Az episzelpsziának, két formája létezik ,
1. a bármiféle agyi károsodás alapján (hegek, sérülések, érfonatok,
szövetszaporulat kapcsán) kialakuló *szerzett*, amely bármely életkorban
jelentkezőhet és
2. az *öröklött*
Számunkra az utóbbi az érdekes, mivel ez már fiatalkorban is
jelentkezik, és a tenyésztés-szaporítás során a génje az utódókra is
recesszív mendeli örökléssel átadódik. Csak a homozigóta.egyedek
betegszenek meg.
A genetikai alapú kutyaaepilepsziának csak egyetlen génmutációját
ismerjük, szemben a az emberivel, ahol négynél is több változata
létezik. A genetikai epilepszia az a forma, amely ellen a tenyésztés és
szelekció eszközeivel védekezni tudunk.
A *diagnosztizálása és gyógykezelése* állatorvosi feladat, általában
mindkét forma tartós gyógyszeres kezeléssel gyakorlatilag tünetmentesen
tartható.
A *megelőzés és védekezés* valóban tenyésztői feladat, jelenleg az az
áláspont, hogy a beteg homozigóta egyedeket, természetesen, nem szabad
tenyészteni. Kérdéses a heterozigóta hordozó egyedek helyzete, ilynek
pl. a homozigóta betegeknél mindkét szülö. A jó az lenne, ha az ilyen
egydeket sem tenyésztenék. Azonban sok szakember vélekedik úgy, hogy
legalább az apaállatokat kellene bizonyosan mentesnek (nem hordozónak)
nyilvánítani és a szukákkal valójában nem kell törödni, mivel az ilyen
kanoknak csak egészséges utódja születik, legyen a szuka bármilyen
genotípusú a betegséggénre vonatkozóan. Ezt a minimum-véleményt én is
osztom és nem kell egész kutyacsaládokat kiemelni a tenyésztésből, ez
túl nagy génveszteség lenne. Hiszen a hordozó szukák, amelyek mentes
kanokkal csak egészséges utódokat hoznak (de lehet köztük további
egészséges, de hordozó is!) rendelkezhetnek olyan küllemi és más pl.
értelmi tulajdonságokkal, amelyek megőrzésre és továbbadásra érdemesek!
Jelenleg a DNS laboratóriumunk, foglalkozik ezzel a kérdéssel és néhány
betegségre nézve a hordozó (heterozigóta) tenyészkanokat ki tudjuk
szűrni, a* mentes kanok tenyésztését* nagyon megfontolandónak tartom.