Korábbi ígéretemhez híven küldök néhány sztárfotót Sámiról. Köszönjük, jól van, sajnos Zorával a mai napig nem túl rózsás a kapcsolata, na persze Zora a ludas, de sajna ő gyűjti be a "szebbnél-szebb" sebeket, sérüléseket, ennek ellenére nem bírja elfogadni, hogy jelen szituban az erő nem vele van.
Sámson mindentől függetlenül békésen szunyókál a nap nagy részében, bár jelen esetben is kisebb szem-, illetve fülgyulladással küzdünk, gondolom a por nem tesz túl jót neki és a folyamatos tisztítások ellenére vissza-visszatérő probléma, no meg nem tudom leszoktatni, hogy a séták idején ne hempergőzzön bele mindenféle trutyiba, így a legyek is rátalálnak szerencsétlenre, nem győzöm tisztogatni, hogy legalább az esti trutyizásáig nyugta legyen tőlük :((( Ha van valami jó ötletetek erre, örömmel venném...
Amúgy békésen tűri, hogy a gyerekek ugróiskolázzanak a lábai meg a farka között, ezek a választóvonalak és uram bocsá', ha netán vonalra ugranának..., nos Sámikát csöppet sem zavarja, max ha a gyerekek megúnták és elvonultak a környékről, akkor komótosan bevonul a házába. Na de ha homokvárazni szottyan kedvük és azt Lizike a fején kívánja felépíteni, remek alapzatnak bizonyul, max pici homok lepereg az oldaláról a várnak ha épp arra járok és Sámi apró pislákolások közepette próbálkozik szemmel tartani, de kaptam már rajta Lizikét, hogy ezen várat épp Sámson szájába kívánta felépíteni. Sajna szegényt nem mindig tudom eme csúffá tevésektől megmenteni, ebben ő is kicsit sáros, ugyanis kifejezetten élvezi, ha kint vannak a lánykák jusztis a környékükre telepszik le, hadd motorozzanak át a lábain, vagy kedvük szottyanjon hamutálat üríteni kopogtatva a fején, őt használják asztalként róla falatozva fel a mogyorót, kekszet mi-egymást (persze ő még véletlenül sem venne ki semmit a gyerek kezéből, nyugodtan heverészhet az orrán az a keksz míg valamelyik csajszi rá nem talál és le nem eszi). Szóval... örömmel konstatálja, hogy amolyan univerzális tartozék a gyerekek környezetében.
Szóval, köszönjük, békésen éli mindennapjait, persze minden napra kijut a változatosságból, éberen őrködik a porta felett, basszusát három utcával arrébb is összetéveszthetetlenül fel lehet ismerni :))) További sok sikert nektek, minél több kutyusnak kedves gazdit!
Millió üdvözlet!

Korábbi ígéretemhez híven küldök néhány sztárfotót Sámiról. Köszönjük, jól van, sajnos Zorával a mai napig nem túl rózsás a kapcsolata, na persze Zora a ludas, de sajna ő gyűjti be a "szebbnél-szebb" sebeket, sérüléseket, ennek ellenére nem bírja elfogadni, hogy jelen szituban az erő nem vele van.
Sámson mindentől függetlenül békésen szunyókál a nap nagy részében, bár jelen esetben is kisebb szem-, illetve fülgyulladással küzdünk, gondolom a por nem tesz túl jót neki és a folyamatos tisztítások ellenére vissza-visszatérő probléma, no meg nem tudom leszoktatni, hogy a séták idején ne hempergőzzön bele mindenféle trutyiba, így a legyek is rátalálnak szerencsétlenre, nem győzöm tisztogatni, hogy legalább az esti trutyizásáig nyugta legyen tőlük :((( Ha van valami jó ötletetek erre, örömmel venném...
Amúgy békésen tűri, hogy a gyerekek ugróiskolázzanak a lábai meg a farka között, ezek a választóvonalak és uram bocsá', ha netán vonalra ugranának..., nos Sámikát csöppet sem zavarja, max ha a gyerekek megúnták és elvonultak a környékről, akkor komótosan bevonul a házába. Na de ha homokvárazni szottyan kedvük és azt Lizike a fején kívánja felépíteni, remek alapzatnak bizonyul, max pici homok lepereg az oldaláról a várnak ha épp arra járok és Sámi apró pislákolások közepette próbálkozik szemmel tartani, de kaptam már rajta Lizikét, hogy ezen várat épp Sámson szájába kívánta felépíteni. Sajna szegényt nem mindig tudom eme csúffá tevésektől megmenteni, ebben ő is kicsit sáros, ugyanis kifejezetten élvezi, ha kint vannak a lánykák jusztis a környékükre telepszik le, hadd motorozzanak át a lábain, vagy kedvük szottyanjon hamutálat üríteni kopogtatva a fején, őt használják asztalként róla falatozva fel a mogyorót, kekszet mi-egymást (persze ő még véletlenül sem venne ki semmit a gyerek kezéből, nyugodtan heverészhet az orrán az a keksz míg valamelyik csajszi rá nem talál és le nem eszi). Szóval... örömmel konstatálja, hogy amolyan univerzális tartozék a gyerekek környezetében.
Szóval, köszönjük, békésen éli mindennapjait, persze minden napra kijut a változatosságból, éberen őrködik a porta felett, basszusát három utcával arrébb is összetéveszthetetlenül fel lehet ismerni :))) További sok sikert nektek, minél több kutyusnak kedves gazdit!
Millió üdvözlet!

Igértem az idei nyaralásról képeket, most küldök egy párat.

Nagyon jól sikerült, Untertauernba voltunk, minden nap 4-5 órát túráztunk, volt hegyi patak nagy fürdésekkel, rohangálás a legelőkön, és pocok keresés nagy morgásokkal, utána otthon ájulásos alvások a három krampusz részéről.

Büszke vagyok a Miróra bár elengedni nem lehetett, de sokkal szótfogadóbb, minden hívásra visszajött, és most már doboz nélkül utazott az autóba és egyszer sem próbált meg előre jönni.
Lassú a fejlődés, de most már minden picit észreveszek, és nagyörömöt jelent.

Az első képen a szobánkból látszó szépséges hegyek láthatóak, erre ébredtünk.

Igértem az idei nyaralásról képeket, most küldök egy párat.

Nagyon jól sikerült, Untertauernba voltunk, minden nap 4-5 órát túráztunk, volt hegyi patak nagy fürdésekkel, rohangálás a legelőkön, és pocok keresés nagy morgásokkal, utána otthon ájulásos alvások a három krampusz részéről.

Büszke vagyok a Miróra bár elengedni nem lehetett, de sokkal szótfogadóbb, minden hívásra visszajött, és most már doboz nélkül utazott az autóba és egyszer sem próbált meg előre jönni.
Lassú a fejlődés, de most már minden picit észreveszek, és nagyörömöt jelent.

Az első képen a szobánkból látszó szépséges hegyek láthatóak, erre ébredtünk.

Igértem az idei nyaralásról képeket, most küldök egy párat.

Nagyon jól sikerült, Untertauernba voltunk, minden nap 4-5 órát túráztunk, volt hegyi patak nagy fürdésekkel, rohangálás a legelőkön, és pocok keresés nagy morgásokkal, utána otthon ájulásos alvások a három krampusz részéről.

Büszke vagyok a Miróra bár elengedni nem lehetett, de sokkal szótfogadóbb, minden hívásra visszajött, és most már doboz nélkül utazott az autóba és egyszer sem próbált meg előre jönni.
Lassú a fejlődés, de most már minden picit észreveszek, és nagyörömöt jelent.

Az első képen a szobánkból látszó szépséges hegyek láthatóak, erre ébredtünk.