Szép jó napot mindenkinek!
Mi fogadtuk örökbe Chilit, nagyon meg van szeppenve szegényem. Körüljárta az egész lakást, aztán bebújt a konyhaasztal alá. Megpróbáltam kivenni, a hóna alá nyúltam, de érzékeny pontot foghattam meg neki, mert nyüszíteni kezdett, azóta hátat fordít nekem, és ha elé megyek, inkább megfordul, de igyekszem elnyerni a bizalmát. A kutyus első akciója az volt, hogy a frissen kimosott, épen száradó pokrócának a lelógó részét megjelölte... Most voltunk lent sétálni, először nem nagyon akart jönni, talán félt, de a kíváncsiság úrrá lett rajta, és két perc után már szépen jött mellettem. Picit még bágyadt, gondolom az oltástól, de már evett egy pici csirkehúst, és csontot.

Jó estét!
Talán kezd felengedni a kutyus, az előbb már játszott velünk, a hátára fordult, és várta hogy simogassuk a mellkasát és a pociját, nyalogatott minket, aztán észbe kapott, és ment durcizni. Utólag még egyszer köszönjük a pulcsit és a hámot, bárcsak több ilyen ember lenne még az országban.