Ugye mindenki emlékszik Pamelára, vagy más néven Buborékra? Az édes vízfejű boxerlányka hosszú honapokig volt a gazdasági udvar kedvence. Még mindig alig hisszük, hogy ma már ő is családban él.

Levlet is írt és fényképeket is küldött, népes számú rajongó táborának.

Sziasztok!

Pamela vagyok, az édes bújos boxerlányka….
Emlékeztek rám? Igazatok van, már nagyon rég jelentkeztem…de jelentem nagyon-nagyon jól vagyok!
Amiért nem jelentkeztem: új kis gazdámnak volt egy kis magánéleti válsága, ami még most is tart, de mivel túlélő típus újra összeszedte magát és igyekszik.
A történtek ellenére történt valami jó is, hogy kertes házba kerültünk, és kiderült gazdimnak nemcsak a kis vizsla kutymója van, hanem rajta kívül még kettő is. Így most 4-en birtokoljuk az udvart és őrizzük a házat. (Bocsika, a 7 cicust lehagytam, őket is imádom!)
Küldök róluk is képeket, hogy lássátok mi a helyzet.
Én nagyon jól vagyok, gazdim nagyon figyel rám, és azt mondta, hogy imád, és soha nem válik meg tőlem. A szobatisztaság volt ugye az én nagy hibám….
Az a helyzet jelenleg, hogy ha itthon van a gazdi, akkor nincs baleset csak nagyon-nagyon ritkán, de az nem jellemző. Sokat vagyok kint a szabadban, de a hőségben bent pihenek a hűvös házban, mert kint a tűző napon csak körbe-körbe megyek és gazdikám fél, hogy napszúrást kapok.
Ha gazdim dolgozik, akkor is bent vagyok a vizsla barátommal együtt. Mi bent őrködünk, a másik kettő társam (Barni és Bobby) pedig kint.
Kint az udvaron sokat szaladgálok és játszok a többiekkel. Érdekes, hogy sétálni nem nagyon szeretek, mert hamar elfáradok, bár itt az udvaron mozoghatok eleget.
Puszilok mindenkit, majd még jelentkezem….
PAMELA