A Hűvösvölgy ui út végén elütött vörös rajzos német juhász. Már nem él.

"Jaj, nemar, hogy nem tudjatok, mi az a nyünnyögtetes?! Nohat, a nyünnyögtetes az az, amikor nem az van, hogy odamegyunk a macskahoz, gerincen harapjuk, oszt szevasz a nyünnyögtetők ennel sokkal, de sokkal kifinomultabb modszereket alkalmaznak! Plane Mankamama, aki a nyünnyögtetők kozt is nagy kiraly! Szoval figyeljetek jol, hogy ha esetleg valaha macskat akartok nyünnyögtetni, akkor tudjatok hogy kezdjetek hozza a muveletnek!
Legeloszor oda kell szaporan santikalni a nyünnyögtetendő objektumhoz (a szapora santikalas is meger egyebkent egy miset). A celtol ket-ket es fel meterre meg kell allni, es felre kell forditani amugy is ferde fejunket. Hümmögni kell kettot (az egy keves, haromnal meg mar jo esellyel gyanut fog az aldozat es eliszkol, oszt lehet megint szaporan santikalni). Innentol mar csak lassan lehet tovabb santikalni, de nagyon fontos, hogy ha a celt egy meterre megkozelitettuk, kezdjunk lelkes farkcsovalasba. Ha elertuk a macskat, akkor johet egy-ket hümmögés a rend kedveert es kezdetet veheti a muvelet, maga a nyünnyögtetés. Egyebkent aki nem tud koncentralni es rosszak a reflexei, az ne is akarjon nyünnyögtetni
A nyünnyögtetéshez mindig ugy kezdjunk, hogy eloszor orral megtöfködjük a macskat. Evvel egyreszt bemelegitunk, masreszt elaltatjuk az aldozat eberseget, aki ekkor meg azt hiszi, hogy egy sima, mezei töfködéssel megussza a napot. A töfködések koze be lehet tenni par hümmögést is, de ez nem alapszabaly meg ekkor. A töfködést es hümmögést addig folytatjuk egyre gyorsulo utemben, mig az aldozat meg nem unja es el nem akar szaladni. Figyelni kell nagyon, hiszen amikor az aldozat neki akar iramodni, akkor kellenek a gyors reflexek: ilyenkor ugyanis a töfködés helyett gyorsan lenyomjuk orral (de csukott szajjal!) a macskat a foldre es meghümmögjük A nyünnyögtetés tehát a töfködés es hümmögés egyideju alkalmazasa a megfelelo lelektani pillanatban!
Ha a macska azt hiszi, hogy mozdulatlanna dermedve megussza a tovabbi nyünnyögtetest, akkor ne hagyjuk! Ilyenkor alaposan osszenyalazzuk (akar hümmögni is szabad kozben) es ha erre sem reagal, akkor megint megtöfködjük! Addig folytatjuk a muveletet, mig ismet meg nem iramodik, ekkor es csak ekkor lehet nekikezdeni ujra nyünnyögtetni! Fontos, hogy a farkcsovalast egy pillanatra se hagyjuk abba, az adja a ritmusat az egesz nyünnyögtetesi folyamatnak. A nyünnyögtetést aztan lehet folytatni tetszoleges ideig, de legfokepp addig, mig a gazdi eszre nem veszi, be nem idegesedik, nem vag hozzank valami nagy es sulyos targyat es azt nem kiabalja, hogy "micsinász má' megint, te ven huje, tiszta nyál ez a nyomorult macska!" Ennel a pontnal mar a nyünnyögtetés levezeto fazisa jon, amikor meg gyorsabban csovaljuk a farkunkat, meg ferdebben tartjuk a fejunket es testtartasunkbol, pillantasunkbol, egesz lenyunkbol azt sugarozzuk, hogy "neménvótam!". Batrabb nyünnyögtetők meg felrakhatjak az i-re a pontot ugy, hogy amikor a mar alaposan megnyünnyögtetett macskat a gazdi a felveszi elolunk, akkor a levegoben meg nyünnyögtetjük egy kicsit. Ez mar kifinomult techikat kovetel es nyaklevest von maga utan."