A gyomor-bél-gyulladásból szinte teljesen felgyógyult, de aztán újra rosszul lett, ugyanazokkal a tünetekkel (hányás, nem evés), de ezúttal - a gyógyszerek ellenére - lázas is lett, sokkal nehezebb volt a hányást csökkenteni, és vérszegénynek is tűnt. Átagyaltam egy fél éjszakát, és végül hasnyálmirigygyulladásra gyanakodtam, ami eléggé megijesztett... újabb ultrahangvizsgálat következett, ami nem mutatott semmit - újabb érv a gyanú mellett, s főnököm is ezen a véleményen volt... a vérvizsgálat végül igazolta h valóban erről a súlyos betegségről van szó, amiből nagyon gyakran nem gyógyulnak meg a kutyák, és általában nem is fertőzés okozza, nem tudja még a tudomány, hogy mitől van.

a lehető legjobb és legintenzívebb kezelést kapta, mégis egyre rosszabbul lett, és hashártyagyulladást is kapott, ami tovább rontotta a helyzetet. mindeközben szoptatta és gondozta a kölykeit, szinte az utolsó pillanatig, bár egyre ritkábban és rövidebb ideig engedtük. és teje is volt - nem tudom hogy csinálta, hiszen a kezelés első napjaiban nem is ehetett semmitm utána meg már felkelni alig tudott. azért hagytuk hogy foglalkozzon velük mert ez volt az egyetlen ami éltette, és nem akartuk a stresszt fokozni azzal hogy nem engedjük a kicsikhez. egyébként némán, maximálisan együttműködve tűrte az egészet, a fájdalmakat, a lassú infúziózást, a hőmérőzést amit utál...

május 28, péntek reggel mentünk volna pestre speciális vizsgálatokra apukámmal, de reggel fél 7kor már nagyon rosszul volt, az erős fájdalomcsillapító sem segített, ami előző este még igen. nem is volt már tudatánál. könnyek között hoztam meg a döntést, hogy el kell altatni azonnal, és felhívtam a főnökömet. végül pár perc múlva láttam már hogy nincs szükség eutanáziára, már nemsokára vége a szenvedéseinek, és így is lett.

Anyuéknál temettük el, ahol a többi kutyám is pihen. Már a bárányfelhőket terelheti...