Az úgy történt, hogy miután a nehezen elérhető Ritával folytatott táveszmecsere eredményeként vasárnap a Klauzál téri kutyadzsemborin Zoé a Fahéjt megszeretgethette, előbb a kutyamentők egy későbbi esetleges családlátogatás szándékával feljegyezték az elérhetőségünket és tájékoztattak e látogatás utáni, ugyancsak esetleges örökbefogadás eszmei és dokumentális feltételeiről bennünket (miközben egy másik sebbel-lobbal érkező igénylő féreérthetetlen jelét adta kizárólag a Fahéjra irányuló befogadási szándékának), majd a megérkező Marian (az átmeneti Fahéjgazda) társaságában Fahéjostul csevegős sétát tettünk az ideiglenes kutyavilágtól emberinek tetsző vásározók között (akiknek egyike 1600 forintért kínált egy itatótálkát, amelyhez hasonlóra utóbb tizedannyiért tettünk szert másutt, ám a másika - egy gyártó képviseletében - hasznosítható ismeretek kiséretében a Fahéj által nem ismert, utóbb általa nehezen megkedvelt, de azért elropogtatott csirkehúsos tápot - "PROFILUM"ot - adott el nekünk), s valamivel később már egy beígért közeljövőbeli látogatás-fogadás reményében legott aláírhattam a nagyhirtelen mégiscsak előteremtett örökbefogadási papirost, és ezt követően a látogatásra szinte azonnal sort kerítettek, nálunk pedig a sok könyv láttán megjegyezték, hogy a Fahéj ebben a környezetben kellően művelődhet; őszemélyiségét kisvártatva új otthonában hagyták. Most Zoé kezeügyében, egy neki vásárolt kék kutyamatracon, kék takaróba burkolózva tölti álmát.