Itthon vagyunk, köszönjük szépen mindenkinek a drukkot!
Már arra mentünk be a rendelőbe, hogy harap, mint a körfűrész és próbálják lekötni az infúziót. Akkor már tudtuk, hogy a körülményekhez képest jól van. Ahhoz képest, hogy hány műtött ideiglenest hoztunk már haza, akik tized ennyi idősen kótyagosabbak voltak, Mamika próbál totyogni és éhes. Igaz, biztonsági narkózissal altatták.
Hát nagy részt kellett kimetszeni, és nehéz volt összehúzni, hosszú is a vágás, feszíti őt és nagyon kell vigyázni, hogy nehogy felszakadjon. Bármennyire is nehezen mozog szegény, muszáj lesz rátennünk még egy lapáttal a gallérral.
Az még kérdéses, hogy a 60-szoros májértéke és a veséi, hogy viselték a narkózist, kicsit aggódunk amiatt, hogy régóta (dél óta) nem pisilt, pedig ő egy infúzió alatt minimum 2-3-szor szokott.
Még kapott egy kis bónusz fogápolást, amíg tartott az altató hatása, elkezdték a fogacskáit rendbetenni, de ki kellett volna őket igaából húzni, de annyira már nem tartott az altató hatása, hogy megengedte volna, rátenni meg nem akartak, nem is baj. Krisztáék így is kitettek magukért megint, egy 17 éves szívbeteg, sok vért vesztett kutyát úgy megműteni, hogy evett-ivott és ömlik belőle a vér, nem volt egyszerű meló.