Eltelt az első napunk Lőrinccel. Nagyon jó kutya volt, a kezemből etettem úgy, hogy fogtam neki a tányérját. Tudod, a kis fejére helyzett tölcsér miatt. Kézből is evett. Gyógyszert megkapta, kétszer felet. Feneke lekezelve, szépen tűrte. Sokat kinn voltunk ma, mert szép volt az idő. Feltérképezte az udvart, az állatokat, kacsát, tyúkokat, mintha ott sem lettek volna. Nem bántotta őket. A nyulakat megkergette. Meg a cicát is. Még ugatott is, mikor a libákat kiengedtük a kertbe. Most alszik a teknősével itt velünk a szobában. Egyszer rávicsorított a kislányomra, mert előtte ugrándozott. De más nem történt. Étvágya nagyon jó, sokat eszik, sokszor keveset. Azt kap, amit mi eszünk. Nem válogat, mindent eszik. Nagyon boldog vagyok, hogy ezzel, hogy befogadtuk, segíteni tudunk rajta. És már nem kell szenvednie. Hálásnak látom, mikor rám néz. Egy szóra jön hozzám. A férjemet is nagyon megkedvelte, a nagylányommal is barátkozik, a kicsivel még nem igazán, de majd meglátjuk, kialakul. Még csak egy napja van itt. Hátát is somogattam már és nem bántott. A férjem még a hasát is megsimogatta és hagyta. Nagyon szeretjük őt. Széklete volt 2x, normális volt. És képzeld: szobatiszta, se pisi, se kaki, csak az udvaron végzi a dolgát.