Nagy örömömre szolgál mesélni arról, hogy Fagyival igen jól kijövünk. Teljesen belakta a lakást. Van egy külön kanapéja, meg egy hordozható kosara is, amiben utazni szokott velem, ha megyünk valahová hétvégére.
Az idegeneket mindenhol megugatja, mindegy hol vagyunk. Jó kis riasztóberendezés :)
Most már ugrál, örül, mikor hazamegyek. Kapott egy nagyon menő fekvőhelyet, igazi kis tacsikuckó. Mindenféle szuper játékokat, saját plédet :)

Kellett azért neki 3 hét, mire teljesen feloldódott és teljesjogú lakótársnak tekintette magát a lakásban. Eleinte nagyon szerény volt, most már probléma nélkül bitorol dolgokat :) Megismerkedett Apuék kutyájával is, Flórával, aki egy szálkás szőrű tacsi, nagy örömünkre nagyon jól kijönnek egymással. Sajnos csak ritkán találkoznak, mert Apuék ugye Miskolcon laknak.

Eleinte 1-2 hétig sírt a lakásban, ami megijesztett, mert csőstül jöttek a szomszédok. De aztán szerencsére alább hagyott vele.
Ami volt neki valami duci daganat féle a farkincája tövében, az egy injekció hatására pár nap alatt felszívódott. Nagyon egészséges, csinos kutya!

Kicsit izgulok most, mert - mikor máskor, mint most - úgy hozta az élet, hogy jövőhéten állásinterjúra megyek Svédországba, ahová igen nagy esélyekkel pályázom. Mondanom sem kell, szó nem volt erről a lehetőségről korábban. Egyrészt nagyon örülök, mert ez egy óriási lehetőség nekem, nem csak anyagi oldalról. Ugyanakkor problémám lesz Fagyi miatt. Nekem fájna a legjobban, de őt nem tudnám magammal vinni. Ez az állás rengeteg többnapos utazással jár, és megoldhatatlan lenne az utazgatás.

Akárhogy is alakul, mindenképpen az egyik szemem sírni fog, a másik nevetni. Azt tudnod kell, hogy ha összejön ez az állás, és Fagyinak új gazdit kell találnom, az nem azért lesz, mert felelőtlen állattartó vagyok és mert nem gondoltam meg alaposan a döntésemet. Ha ő 8 éve lenne nálam, akkor is kénytelen lennék szerető otthont találni neki. Nagyon bántana, ha amiatt rosszat gondolnál rólam.

E hét szerdán repülök Malmöbe, köv. héten már okosabb leszek, kereslek majd.

Nagy örömömre szolgál mesélni arról, hogy Fagyival igen jól kijövünk. Teljesen belakta a lakást. Van egy külön kanapéja, meg egy hordozható kosara is, amiben utazni szokott velem, ha megyünk valahová hétvégére.
Az idegeneket mindenhol megugatja, mindegy hol vagyunk. Jó kis riasztóberendezés :)
Most már ugrál, örül, mikor hazamegyek. Kapott egy nagyon menő fekvőhelyet, igazi kis tacsikuckó. Mindenféle szuper játékokat, saját plédet :)

Kellett azért neki 3 hét, mire teljesen feloldódott és teljesjogú lakótársnak tekintette magát a lakásban. Eleinte nagyon szerény volt, most már probléma nélkül bitorol dolgokat :) Megismerkedett Apuék kutyájával is, Flórával, aki egy szálkás szőrű tacsi, nagy örömünkre nagyon jól kijönnek egymással. Sajnos csak ritkán találkoznak, mert Apuék ugye Miskolcon laknak.

Eleinte 1-2 hétig sírt a lakásban, ami megijesztett, mert csőstül jöttek a szomszédok. De aztán szerencsére alább hagyott vele.
Ami volt neki valami duci daganat féle a farkincája tövében, az egy injekció hatására pár nap alatt felszívódott. Nagyon egészséges, csinos kutya!

Kicsit izgulok most, mert - mikor máskor, mint most - úgy hozta az élet, hogy jövőhéten állásinterjúra megyek Svédországba, ahová igen nagy esélyekkel pályázom. Mondanom sem kell, szó nem volt erről a lehetőségről korábban. Egyrészt nagyon örülök, mert ez egy óriási lehetőség nekem, nem csak anyagi oldalról. Ugyanakkor problémám lesz Fagyi miatt. Nekem fájna a legjobban, de őt nem tudnám magammal vinni. Ez az állás rengeteg többnapos utazással jár, és megoldhatatlan lenne az utazgatás.

Akárhogy is alakul, mindenképpen az egyik szemem sírni fog, a másik nevetni. Azt tudnod kell, hogy ha összejön ez az állás, és Fagyinak új gazdit kell találnom, az nem azért lesz, mert felelőtlen állattartó vagyok és mert nem gondoltam meg alaposan a döntésemet. Ha ő 8 éve lenne nálam, akkor is kénytelen lennék szerető otthont találni neki. Nagyon bántana, ha amiatt rosszat gondolnál rólam.

E hét szerdán repülök Malmöbe, köv. héten már okosabb leszek, kereslek majd.