HA ÖN szereti nap mint nap megélni, hogy valakinek nagy szüksége van Önre, megélni azt, hogy Ön nélkülözhetetlen; ha szereti elhalmozni családtagjait szeretettel és törődéssel, akkor kell Önnek valaki, akinek nemhogy nem terhes a sok gondoskodás és figyelem - élni sem tud enélkül!

Kell valaki, aki egyrészt csüng Önön, másrészt maga is körülveszi Önt hasonló figyelemmel és odaadással.
Nos, MARCIPÁN, a 10 éves magyar vizsla éppen ilyen családtag szeretne lenni.

Sokáig neki is kutyához méltó élete volt: tanították, együtt lakhatott, utazhatott, autózhatott, kirándulhatott a gazdival. Az élet úgy alakult azonban, hogy a gazdáknak egyre nagyobb nehézséget okozott kutyát sétáltatni, lehajolni stb., ill. kertes házat karbantartani. Elköltözött hát az addigi családi házból kislakásba, Marcipánt a fia gondjaira bízta.
A fiatal gazdi viszont reggeltől estig dolgozik, alig van otthon, s akkor is a három kisgyereke - érthetően - azonnal birtokba vesz őt. Marcipánra lényegében nem marad ideje. Nagyon bántja őt ez, hiszen tudja, hogy egy kutyát nem így kell tartani. Ezért határozta el, hogy segítséget kér Marcipán megnyugtató elhelyezéséhez.

Közel egy éve tart az az állapot, hogy Marcipán nem mehet be a lakásba (a legfiatalabb, most héthónapos kisgyerek miatt az anyuka ezt nem engedi), a gazdi közelségébe. A garázsban, fűtött helyen lakik, de a gazdi hiánya nagyon megviseli, sokat ugat-vonyít magányában.
"Testvére", egy ír szetter, Fülöp, akivel együtt voltak kezdettől fogva, az új élethelyzetben rászokott az ún. önsétáltatásra; azaz elszökik időnként otthonról. Marci nem megy vele, viszont a teljes egyedüllét végképp kiborítja őt. A szetternek lenne már szerető befogadója, Marci kedvéért azonban maradnia kell.

Két kutyán segítene tehát az, aki Marcipánt magához venné!

Marcit lehet póráz nélkül sétáltatni, mert 20-30 méternél jobban soha nem távolodik el, idegen kutyákkal barátságos. Az alsó szemhéján és a farkán látható régi sérülés nyoma, egyébként egészséges, játékos, mozgékony és vidámságra kész még a mostani élethelyzetében is.

HA ÖN szereti nap mint nap megélni, hogy valakinek nagy szüksége van Önre, megélni azt, hogy Ön nélkülözhetetlen; ha szereti elhalmozni családtagjait szeretettel és törődéssel, akkor kell Önnek valaki, akinek nemhogy nem terhes a sok gondoskodás és figyelem - élni sem tud enélkül!

Kell valaki, aki egyrészt csüng Önön, másrészt maga is körülveszi Önt hasonló figyelemmel és odaadással.
Nos, MARCIPÁN, a 10 éves magyar vizsla éppen ilyen családtag szeretne lenni.

Sokáig neki is kutyához méltó élete volt: tanították, együtt lakhatott, utazhatott, autózhatott, kirándulhatott a gazdival. Az élet úgy alakult azonban, hogy a gazdáknak egyre nagyobb nehézséget okozott kutyát sétáltatni, lehajolni stb., ill. kertes házat karbantartani. Elköltözött hát az addigi családi házból kislakásba, Marcipánt a fia gondjaira bízta.
A fiatal gazdi viszont reggeltől estig dolgozik, alig van otthon, s akkor is a három kisgyereke - érthetően - azonnal birtokba vesz őt. Marcipánra lényegében nem marad ideje. Nagyon bántja őt ez, hiszen tudja, hogy egy kutyát nem így kell tartani. Ezért határozta el, hogy segítséget kér Marcipán megnyugtató elhelyezéséhez.

Közel egy éve tart az az állapot, hogy Marcipán nem mehet be a lakásba (a legfiatalabb, most héthónapos kisgyerek miatt az anyuka ezt nem engedi), a gazdi közelségébe. A garázsban, fűtött helyen lakik, de a gazdi hiánya nagyon megviseli, sokat ugat-vonyít magányában.
"Testvére", egy ír szetter, Fülöp, akivel együtt voltak kezdettől fogva, az új élethelyzetben rászokott az ún. önsétáltatásra; azaz elszökik időnként otthonról. Marci nem megy vele, viszont a teljes egyedüllét végképp kiborítja őt. A szetternek lenne már szerető befogadója, Marci kedvéért azonban maradnia kell.

Két kutyán segítene tehát az, aki Marcipánt magához venné!

Marcit lehet póráz nélkül sétáltatni, mert 20-30 méternél jobban soha nem távolodik el, idegen kutyákkal barátságos. Az alsó szemhéján és a farkán látható régi sérülés nyoma, egyébként egészséges, játékos, mozgékony és vidámságra kész még a mostani élethelyzetében is.

HA ÖN szereti nap mint nap megélni, hogy valakinek nagy szüksége van Önre, megélni azt, hogy Ön nélkülözhetetlen; ha szereti elhalmozni családtagjait szeretettel és törődéssel, akkor kell Önnek valaki, akinek nemhogy nem terhes a sok gondoskodás és figyelem - élni sem tud enélkül!

Kell valaki, aki egyrészt csüng Önön, másrészt maga is körülveszi Önt hasonló figyelemmel és odaadással.
Nos, MARCIPÁN, a 10 éves magyar vizsla éppen ilyen családtag szeretne lenni.

Sokáig neki is kutyához méltó élete volt: tanították, együtt lakhatott, utazhatott, autózhatott, kirándulhatott a gazdival. Az élet úgy alakult azonban, hogy a gazdáknak egyre nagyobb nehézséget okozott kutyát sétáltatni, lehajolni stb., ill. kertes házat karbantartani. Elköltözött hát az addigi családi házból kislakásba, Marcipánt a fia gondjaira bízta.
A fiatal gazdi viszont reggeltől estig dolgozik, alig van otthon, s akkor is a három kisgyereke - érthetően - azonnal birtokba vesz őt. Marcipánra lényegében nem marad ideje. Nagyon bántja őt ez, hiszen tudja, hogy egy kutyát nem így kell tartani. Ezért határozta el, hogy segítséget kér Marcipán megnyugtató elhelyezéséhez.

Közel egy éve tart az az állapot, hogy Marcipán nem mehet be a lakásba (a legfiatalabb, most héthónapos kisgyerek miatt az anyuka ezt nem engedi), a gazdi közelségébe. A garázsban, fűtött helyen lakik, de a gazdi hiánya nagyon megviseli, sokat ugat-vonyít magányában.
"Testvére", egy ír szetter, Fülöp, akivel együtt voltak kezdettől fogva, az új élethelyzetben rászokott az ún. önsétáltatásra; azaz elszökik időnként otthonról. Marci nem megy vele, viszont a teljes egyedüllét végképp kiborítja őt. A szetternek lenne már szerető befogadója, Marci kedvéért azonban maradnia kell.

Két kutyán segítene tehát az, aki Marcipánt magához venné!

Marcit lehet póráz nélkül sétáltatni, mert 20-30 méternél jobban soha nem távolodik el, idegen kutyákkal barátságos. Az alsó szemhéján és a farkán látható régi sérülés nyoma, egyébként egészséges, játékos, mozgékony és vidámságra kész még a mostani élethelyzetében is.