Mi vének mán csak így gondolkodunk, hogy ha a gyerekre meri valaki ártó szemét emelni, akkor vérnyomás emelkedés, és ha lehetne, akkor nyaktekerés))) Unokára ez halmozottan érvényes.
Devecseri
család keresi az iszapáradáskor eltűnt kutyusukat:"Sziasztok! Devecser
és környékén keresem tacskó és pincsi keverék kutyusunkat! Vörös
szinű,erős testalkatú, a profilja hasonlít a pitbullokéhoz elég húzott!
Valaki tud jelentkezzen 2 kislány várja haza Devecserbe! Köszönjük!»Marton Szilvia"
Erre szoktam én elmondani, hogy daganatos betegségek megelőzésére is nagyon jó. Mert ugye tudjuk, hogy megnövekedett a here, illetve emlő daganatos állatok száma.
Nézd, az eredeti szakmám jelnyelvi tolmács. Éveken át dolgoztam és éltem velük. A sérülés minden formáját megismertem a hallás- látás- mozgás- szellemi sérülés. Tudom milyen a sérült emberek élete, sőt saját magam is felálltam már a tolószékből, tehát még azt sem mondhatja senki, hogy csak láttam, vagy másokon tapasztaltam. De akkor is azt mondom, vagy egy pont...
Zsuzsa, az állatvédelem tele van álszent emberekkel. Tudom a véleményed, és ez a Te döntésed.
Viszont szajkozzák menhelyek, hogy nincs altatás, dehogy. Aki ezt állítja, hazudik. Nálam is van, igen. Ha nagyon beteg, vagy nagyon öreg, vagy nagyon agresszív. A különbség annyi, hogy én fel merem vállalni, míg nagyon sok olyan menhelyest, állatvédőt ismerek, akik nem vállalják fel, miközben tudom, hogy megteszik, és ettől nagyon bír forogni a gyomrom.
A véleményem az altatásról a következő:
apró kora óta neveltem A KUTYÁMAT. Ami korság létezhet, az elérte. Mindent megtettünk, minden lehetőséget bevállaltunk. Aztán elérkezett az a pont, amikor láttam a kutyán, hogy elege van, hogy nem akarja naponta az injekciókat, hogy bármennyi gyógyszert adunk, akkor is fáj. De mi szeretjük, hiszen a gyerekünként neveltük fel, eszünkbe sem jutott, hogy el kéne altatni. [b]Aztán amikor belenéztem a szenvedő szemébe, rájöttem, hogy egy önző barom vagyok, aki a saját magam védelmében, hogy nekem ne fájjon az elvesztés, inkább úgy teszek, mintha.... Pedig nem. [/b]Ott és akkor tanultam meg annyira szeretni, és tisztelni, hogy el tudom engedni.
Menhelyre lefordítva, a beteg (ha annyira beteg) kutya megérdemli, hogy ne spájzoljuk, és kísérletezzünk rajta.
Az öreg, aki leszolgált egy életet, majd kidobják, és tulajdonképpen esélytelen, mert 14-15 éves kutyákat nem igazán kapkodnak a népek, szóval biztos, hogy ő azt akarná, hogy idegen helyen, idegen emberek között, gyengén, félve a többiektől éljen?
és még az agresszív is megérdemli a tiszteletet, hiszen nem magától lett ilyen, hanem az ökör gazdája miatt. De azért mert volt egy nemnormális ember az életében, még nem jelenti azt, hogy egy életre ketrecbe zárva kell élnie, mert úgy nevelte, vagy nem nevelte, hogy veszélyes legyen az állat.
Ne mérgelődj Kata. Gond van ezen a területen, de baromi nagy. A külső szemlélő nem látja, csak egy nagy kalap az "állatvédő". És a sok nagy állatvédő közrejátszik abba, hogy fölösleges energiát heccölünk a dolgok intézésébe, mert az uristenért nem fogják fel, hogy nem arról szól, hogy kutyimutyi, hanem sokkal többről.
És ezeket az energiákat nem a kutyáktól vesszük el, mert megoldjuk, hanem magunktól, és egymás után borulunk fel. Fizikailag, és lelkileg. Én egy birka természet vagyok, de erősen zizeg már a léc.
Tényleg??? Ahhoz képes tényleg jól elküld mindenkit a szélrózsa minden irányába. Tán most kéne kicsinyke mellyecskéjét veregetni, hogy figyeljetek, nagy gáz van..
Ahogy kedvenc doktornőm szokta mondogatni, látom viccelsz, szórakozol. A gond az, hogy ezzel nem kőne viccelni.
De mielőtt azt mondod, hogy okoskodok, akkor mondok néhány segítő szót, a gyakorlat alapján. És, azt hogy nem lehet megcsinálni, az rossz duma, mert mi megcsináltuk, tehát ezt ne is hozd fel.
Tehát megyen az állatvédő a katasztrófa területén az utcán, lát egy ebet, macskát, disznót... szabadon választott. Felírja, hogy hol, és lefotózza. Magyarul csinál egy nyilvántartást. Utána ezzel a nyilvántartással lehet tovább dolgozni. Megkérdezni a helyi embereket további infóért.
Mi ezt olyan területen csináltuk meg, ahol még utca, meg házszám sem volt. Több mint 50 állatot hoztunk ki 2 nap alatt, és láss csodát mindegyiket saját gazdához adtuk haza.
Nézd, én csak annyit szoktam mondani, az állatvédelmet nem csak szívvel kell csinálni. Ésszel! Mert a gubancok akkor jönnek, amikor elfelejtenek gondolkodni az emberkék. Aki meg ezen megsértődik, annak érdemes átgondolnia a dolgait, vagy esetleg néhány jogszabállyal megismerkedni.
Ugyanis ha mellveregetés folyik, hogy a gaz állattartók miért nem tartják be a szabályokat, akkor talán pontosan azoknak kellene leginkább betartani, akik emiatt kiabálnak. Hogy a csudába akartok bármit is számonkérni az állattartóktól, ha Ti sem tartjátok be?
Elküldve:
2010-10-21 17:22:37
