| Találatok száma: 10613 üzenet |
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
1582.  Elküldve:
2011-09-17 07:01:42 |
[4311.] |
LEVÉL A HÉBEREKHEZ
1. RÉSZ
[Héb. 1.1] Miután az Isten a régi időben a próféták által sok ízben és sokféleképpen beszélt az atyákhoz,
[Héb. 1.2] a mostani napok utólján hozzánk is szólt Fiában, akinek a mindenséget örökrészéül rendelte, akin át az örök korokat is elkészítette.
[Héb. 1.3] A Fiú a dicsőség kisugárzása, az Istenben az ő lényének kimetszett képe. Hatalmas szavával ő hordozza a mindenséget is, ő szerezte meg a vétkek bocsánatát s azután leült a magasságban az isteni Fenség jobbja felől,
[Héb. 1.4] miután annyival hatalmasabbá lett az angyaloknál, amennyivel azokénál különb névnek lett örökrészesévé.
[Héb. 1.5] Mert az angyalok közül ugyan melyiknek mondtak ilyesmit: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged." Majd újra: "Atyjává leszek neki, ő meg Fiammá lesz nekem?"
[Héb. 1.6] Mikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földre, így szól: "Boruljanak mind lába elé Istennek angyalai."
[Héb. 1.7] Az angyalokra ezt mondja: "Angyalait szelekké és szolgálattevőit tűzlánggá teszi."
[Héb. 1.8] A Fiúhoz ellenben így szól: "Trónod, oh Isten, az örök kornak korain át megáll, királyságodnak pálcája az egyenesség pálcája.
[Héb. 1.9] Igazságosságot szerettél, törvénytiprást gyűlöltél, ezért kent fel téged az Isten, a te Istened részestársaid fölé az ujjongás olajával."
[Héb. 1.10] Továbbá: "Te Uram, kezdetben vetetted meg a föld alapját, az egek kezednek művei,
[Héb. 1.11] elvesznek azok, de te megmaradsz, megavul mindenki, mint a ruha,
[Héb. 1.12] mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak."
[Héb. 1.13] Ugyan melyik angyalhoz szólt valaha is így: "Ülj el jobbomon, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem?"
[Héb. 1.14] Nem mindannyian szolgálattevő szellemek-e, kiket mások kiszolgálására küldtek el azok érdekében, akik örökrészül fogják kapni a megmenekülést.
2. RÉSZ
[Héb. 2.1] Ezért kell még több figyelmet fordítanunk a hallottakra, hogy a menekülés mellett el ne sodródjunk.
[Héb. 2.2] Mert ha az angyalokon át szólt ige szilárdnak bizonyult, úgyhogy minden áthágás és engedetlenség elnyerte méltányos bérét,
[Héb. 2.3] akkor hogy menekülhetünk mi el, miután ekkora meneküléssel nem törődtünk? Erről a menekülésről kezdetben az Úr beszélt, és akik hallották, biztos hírt adtak róla nekünk.
[Héb. 2.4] Isten ezután megtetézte jelek, csodák és sokféle hatalomnyilvánulás bizonyságtételével, Szent Szellemének széjjelosztásával, kit úgy osztott szét, ahogy akarta.
[Héb. 2.5] Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő lakott földet, melyről beszélünk.
[Héb. 2.6] Valahol valaki határozott bizonyságot tett: "Kicsoda az ember, hogy megemlékezel róla? Az embernek fia, hogy reá tekintesz?
[Héb. 2.7] Kevés időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel koszorúztad meg,
[Héb. 2.8] mindent lába alá vetettél." Azzal ugyanis, hogy a mindenséget alája vetette, azt fejezi ki, hogy semmit nem hagyott neki alá nem vetetten. Most azonban még nem látjuk, hogy a mindenség alája volna vetve.
[Héb. 2.9] De Jézusról, akit kevés időre az angyaloknál csakugyan kisebbé tett, azért, hogy Isten kegyelmétől hajtva mindenkiért megkóstolja a halált, azt látjuk, hogy halálos szenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koszorúzták meg.
[Héb. 2.10] Mert úgy illett, hogy szenvedéseken keresztül tegye bevégzetté azt, akiért és akin keresztül a mindenséget teremtették, aki sok fiat vezet dicsőségre, s aki az ő megmenekedésüknek a szerzője.
[Héb. 2.11] Így tudniillik mind a megszentelő, mind a megszenteltek mind egytől származtak, ez okból nem szégyenli őket testvéreinek nevezni.
[Héb. 2.12] Hiszen az Írás így szól: "Hírül adom nevedet testvéreimnek, az eklézsia közepette énekkel magasztallak."
[Héb. 2.13] Majd ismét: "Bizalmam benne lesz." Aztán megint: "Itt vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten."
[Héb. 2.14] Miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót,
[Héb. 2.15] és szabadon bocsáthassa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükön át rabszolgaságban tartott.
[Héb. 2.16] Mert bizonyára nem angyaloknak megy a segítségére, hanem Ábrahám magvának visz segítséget.
[Héb. 2.17] Ezért tartozott mindenben hasonlóvá válni a testvérekhez, hogy könyörülő és Isten felé végzett szolgálatban hűséges főpap lehessen, hogy így engesztelést szerezzen a nép vétkeiért.
[Héb. 2.18] Amennyiben ugyanis őt magát is megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni, akik kísértést szenvednek.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1581. Elküldve:
2011-09-16 02:49:22 |
[4312.] |
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
24. RÉSZ
[Lk. 24.36] Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.
[Lk. 24.37] Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak.
[Lk. 24.38] Ő azonban megszólította őket: "Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben?
[Lk. 24.39] Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja,
[Lk. 24.40] mint ahogy látjátok, hogy nekem van."
[Lk. 24.41] Még hitetlenek voltak az örömtől és álmélkodtak, amikor így szólt: "Van-e itt valami ennivalótok?"
[Lk. 24.42] Azok egy sült haldarabot adtak oda neki.
[Lk. 24.43] Megfogta, és a szemük láttára megette.
[Lk. 24.44] Azután így szólt hozzájuk: "Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem megírtak."
[Lk. 24.45] Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy belássanak az írásokba.
[Lk. 24.46] Azt is mondta nekik: "Így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül,
[Lk. 24.47] és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az emberek.
[Lk. 24.48] Ti vagytok ezeknek tanúi.
[Lk. 24.49] Én meg elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket."
[Lk. 24.50] Azután kivezette őket Betánia tájékáig, ott rájuk emelte kezét és megáldotta őket.
[Lk. 24.51] Azalatt amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük.
[Lk. 24.52] Ők meg nagy örvendezéssel visszatértek Jeruzsálembe,
[Lk. 24.53] és az Istent áldva mindenkor a templomban voltak.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2127. Elküldve:
2011-09-15 20:30:05 |
[4313.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 6239. Elküldve:
2011-09-15 20:29:37 |
[4314.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1580. Elküldve:
2011-09-15 20:16:43 |
[4315.] |
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
24. RÉSZ
[Lk. 24.1] Szombaton ugyan nyugodtak a parancsolat szerint, de a hét első napján, még kora szürkületkor a sírhoz mentek, és elvitték az elkészített illatszereket.
[Lk. 24.2] A követ a sírról elhengerítve találták,
[Lk. 24.3] majd amikor beléptek, nem lelték az Úrnak, Jézusnak a testét:
[Lk. 24.4] Míg ők a dolog miatt megzavarodva álltak, történt, hogy egyszerre villogó ruházatban két férfi állott melléjük.
[Lk. 24.5] Mialatt őket félelem tartotta megszállva, s arcukat a földre szegték, amazok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek az élőt a holtak között?
[Lk. 24.6] Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek meg, hogyan mondta nektek, mikor még Galileában volt:
[Lk. 24.7] Az ember Fiát át kell, hogy adják vétkező emberek kezére, meg kell, hogy feszítsék, de harmadnapon fel kell támadnia."
[Lk. 24.8] Vissza is emlékeztek szavaira,
[Lk. 24.9] s amikor a sírtól visszatértek, hírül vitték mindezeket a tizenegynek és az összes többieknek.
[Lk. 24.10] Magdalai Mária, Johanna, Jakab Máriája és a többi nő, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak.
[Lk. 24.11] De azoknak úgy tűntek fel ezek a beszédek, mint üres csacsogás és nem hittek nekik.
[Lk. 24.12] Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
[Lk. 24.13] Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmausz.
[Lk. 24.14] Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amely imént történtek velük.
[Lk. 24.15] Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat.
[Lk. 24.16] Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt.
[Lk. 24.17] "Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?" - szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak.
[Lk. 24.18] Egyik, a Kleopás nevű ezt felelte neki: "Te vagy egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?"
[Lk. 24.19] "Ugyan mi?" - kérdezte tőlük, s azok így feleltek neki: "Hát, amik a názáreti Jézussal estek meg, aki tettben is, szóban is hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt,
[Lk. 24.20] hogy mint adták át őt főpapjaink és elöljáróink halálos ítéletre és feszítették meg őt,
[Lk. 24.21] pedig azt reméltük, hogy ő az, aki Izráelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja, hogy megtörténtek.
[Lk. 24.22] Sőt még közülünk is néhány asszony megzavart minket. Ezek kora reggel a sírnál voltak,
[Lk. 24.23] és mivel nem találták az ő testét, eljöttek és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él.
[Lk. 24.24] Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták."
[Lk. 24.25] Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak.
[Lk. 24.26] Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?"
[Lk. 24.27] Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.
[Lk. 24.28] Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni.
[Lk. 24.29] De erővel kényszerítenék őt." Maradj velünk - mondták. Már este van, bealkonyult." Erre bement, hogy náluk maradjon.
[Lk. 24.30] Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik.
[Lk. 24.31] Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.
[Lk. 24.32] Ekkor így szóltak egymáshoz: "Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?"
[Lk. 24.33] Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.
[Lk. 24.34] Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.
[Lk. 24.35] Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1579. Elküldve:
2011-09-14 06:42:37 |
[4316.] |
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
23. RÉSZ
[Lk. 23.50] Egyszer csak egy József nevű ember, ki tanácsos volt, jó és igazságos férfiú,
[Lk. 23.51] ki nem értett egyet amazok szándékával és cselekvésével, Arimátiából, a zsidók egyik városából való, aki várta az Isten királyságát,
[Lk. 23.52] elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét.
[Lk. 23.53] Azután levette őt a keresztről, gyolcsba burkolta, és egy sziklába vágott sírba helyezte el, ahol még soha senki sem feküdt.
[Lk. 23.54] Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok.
[Lk. 23.55] Józsefet nyomon követték azok az asszonyok, akik Galileából együtt jöttek fel Jézussal. Ezek megnézték a sírt, azt is, hogy hogyan helyezték el a testét,
[Lk. 23.56] majd visszatértek és illatszereket, keneteket készítettek elő.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1578. Elküldve:
2011-09-12 20:11:55 |
[4317.] |
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
23. RÉSZ
[Lk. 23.26] Amikor elvezették, megfogtak egy bizonyos cirénei Simont, ki a mezőről jött haza, s arra rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
[Lk. 23.27] A nép nagy sokaságban kísérte, asszonyok is, akik mellüket verték és siratták őt.
[Lk. 23.28] Jézus azonban hátrafordult hozzájuk és így szólt: "Jeruzsálem leányai, ne sírjatok rajtam. Inkább magatokon sírjatok, s gyermekeiteken.
[Lk. 23.29] Mert napok jönnek, melyeken ezt fogják mondani: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.
[Lk. 23.30] Azokban a napokban azt mondogatják majd a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket.
[Lk. 23.31] Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?"
[Lk. 23.32] Kivezettek más elítélteket, két gonosztevőt is, hogy vele együtt megfeszítsék.
[Lk. 23.33] Mikor kiértek arra a helyre, melyet Koponyának neveznek, ott megfeszítették őt, a gonosztevőket is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.
[Lk. 23.34] "Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek." Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk.
[Lk. 23.35] A nép pedig ott állott és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten Felkentje, a kiválasztott."
[Lk. 23.36] Gúnyolták őt a katonák is, akik hozzámentek s ecetet vittek neki
[Lk. 23.37] és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat."
[Lk. 23.38] Felirat is volt felette: "Ő a zsidók királya."
[Lk. 23.39] A felfüggesztett gonosztevők közül is az egyik káromolta: "Hát nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is."
[Lk. 23.40] De megszólalt a másik, és korholta őt: "Nem féled az Istent? - mondotta neki -, hiszen ugyanaz az ítélet van rajtad?
[Lk. 23.41] Mi igazságosan szenvedünk, mert annak méltó büntetését kapjuk, amit tettünk, ő azonban semmi helytelent nem tett."
[Lk. 23.42] Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz majd királyságodban."
[Lk. 23.43] Jézus ezt felelte rá: "Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban."
[Lk. 23.44] Már mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott.
[Lk. 23.45] Majd középen kettéhasadt a templom függönye.
[Lk. 23.46] Ekkor Jézus nagy hangon kiáltott: "Atyám a te kezedbe teszem le szellememet." S amikor ezt mondta kilehelte szellemét.
[Lk. 23.47] Mikor a százados látta mi történt, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igazságos volt."
[Lk. 23.48] A jelenlevő tömeg, melyet a látványosság gyűjtött egybe, amikor látta, ami történt, mind a mellét verve tért meg.
[Lk. 23.49] Ott álltak messziről Jézus ismerősei valamennyien, az asszonyok is, akik őt követve Galileából vele jöttek, s látták ezeket.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 142. Elküldve:
2011-09-12 20:09:35 |
[4318.] |
 Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 626. Elküldve:
2011-08-24 22:48:36 |
[4319.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
|
[előzmény: (625) BJuli, 2011-08-24 16:58:35]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1577. Elküldve:
2011-08-20 07:04:37 |
[4320.] |
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
23. RÉSZ
[Lk. 23.8] Heródes nagyon megörült, amikor Jézust meglátta, mivel hallott róla, már elég idő óta akarta látni őt. Remélte, hogy valami jelt fog látni, melyet Jézus visz véghez.
[Lk. 23.9] Sok szóval faggatta őt, de Jézus semmit sem felelt neki.
[Lk. 23.10] Ott állottak a főpapok és írástudók és nagy erővel vádolták őt.
[Lk. 23.11] Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, gúnyból fényes fehér ruhába öltöztette. Azután visszaküldte Pilátushoz.
[Lk. 23.12] Heródes és Pilátus azon a napon lettek egymás barátaivá, előzőleg ugyanis ellenséges viszonyban voltak egymással.
[Lk. 23.13] Pilátus ekkor összehívta a főpapokat, az elöljárókat és a népet,
[Lk. 23.14] és beszédet intézett hozzájuk: "Ide hoztátok hozzám ezt az embert azzal a váddal, hogy a népet a császártól elfordítja, de én, miután előttetek kikérdeztem a felől, amivel vádoltátok, semmi elítélésre méltó okot ez ember ellen nem találtam.
[Lk. 23.15] Sőt még Heródes sem. Hiszen visszaküldte őt hozzánk. De lám semmi halálra méltó dolgot nem cselekedett.
[Lk. 23.16] Megfenyítem tehát, és elbocsátom őt."
[Lk. 23.17] Minden ünnep alkalmával pedig szabadon kellett nekik bocsátani egy foglyot.
[Lk. 23.18] Erre az egész sokaság kiáltozni kezdett: "Veszítsd el! Barabbást bocsásd el nekünk."
[Lk. 23.19] Ezt a Barabbást egy a városban keltett lázadásért és gyilkosságért vetették tömlöcbe.
[Lk. 23.20] Pilátus újra szólott hozzájuk, mivel Jézust szabadon akarta bocsátani,
[Lk. 23.21] de azok így kiáltoztak rá: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!"
[Lk. 23.22] Harmadszor is szólott hozzájuk: "De hát mi gonoszt tett? Semmi halálra méltó vádat nem találtam ellene. Meg fogom hát fenyíteni és elbocsátom."
[Lk. 23.23] Ám azok nagy hangon követelték, hogy feszíttesse meg. Kiáltozásuk erőt vett a helytartón.
[Lk. 23.24] Pilátus ekkor megítélte nekik, amit kívántak:
[Lk. 23.25] Elbocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, akit kikértek. Jézust ellenben odaadta akaratuknak.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 623. Elküldve:
2011-08-20 07:01:49 |
[4321.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #625]
|
[előzmény: (622) bobezac, 2011-08-19 11:45:31]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1576. Elküldve:
2011-08-19 03:47:19 |
[4322.] |
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
22. RÉSZ
[Lk. 22.63] Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték őt,
[Lk. 22.64] majd letakarták és kérdezgették: "Prófétáld meg, ki ütött meg."
[Lk. 22.65] Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene.
[Lk. 22.66] Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a főpapokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették őt.
[Lk. 22.67] Megkérdezték: "Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus?" "Ha megmondanám nektek - felelte ő nekik -, nem hinnétek.
[Lk. 22.68] Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem.
[Lk. 22.69] Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől."
[Lk. 22.70] "Hát te vagy az Isten Fia?" - kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: "Ti mondjátok, hogy az vagyok."
[Lk. 22.71] Ekkor így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Magunk hallottuk szájából."
23. RÉSZ
[Lk. 23.1] Ekkor az egész sokaság felállott és elvezették Pilátushoz.
[Lk. 23.2] Ott vádolni kezdték: "Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek, amellett azt mondja, hogy ő a Krisztus, Király.
[Lk. 23.3] Pilátus megkérdezte őt: "Te a zsidók királya vagy?" "- Te mondod." - felelte neki.
[Lk. 23.4] Pilátus ekkor a főpapokhoz és a tömeghez szólott: "Nem találok ebben az emberben semmi okot a vádra."
[Lk. 23.5] De azok annál inkább erősítették: "Fellázítja a népet. Egész Júdeát elárasztotta tanításával, Galileán kezdve jött idáig."
[Lk. 23.6] Mikor Pilátus Galileát hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e,
[Lk. 23.7] és amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alól való, felküldötte Heródeshez, ki ezekben a napokban szintén Jeruzsálemben tartózkodott.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 6139. Elküldve:
2011-08-18 18:51:36 |
[4323.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1575. Elküldve:
2011-08-18 18:47:27 |
[4324.] |
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
22. RÉSZ
[Lk. 22.39] Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.
[Lk. 22.40] Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok."
[Lk. 22.41] Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott:
[Lk. 22.42] "Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg."
[Lk. 22.43] Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.
[Lk. 22.44] Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.
[Lk. 22.45] Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.
[Lk. 22.46] "Miért szunnyadtok? - kérdezte tőlük. Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok."
[Lk. 22.47] Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja.
[Lk. 22.48] Jézus azonban rászólt: "Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?"
[Lk. 22.49] Amikor a Jézus körül levők látták mi történik, megszólaltak: "Uram, vágjunk-e karddal?"
[Lk. 22.50] Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára és leszelte annak jobb fülét.
[Lk. 22.51] Ekkor megszólalt Jézus: "Hagyjátok itt abba!" Azután megérintette annak fülét és meggyógyította.
[Lk. 22.52] Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: "Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel?
[Lk. 22.53] Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága."
[Lk. 22.54] Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket.
[Lk. 22.55] Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.
[Lk. 22.56] De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: "Ez is vele volt."
[Lk. 22.57] Ám ő letagadta: "Nem ismerem őt, asszony."
[Lk. 22.58] Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: "Te is közülük való vagy?" Péter így felelt: "Ember, nem vagyok."
[Lk. 22.59] Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: "Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is."
[Lk. 22.60] De Péter ezt felelte: "Ember, nem tudom, mit mondasz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
[Lk. 22.61] Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: "Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem."
[Lk. 22.62] Kiment, és keserűen sírásra fakadt.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 29. Elküldve:
2011-08-18 18:44:36 |
[4325.] |
 nagyon rendes Tőled!
|
| |
|
|
[előzmény: (27) Veronika0707, 2011-08-18 14:13:38]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
