Szia,

Nagy az öröm errefelé. :-) Szuper a kislány. Fürge, bátor és felettébb intelligens. Már hasonlít a gazdira. :-)

A hazafelé vezető úton is rágcsált, bámészkodott. Semmi remegés, hányás, nyafogás. A kertbe érkezvén nekilátott szaladgálni, meg a Giotto labdáját (ami akkora, mit a feje) hurcibálni. Természetesen Giottokának a féltékenységével dolgoznia kell szépen, de cserébe csajozhat, véleményem szerint. Néha ráförmed, de olyankor megmondom neki, hogy mennyi az annyi.

Lili amikor játszik nem ismer lustaságot, pörög. Sokat alszik és szerintem ehetne kicsit többet. Pedig válogatott finomságokat kap, olyanokat, amit a hölgy tanácsolt a menhelyen. Meglepően úgy viselkedik, mint egy mesebeli kiskutya. Úgy értem, a viselkedése minden jópofa klisének megfelel. Harapdál, mindent széthord, időnként vakkant és ha a helyére fektetjük rögtön elalszik. Szóval nagyon elégedett itt mindenki. Vicces, hogy apám mennyire be volt sózva aztán, ahogy először meglátta a menhelyen. Két nap alatt remek kis kutyaólt eszkábált lelkesen. Olvassa a "Kutya nevelése és kiképzése" című könyvet, meg minden. Mondtam neki, hogy az ólnál gyorsabban esetleg egy gyerekágyat tudott volna összedobni, ha szükséges lett volna. A lefolytott nagypapa energiákat "szegény" Lilikére önti. :-)

No, és mennek a képek.