Kedves Fati!

Mivel beteg voltam, csak most tudok írni. Végre-valahára.
Remélem Jana szólt, mert már lelkiismeret furdalásom is volt.
A képfeltöltés még mindig nem megy, de próbálkozom. Ha végkép nem megy, elküldöm Janának, és majd ő felteszi a képeket.

Annyira csodás egy legény!
Az öregúrral is nagyon jól megértik egymást és már álltak úgy együtt a kertkapunál, ahogy azt álmaimban elképzeltem. Még mielőtt megérkezett volna.
Az ágyban úgy bújnak össze, mint a Te csodacsapatod!
Teljesen szobatiszta. Ha dolga van, odaáll az ajtóhoz és megvárja, míg kiengedjük.
Néha rosszat álmodik, olyankor felsír. A karomba veszem, vígasztalom és gyorsan megnyugszik.
Kíváncsi lennék, hogy ez a fájdalmas emlék a csípő műtéttel áll-e kapcsolatban, vagy esetleg bánthatták korábban, mikor még baba volt?
Minden esetre nagyon életvidám és sok bolondságon töri a fejét.
Minden nap gyakoroljuk, hogy tovább bírja az egyedüllétet – csak arra az esetre, ha tényleg orvoshoz kellene mennünk, vagy ilyesmi.
Ilyenkor elkezd sírni, vagy csendben van és alkot valamit.
Legutoljára kiszedte a dobozból a tepertős gombócokat és 4 darabot megvett belőle – természetesen az ágyon. Az egész ágy tele volt apró zsírdarabkákkal.
Nagyon össze kellett szednünk magunkat, hogy le tudjuk szidni, mert amikor ránk néz, olyan kedvesen, akkor már nem lehet mérgelődni.
Autókázni továbbra is nagyon szeret.
Jól mozog és nagyon szeret sétálni is.