még egy ilyen
cikit én el
nem viselek...

Amúgy, tudatom, hogy jól vagyok, a kaja jó, elég is...lett egy kis
pocakkám, de
télire ez nem nagy baj, különben is nagy a strapa...

Vigyázz Magadra, és a többiekre is!

Sok szerettel gondolok Rátok.
Waltzi

Kedves Réka!

Bocs', hogy nem írtam ilyen hosszú ideig, de a Kölök teljesen leköti az
időmet. Egy
nagy tappancsos mafla, de már nevelem. Szerencsére hajlik a jó szóra, de
eleinte
bizony meg kellett tépnem a fülét kicsit....(csak óvatosan, mert
lényegesen nagyobb
nálam, aztán meg még nőni is fog), csak hogy tudja, mi a pálya.
Próbálkozott a
kajámmal, de ez nagyon nem jött össze neki...No, mindegy, hagyjuk a múltat...
Három hete nem voltam sem kocsmázni, sem temetésen, csak a kemény meló...,
az. De
meg is látszik az eredmény. A Maflának megjött a hangja, tudja, mikor van
kajaidő,
tudja, hogy hol kell kaparni, megmutattam neki a tyúkokat..., és mert jó
fiú volt,
tegnap megehette a tálkámból a maradék kenyeret. ( No, nem mintha feladnám
az ezzel
kapcsolatos álláspontomat, de őszintén szólva utálom a kenyeret, a
Maflának meg
ízlik, és különben is kivehettem a szájából a papírgalacsint, amit isten
tudja,
honnan szerzett..., na szóval, így.)

Külön házban alszunk, és a Kétlábúaknak újabb mániájuk van...a "helyedre".
De ezért
dugikaja jár, úgyhogy, egye fene, ha ez jó nekik, hát nekem ugyan mindegy.
Különben
is szarban vagyunk, mert a Mafla mindent lop. Papucs, cipő, tűzifa,
lábtörlő...Én
elszedem tőle haladéktalanul, de ez úgy tűnik, nem jó taktika, mert
mindketten
szorulunk, ha bukta van. Úgyhogy valamit sürgősen ki kell találnom, mert
ennek nem
lesz jó vége. A Főnök papucsát beástuk a kertben, de a többivel elkaptak,
és persze
én is ráfáztam...Úgyhogy most szorgalmasan megyek a "helyemre"...,
stréberség, vagy
nem, én nem bánom, a Mafla meg pedálozzon, ahogy akar....
Aztán meg ügyeletet tartunk a kapunál, és ugatunk is rendesen, de amikor
a SzembeJózsi (Istentelen Jószagú egy pali) besurrant, a Főnök
rajtakapott, hogy
vakartatom a hasamat.Húúúúúú, Te, azt a blamát....
Úgyhogy most ugatunk, mint őrült, ha kell ha, nem..., mert még egy ilyen
cikit én el
nem viselek...

Amúgy, tudatom, hogy jól vagyok, a kaja jó, elég is...lett egy kis
pocakkám, de
télire ez nem nagy baj, különben is nagy a strapa...

Vigyázz Magadra, és a többiekre is!

Sok szerettel gondolok Rátok.
Waltzi

Kedves Réka!

Bocs', hogy nem írtam ilyen hosszú ideig, de a Kölök teljesen leköti az
időmet. Egy
nagy tappancsos mafla, de már nevelem. Szerencsére hajlik a jó szóra, de
eleinte
bizony meg kellett tépnem a fülét kicsit....(csak óvatosan, mert
lényegesen nagyobb
nálam, aztán meg még nőni is fog), csak hogy tudja, mi a pálya.
Próbálkozott a
kajámmal, de ez nagyon nem jött össze neki...No, mindegy, hagyjuk a múltat...
Három hete nem voltam sem kocsmázni, sem temetésen, csak a kemény meló...,
az. De
meg is látszik az eredmény. A Maflának megjött a hangja, tudja, mikor van
kajaidő,
tudja, hogy hol kell kaparni, megmutattam neki a tyúkokat..., és mert jó
fiú volt,
tegnap megehette a tálkámból a maradék kenyeret. ( No, nem mintha feladnám
az ezzel
kapcsolatos álláspontomat, de őszintén szólva utálom a kenyeret, a
Maflának meg
ízlik, és különben is kivehettem a szájából a papírgalacsint, amit isten
tudja,
honnan szerzett..., na szóval, így.)

Külön házban alszunk, és a Kétlábúaknak újabb mániájuk van...a "helyedre".
De ezért
dugikaja jár, úgyhogy, egye fene, ha ez jó nekik, hát nekem ugyan mindegy.
Különben
is szarban vagyunk, mert a Mafla mindent lop. Papucs, cipő, tűzifa,
lábtörlő...Én
elszedem tőle haladéktalanul, de ez úgy tűnik, nem jó taktika, mert
mindketten
szorulunk, ha bukta van. Úgyhogy valamit sürgősen ki kell találnom, mert
ennek nem
lesz jó vége. A Főnök papucsát beástuk a kertben, de a többivel elkaptak,
és persze
én is ráfáztam...Úgyhogy most szorgalmasan megyek a "helyemre"...,
stréberség, vagy
nem, én nem bánom, a Mafla meg pedálozzon, ahogy akar....
Aztán meg ügyeletet tartunk a kapunál, és ugatunk is rendesen, de amikor
a SzembeJózsi (Istentelen Jószagú egy pali) besurrant, a Főnök
rajtakapott, hogy
vakartatom a hasamat.Húúúúúú, Te, azt a blamát....
Úgyhogy most ugatunk, mint őrült, ha kell ha, nem..., mert még egy ilyen
cikit én el
nem viselek...

Amúgy, tudatom, hogy jól vagyok, a kaja jó, elég is...lett egy kis
pocakkám, de
télire ez nem nagy baj, különben is nagy a strapa...

Vigyázz Magadra, és a többiekre is!

Sok szerettel gondolok Rátok.
Waltzi