| Találatok száma: 10613 üzenet |
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
1129.  Elküldve:
2010-02-25 20:24:42 |
[5501.] |
Péld. 14,30.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
|
| |
|
Kiváló dolgozó  |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 156. Elküldve:
2010-02-25 02:12:03 |
[5502.] |
A Biblia így tanít erről a kérdésről:
Préd. 4.
9Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Zsolt, 133.
Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
2Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
3Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
|
| |
|
|
[előzmény: (155) pjuli, 2010-02-25 02:10:10]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 155. Elküldve:
2010-02-25 02:10:10 |
[5503.] |
Újabb történetet kaptam, ez is igen tanulságos szerintem:
Volt egyszer egy favágó, s annak négy fia. Négyfele húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyettértés lett volna köztük. Mindennapos volt a veszekedés. Egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak rajtuk.
Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, egyre boldogtalanabb lett. Sokszor próbálta elmagyarázni, hogy a veszekedés nem használ, mindhiába.
Az apai jó tanács egyik fülükön be, a másikon ki. Elment egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készített a lenyesett gallyakból egy köteget, megkötötte egy kötéllel. Útközben eszébe jutott valami. Izgatottan várta haza fiait. Ahogy hazaértek, hívatta őket apjuk.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak fiam kettőbe ezt a rőzsét!
Megpróbálta, de nem sikerült, megszégyenülve ment vissza apjához.
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiának:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak ketté. Pont úgy járt, ahogy a bátyja. Így próbálta meg a harmadik, majd a negyedik fiú is. Egyiknek sem sikerült. Mind csüggedten ültek a földre.
Fölállt akkor a favágó mosolyogva. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor is fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat.
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik, egy- két gallyat, és azon nyomban eltöri.
Nagy büszkén állnak apjuk előtt.
Erre a favágó:
- Látjátok, még össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni.
Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind.
Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön.
De ha együtt maradtok, összetartatok, nincs az a hatalom, aki legyőzne titeket.
Az összetartozás hatalmas erő...... ami szinte legyőzhetetlen!
|
| |
|
[válaszok erre: #156]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1428. Elküldve:
2010-02-25 00:06:41 |
[5504.] |
Sziasztok Lányok!
Lenne egy keresztkérdésem.
Utaltam most Buffyéknak egy kis pénzt, viszont a megadott számlaszám nem egyezik azzal, amire eddig utaltam. Utánanéztem a honlapotokon ott is van két különböző. A kérdésem, hogy 3 különböző számlátok van vagy valahol elírta valaki a számokat?
Buffyékhoz ezt adtátok meg:
14100196 62009149 01000006
Ez van a honlapotokon és erre utaltam már régebben:
14100196-62009149-02000009
Ez van a plakátotokon:
14100196-62009149-02000006
|
| |
|
[válaszok erre: #1429]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1128. Elküldve:
2010-02-24 20:05:05 |
[5505.] |
Hab. 1,4.
Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1938. Elküldve:
2010-02-23 23:09:02 |
[5506.] |
 gratula.
|
| |
|
[válaszok erre: #1941]
|
[előzmény: (1933) Lil˘, 2010-02-23 13:13:25]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1937. Elküldve:
2010-02-23 23:08:38 |
[5507.] |
 csak most jöttem. Nagyon kis édes. A többiek? Vannak még Nálad egyáltalán?
|
| |
|
[válaszok erre: #1940]
|
[előzmény: (1932) DimDim, 2010-02-23 11:49:27]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 60. Elküldve:
2010-02-23 22:49:37 |
[5508.] |
 Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1127. Elküldve:
2010-02-23 22:48:00 |
[5509.] |
Jel. 3,19-22.
19A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 5425. Elküldve:
2010-02-22 22:29:27 |
[5510.] |
Milyen helyes hajasbaba 
|
| |
|
|
[előzmény: (5423) Firtató, 2010-02-22 19:06:18]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1928. Elküldve:
2010-02-22 22:26:05 |
[5511.] |
Beni gratula!
|
| |
|
[válaszok erre: #1929]
|
[előzmény: (1925) Tibiapa68, 2010-02-22 11:58:17]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 154. Elküldve:
2010-02-22 15:28:57 |
[5512.] |
Ma kaptam emailban ezt a kis történetet, figyelemre méltó a vége és nagyon is egybevág azzal, ami mostanában forog bennem.
A kis falevél egy platánfa legkisebb ágán született kora tavasszal. Egész télen erre várt. Lehetőségként bújt meg a nagyra nőtt fa testében.
Amikor már a reggelente ébredő nap meleg sugarával, lágyan simogatta az ébredező földet és a hó olvadásnak indult, a fa megrázta magát, hogy a napfény segítségével előcsalogassa gyermekeit. Sokan első szóra engedelmeskedtek. A rügy, mely bölcsőjük volt hamar kipattant és ők álmosan nyújtózkodva néztek a világba. Öltözködni, tollászkodni kezdtek, de a kis falevél nem mozdult. A lenge szél álmosan ringatta bölcsőjében.
Egyik este fagyott. A kislevelek, és rügyek, az első fiókák nagyon fáztak. Tél apó még egy utolsó lehelletével zuzmarával fedte be a fákat. Az első levélkék megfagyva, élettelenül feküdtek anyjuk ölelő karjain. Az anya gyengéd csókot adott halott gyermekeinek és a törzséhez, a földre engedte őket. Nehéz volt az elválás, de a fának az életben maradtakra kellett gondolnia.
A kislevél már örült, hogy nem kapkodta el születését, pedig előző nap még vágyakozva figyelte testvérkéi szépségét és erejét. Eljött azonban a nap, amikor már ő sem maradhatott a melengető burokban. Anyja hivó szavára lassan előbújt rejtekéből. Mindez egy gyönyörű tavaszi reggelen történt. A szellő játékosan lengette az ágakat, a nap pedig még csak éppen a látóhatár szélén nyújtózkodott. A madarak kedves énekkel köszöntötték az aznap születtetteket. Egy rigónak nyomban megtetszett a levélke, s mindennap meglátogatta új barátját. Sokat beszélgettek és játszottak. A rigó megvédte a levelet az élősködőktől így nyárra gyönyörű tenyérnyi felnőtt levél lehetett belőle. A rigó a fészkét is a levél melletti ágra rakta, hogy szükség esetén szemmel tarthassa barátját. A levél hálás volt a törődésért és biztonságban takarta el a bámészkodók elől a megszületett fiókákat, és óvta őket viharok idején. Szabadidejében társainak és a szélnek segített. Árnyat adott az alatta kiránduló és játszadozó gyermekeknek, a megfáradt vándoroknak, és felerősítette a szelet, ha söprögetni támadt kedve szél apónak. Minden reggel jókedvűen ébredt, és megrázva üstökét, hallgatta a madarak muzsikáját, és csodálta a napfényt, az embereket, állatokat, a természet valamennyi áldott teremtményét. Tudta, hogy hasznosat és jót cselekszik. Lassan a fiókák kirepültek a fészekből. Egyedül keresték a táplálékot, de persze nem mentek messzire. Anyjuktól tanult szeretettel vették körül és óvták a falevelet.
Lassan a nap már nem melegített oly melegen. A napok rövidültek, a szél egyre vadabban rázta meg a fákat. Beköszöntött az ősz. A természet pihenni vágyott, és készülődött hogy álomba ringassa teremtményeit. A rigó is egyre szomorúbb lett, mert érezte az elválás fájdalmát.
A levél pompázatos, színes ruhát öltött. Készült az utlosó bálra. Tudták, hogy most egy ideig nem találkoznak. Egyik reggel, amikor már a éjszakánként hűvös volt az idő, de napközben még utolsó meleg sugarait ragyogtatta a nap, elérkezett a búcsú ideje. Az emberek öregasszonyok havának tartották azt az időt. Amikor a nap a hajnali derengésben felnyitotta szemét, a legszebb bíbor sugarával vonta be a fát. A madarak, köztük a rigó is, a legszebb dalukat kezdték énekelni. Szél apó lágyan simította végig a fa gallyait. Egyiket a másik után. Az anya fájó szívvel engedte útjára gyermekeit. A levelek egymásra néztek, meghajoltak és lágy suhanással kezdték meg földig tartó ringatózásukat. A kislevél táncolt a legszebben. Különleges piros-sárga ruhájában ő volt a legszebb. Emlékezetessé akarta tenni utolsó táncát, hiszen erre várt egész évben. Amikor a dal végetért, a táncnak vége volt, a levél a földön feküdt. A madarak elrepültek, csak a rigó sírt. Minden délben elrepült arra de már hiába szólongatta kedves barátját. A levél akkor már egy süncsaládot melegített egy földalatti üregben, és élvezte az új ismeretséget. Örült, hogy ismét hasznosat és jót cselekszik, de ő is minden nap visszagondolt barátjára. Az együtt töltött szép napokra, a ragyogó napfényre, a szellő lágy cirógatására, a madarak énekére, a tavasz illatára, az emberekre és a ringatózó gallyra, melyen született. Mindeközben Tél apó szép lassan beborította a talajt és az egész világot hófehér pihetakarójával, s álomport fújva rá, csendesen aludt a természet…
Nem az idő hosszúsága számít, hanem az eltöltött idő hasznossága!
Ne rettegj a jövőtől, ne merengj a múlt harcain, csak szeress, higgy és tégy jót! Hogy az emberek erre emlékezhessenek…
Ne feledd! Valaminek a vége, egy új dolog kezdete lehet…
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1126. Elküldve:
2010-02-22 10:31:43 |
[5513.] |
Péld.17,13.
A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1125. Elküldve:
2010-02-21 16:41:37 |
[5518.] |
Jób. 19,25-27.
25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 224. Elküldve:
2010-02-21 16:27:38 |
[5519.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #226]
|
[előzmény: (223) agi0001, 2010-02-21 15:02:43]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 12. Elküldve:
2010-02-21 16:13:34 |
[5520.] |
ez nagyon klassz, nagyon rendes attól, aki befogadta Őket, remélem mindenki számára örömteli lesz ez a fordulat és jól elboldogul az új gazdi a buflákokkal. Van egyébként bulldogos tapasztalata?
|
| |
|
[válaszok erre: #13]
|
[előzmény: (11) bobezac, 2010-02-21 12:22:57]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1124. Elküldve:
2010-02-20 21:57:25 |
[5521.] |
Jak. 1,2-8.
2Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1935. Elküldve:
2010-02-20 19:59:15 |
[5522.] |
|
| |
|
|
[előzmény: (1933) sterki, 2010-02-20 15:58:22]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 153. Elküldve:
2010-02-19 21:44:55 |
[5523.] |
Pár napja kaptam ezt a történetet emailban:
"Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe. és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára
Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.
Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erőltetve mosolygott, és biztatta:
- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higgyél Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...
A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:
-Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.
Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.
Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.
- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos.- Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek
Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.
Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.
Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.
És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...
A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!
Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.
Igen, így történt. És egészen bizonyos, hogy ha majd egyszer Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll, különös mosollyal a tekintetében fogja mondani:
"Ugye megbocsátod nekem, Uram, hogy én magam sem hittem a dologban..."
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 220. Elküldve:
2010-02-19 21:38:41 |
[5524.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
|
[előzmény: (219) buksi4, 2010-02-19 20:27:21]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 1123. Elküldve:
2010-02-19 21:01:53 |
[5525.] |
Zsid. 4,16.
Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
