Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt
még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak
festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén
nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve
biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink
sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan
az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát
rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv
telefon se nagyon volt, nemhogy
mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben
játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.
Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű
egyenesági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi
voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és
gyengébbet az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon
szóltak bele ebbe sem.
(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy
téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én
háborúm!)
Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint
nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
mcdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi
leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek
bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég
volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból
készült. A limonádét még
magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen
gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,
a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg spectruma (az valami számítógép volt), de szó sem volt
Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről,
DVD-ről, Surround Soundról, UPC-ről,
internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki
egyik kedvenc filmem DVD-n a
tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el,
én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az
utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni
a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a
szülők... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem
ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást,
mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
begyógyult.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen
megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy,
mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett
pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol
lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a
következményeket, és újra probálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be,
és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem
álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a
kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelőség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak
208. Pumuc Lee | Válasz erre Ma, 09:06:00 [32.]
Emailben érkezett egy ismerősömtől:
most tényleg nagy segítségre lenne szükségem....
Hétfőn, (8-án) délután öt órakor az Oktogonnál történt velem a következő eset: egy nagyon-nagyon részeg hajléktalan kinézetű nő feküdt az Erste bank bejáratához közel. Iszonyú részeg volt és békésen hortyogott. Egy jóravaló kutya őrizte, akinek póráza, nyakörve volt. Öt perc múlva egy mentő állt meg és a nőt szabályosan betuszkolták a kocsiba...a nő ordított, ellenkezett, sikoltozott, mert a kutyát nem akarta ott hagyni. A mentősök végezték a dolgukat, leválasztották a sikoltozó nőt a kutyáról, és mondták, hogy a detoxba, a Nyírőbe viszik. A kutya szívszakasztóan vonyított, a nézőközönség el, és a kutyát én hazahoztam. A nő annyit még mondott, hogy Nagy Margitnak hívják és mentsem meg a kutyát. Hazavittem (otthon volt még kettő egy kettő szobás lakásban, azok is fiúk, elképzelhető, hogy mit rendeztek a békés polgári környéken), telefonáltam a detoxba, hogy holnap reggel még váltás előtt odaviszem a kutyát. Azt is tettem, de a nő már este elszökött, a kutyája miatt. Az eb nálunk nem maradhatott, kalandos történet után egy tanítványom állatorvos anyukájához került és most ott van, egy hétig maradhat ott. Már két nap letelt...
A kutya gyönyörű, angol szetter jellegű, okos, nagyon jól van tartva, most már az összes oltást megkapta.
Miben tudnál segíteni? az állatorvosnő el tudja helyezni menhelyre, de ez az állat annyira vágyik a gazdája után, hogy azóta nem eszik, és vissza kellene adni neki.
egyfolytában bolyongok mindenféle hajléktalan körökben, a nőről csak annyit tudnak, hogy itt-ott felbukkan (főleg a nyugati és a blaha között) és őrjöngve keresi a kutyát....
a hajléktalanok nem segítenek, a nőröl többet nem tudok, csak azt, hogy magas, vékony, negyvenes, vöröses hajú, és még motyogott valami Lenhossék utcát...
Mit csináljak?..
Akkor Artur és Sütike dupla hajmosást kapott a héten!? Itt is sötét van és esik, de csendesen. Persze AiMéből csöpög a víz, mert imád zuhanyozni, és az esőben rohangálni.
AiMe ma csúcsot döntött! Fél óra alatt szilánkokra szedett egy narancsos ládát, mindezt úgy hogy még volt ideje közben legalább 4-5 helyre elvinnie faforgács széthintési szándékkal!
Ennek a képnek története van. Az asztal Lili és Buksi napozóhelye. Nyinocska nem törődve a "nem szabaddal", felmászott, szétnézett és ugyanazzal a lendülettel le is ugrott a magas asztalról. Hát egy pillanatra csend lett, de Nyinocska felállt és ment sürgős dolgát intézni! AiMe meg sóvárogva lesi Nyinocskát, mert neki tabu az asztal (ezért a kicsik szőnyegje mindig el is tünik onnan).
Elküldve:
2009-06-12 08:24:51
Fél óra alatt szilánkokra szedett egy narancsos ládát, mindezt úgy hogy még volt ideje közben legalább 4-5 helyre elvinnie faforgács széthintési szándékkal! 
Mennyivel több ideje maradna a semmittevésre! 
" border="0">
