Iciri 2005

Egy nagyon-nagyon szomorú levelet kaptunk tegnap:
„Régóta szerettem volna írni nektek, csak még mindig nagyon nehéz beszélnem róla. Most már kicsivel több, mint 8 éve, hogy örökbe fogadtuk Tőletek az én édes kicsi lánykám, akit Ti neveztetek el Icirinek. Őt a biatorbágyi gyepmester vitte hozzátok anyukájával és testvérkéivel egy iszonyúan hideg ősszel. A mindenünk, az első gyermekünk volt. Egy igazi királylány, akarattal, makacssággal és bújós természettel. Utálta a macskákat, imádta terrorizálni a félős embereket, de az egész család mindene volt. Velem volt amikor elkezdtem vajúdni az első "sima" lányommal (ahogy mi különböztettük meg őket), aggódott, mikor bementünk a kórházba. Sose fogom elfelejteni a szemeit, ahogy rám nézett. Ő örült a legjobban, mikor a második lányommal hazajöttünk a kórházból, vigyázta és őrködött felette. Két éve kapott egy kutya testvért (örökbe fogadtuk Őt is), akit nagyon nehezen fogadott el, de végül beletörődött.
Velünk volt minden költözésnél. A legnagyobb, legszűkösebb helyre is elvittük, valódi társunk volt. Kijárta a vadász-kutya sulit és még versenyekre is járt, ahol még fajta tiszta vadászkutyákat is legyőzött. Ő volt a bírák kedvence.
Tudtam, hogy egyszer nem lesz velünk, de sose gondoltam volna, hogy ennyire korán. A karjaimban halt meg októberben. Megmérgezték Őt is és a másik kutyánkat is. Még mindig hiányzik, bár már van egy új kutyánk, mert a férjem így tudja csak földolgozni az elvesztésüket. Nekem még mindig nehezen megy, hogy róla sírás nélkül beszéljek. Életem egyik legszebb kincsét kaptam Tőletek 2005 decemberében a maga 1 kilós és tenyérnyi méretével. Mindig hálás leszek nektek, hogy minket találtatok méltó gazdijának. Gondoltam, hogy talán rátok is tartozik az Ő halála, hiszen Ti voltatok az Ő megmentői.
Remélem, hogy más kidobott kutyusok őrangyalai lesztek, akiknek szüksége van rátok és remélem, hogy egyszer majd már nem a mentés és befogadás lesz a feladatotok, mert jobb lesz ez a világ.
Sz. Eszter és István”
Nem találunk rá szavakat, ezzel a versrészlettel búcsúzúnk egykori védencünktől Iciritől és kis barátjától:
"Egy szív megállt,
nem lüktet benne vér.
Csendes kis temetőben,
örökre megpihenni tér.
Csendes kis temető,
fogadd be új lakód.
Adj lelkének békét,
testének örök nyugovót."