| Találatok száma: 10613 üzenet |
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
2423.  Elküldve:
2014-04-22 04:06:06 |
[2151.] |
Károli Gáspár » A János írása szerint való Szent Evangéliom » 20. fejezet
24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, amikor eljött vala Jézus.25Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.26És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!27Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.28És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!29Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.30Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben;31Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
|
| |
|
Kiváló dolgozó  |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 11188. Elküldve:
2014-04-20 18:39:18 |
[2152.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #11189]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 34240. Elküldve:
2014-04-20 18:38:41 |
[2153.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 266. Elküldve:
2014-04-20 18:19:19 |
[2154.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2422. Elküldve:
2014-04-20 18:17:24 |
[2155.] |
Károli Gáspár » A János írása szerint való Szent Evangéliom » 20. fejezet
1A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
2Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
3Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
4Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
5És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
6Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
7És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
8Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
9Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
10Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
11Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
12És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.
13És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
14És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
16Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester!
17Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
19Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
21Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2421. Elküldve:
2014-04-18 23:40:01 |
[2156.] |
Károli Gáspár » A Márk írása szerint való Szent Evangéliom » 14. fejezet
1Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
2Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
3Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.
4Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
5Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
6Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.
7Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
8Ő ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
9Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
10Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
11Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.
12És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
14És ahová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
15És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
16Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, amint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
17Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
18És amikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik.
19Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
20Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
21Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
25Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában.
26És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
27És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
29Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
31Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólanak vala a többiek is.
32És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
33És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
34És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
36És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
38Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
39És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
40Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
41Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
42Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, aki engem elárul.
43És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: Akit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
45És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
46Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
47De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
48Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
49Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
50Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
51Egy ifjú pedig követé őt, akinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
52De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
53És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
54Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
55A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
56Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
57És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
58Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott.
59De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
60Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
61Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
63A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
64Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
65És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orcáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arcul csapdossák vala őt.
66Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
67És meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
68Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácra; és a kakas megszólala.
69A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
70Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
71Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
72És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, amelyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.
Károli Gáspár » A Márk írása szerint való Szent Evangéliom » 15. fejezet
1És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
3És erősen vádolják vala őt a főpapok.
4Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
6Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, akit épen óhajtának.
7Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtesz vala nékik.
9Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
11A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok?
13És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
14Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
15Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, ami az őrház; és összehívák az egész csapatot.
17És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
18És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
20Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
21És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
22És vivék őt a Golgotha nevű helyre, amely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
24És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
26Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
28És beteljesedék az írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
29Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
30Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
31Hasonlóképpen pedig a főpapok is, csúfolódván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
33Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilenc óráig.
34És kilenc órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? ami megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
37Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
39Látván pedig a százados, aki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40Valának pedig asszonyok is, akik távolról nézik vala, akik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41Akik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, akik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
43Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
45És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, amely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2420. Elküldve:
2014-04-16 22:32:24 |
[2157.] |
írása szerint való Szent Evangéliom » 20. fejezet
41Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
42Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
43Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
44Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
45És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
46Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
47Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2419. Elküldve:
2014-04-15 22:19:28 |
[2158.] |
írása szerint való Szent Evangéliom » 20. fejezet
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, akik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
21Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
22Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
24Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
25Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
26És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
27Hozzá menvén pedig a sadduceusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
28Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
29Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
30A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
31Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképpen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
32Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
33A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
34És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
35De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
36Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
37Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
38Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
39Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
40És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2418. Elküldve:
2014-04-14 22:03:18 |
[2159.] |
Károli Gáspár » A Lukács írása szerint való Szent Evangéliom » 20. fejezet
1És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
2És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, aki néked ezt a hatalmat adta?
3Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
4A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
5Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
6Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
7Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
8És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
9És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
10És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
11És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
12És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
13Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
14De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
15És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
16Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
17Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
18Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
19És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2417. Elküldve:
2014-04-13 20:34:54 |
[2160.] |
Károli Gáspár » A Lukács írása szerint való Szent Evangéliom » 19. fejezet
29És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
30Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
31És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
32És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik mondotta.
33És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
34Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
35Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
36És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
37Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak;
38Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
39És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
40És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
42Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
43Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
44És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
45És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik adnak és vesznek vala abban,
46Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
47És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
48És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2416. Elküldve:
2014-04-12 18:11:45 |
[2161.] |
Károli Gáspár » A Lukács írása szerint való Szent Evangéliom » 19. fejezet
1És bemenvén, általméne Jerikhón.2És ímé vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.3És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.4És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.5És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.6És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.7És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.8Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.9Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.10Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.11És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.12Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.13Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.14Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.15És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.16Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.17Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.18És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.19Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.20És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;21Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél.22Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el, és aratom, amit nem én vetettem;23Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?24És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.25És mondának néki: Uram, tíz gírája van!26És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle.27Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!28És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2415. Elküldve:
2014-04-11 21:25:53 |
[2162.] |
Károli Gáspár » A Lukács írása szerint való Szent Evangéliom » 18. fejezet
31És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak.
32Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
33És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
34Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
35Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
36És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
37Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
38És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39Akik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
41Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
42És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
43És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent; az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2414. Elküldve:
2014-04-11 21:21:53 |
[2163.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 11173. Elküldve:
2014-04-11 18:02:45 |
[2164.] |
Én hiszek benne! 
|
| |
|
|
[előzmény: (11170) Mancs-Rancs, 2014-04-09 21:47:27]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2413. Elküldve:
2014-04-10 06:02:04 |
[2165.] |
Károli Gáspár » Bölcs Salamonnak példabeszédei » 12. fejezet
20Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.21Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; akik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.22Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.23A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.24A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.25Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.26Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.27Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 11169. Elküldve:
2014-04-09 21:44:03 |
[2166.] |
Az égben van egy hely, amelyet úgy hívnak:
"Szivárvány-híd"
Ha egy kedves állat, aki itt a földünkön szeretett egy embert, meghal,
a halála után ez az állat elmegy a Szivárvány-hídhoz.
Ott mezők és dombok vannak kedves barátaink számára,
hogy tudjanak együtt futkározni és játszani.
Ott bőségesen van víz és táplálék, süt a nap, és barátaink jól érzik magukat.
Mindegyik állat, amelyik beteg és öreg volt, ismét egészséges és erős;
azok, amelyek megsebesültek vagy megnyomorodtak, ismét jól vannak,
úgy, mint ahogy múltbéli álmainkból ismerjük őket.
Az állatok ott boldogok és megelégedettek,
csak egy kicsi zavaró körülmény van:
mindnek hiányzik egy bizonyos valaki, akit hátra kellett hagynia.
Csak szaladgálnak és játszanak egymással,
de mindegyik állat számára eljön a nap,
amikor hirtelen megáll,
és várakozással teli fényes szemekkel remegve néz a távolba.
Hirtelen kiválik a játszótársai közül
és rohan egyre gyorsabban és gyorsabban a zöld mezőn át.
Látod, hogy rohan valaki feléd,
s ha te és kedves állatod boldogan találkoztok,
már soha többé nem váltok el egymástól.
A boldogság könnyei csordulnak végig arcodon,
oltalmazó kezed újból simogatja állatod fejét,
és ismét belenézel a hű szemekbe,
amelyek oly régen eltűntek az életedből, de a szívedből soha.
Azután együtt mentek át a Szivárvány-hídon…
/Klaus Kempf nyomán/
|
| |
|
|
[előzmény: (11168) pjuli, 2014-04-09 21:40:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 11168. Elküldve:
2014-04-09 21:40:07 |
[2167.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #11169 #11170]
|
[előzmény: (11163) Mancs-Rancs, 2014-04-09 16:51:12]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2412. Elküldve:
2014-04-09 04:22:26 |
[2168.] |
Károli Gáspár » Bölcs Salamonnak példabeszédei » 12. fejezet
10Aki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; aki pedig követ hiábavalókat, bolond az.11Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.12Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.13Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.14A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de aki tanácscsal él, bölcs az.15A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.16Aki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.17Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.18Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.19Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 11161. Elküldve:
2014-04-08 19:53:10 |
[2169.] |
 Nagyon sajnálom! Vigasztaljon, hogy már nem szenved tovább és 13 szép éve volt Veletek!
|
| |
|
|
[előzmény: (11153) Mancs-Rancs, 2014-04-08 07:03:49]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2411. Elküldve:
2014-04-08 19:52:35 |
[2170.] |
Károli Gáspár » Bölcs Salamonnak példabeszédei » 12. fejezet
1A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.2Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.3A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.4Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.5Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.6Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.7Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.8Jobb, akit kevésre tartanak, és szolgája van, mint aki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.9Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 11152. Elküldve:
2014-04-07 21:25:00 |
[2171.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2410. Elküldve:
2014-04-07 21:24:25 |
[2172.] |
Károli Gáspár » Bölcs Salamonnak példabeszédei » 11. fejezet
25A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.
26Aki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, aki eladja, áldás van.
27Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
28Aki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29Aki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
30Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
32Aki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; aki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2409. Elküldve:
2014-04-06 06:08:21 |
[2173.] |
Károli Gáspár » Bölcs Salamonnak példabeszédei » 11. fejezet
12Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.13A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.14Ahol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.15Teljességgel megrontatik, aki kezes lesz idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.16A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.17Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.18Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.19Aki őszinte az igazságban, az életére -, aki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.20Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, akik az ő útjokban tökéletesek.21Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.22Mint a disznó orrában az aranyperec, olyan a szép asszony, akinek nincs okossága.23Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.24Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10613
|
| 2408. Elküldve:
2014-04-05 00:00:15 |
[2174.] |
Károli Gáspár » Bölcs Salamonnak példabeszédei » 11. fejezet
1Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
8Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
9Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
