A kutyust megtalálták, már otthon van jó helyen. Köszönöm szíves közreműködését!

Üdvözlettel:

A kutyust megtalálták, már otthon van jó helyen. Köszönöm szíves közreműködését!

Üdvözlettel:

A kutyust megtalálták, már otthon van jó helyen. Köszönöm szíves közreműködését!

Üdvözlettel:

A kutyust megtalálták, már otthon van jó helyen. Köszönöm szíves közreműködését!

Üdvözlettel:

Szervusztok!



Gondoltam ám rátok sokat, csak valahogy mindig elhalasztottam az írást.

Köszönjük az érdeklődést, jól vagyunk, mi is élvezzük a szép napsütést, minden óra kincs. Bár engem elkapott valami nyavalya, még a hangom is elment 3. napja. Kutyák csak néznek, hogy mi van velem J

Bogárkánk egy kicsit visszafejlődött szófogadás ügyileg, biztos, hogy Hanna miatt, illetve az iránta érzett féltékenység miatt van, de azon vagyunk itthon is, meg ha jönnek a gyerekeim is, no meg a suli nagyon segítő tanácsokkal lát el, hogy mielőbb helyre álljon a rend. Van javulás, de még van mit tenni. A kutyák egyébként remekül kijönnek egymással, a rosszaságba kölcsönösen beleviszik egymást.

Minden tekintetben Bogarat helyezzük előtérbe, pl. ő kap előbb enni, rá tesszük előbb a pórázt, ő száll be előbb a kocsiba, stb...A kettőjük dolgába nem szólunk bele, csak ha már nagy a morgolódás, nagy hangú mind a kettő, akkor is csak azért, mert a morgás agressziót jelez.

Már sikerült azt is elérnem, hogy ha az egyik kutyával foglalkozom, a másik a helyén marad, nem akar mindenáron ott lábatlankodni. Ezt mindkettőnél nagy jelentőségűnek tartom, mert a foglalkozás mindig jutalomfalattal jár és mindkettő nagyon oda van a legkisebb falatért is.

Ja, Bogár kedves a suliban is bemutatta, mire képes. Először az engedelmességin csinált olyat, hogy mikor hívtam be, jött felém és azzal a lendülettel kocogott tovább, először azt hittem valami dologvégzés lehet a háttérben, de nem, körbesétálta a fél sulit (miközben hívtam szóval, füttyel), majd hirtelen vágtázni kezdett felém, mintha akkor szóltam volna hozzá először. Az oktató srác is csak nézett kikerekedett szemmel, hogy mi van ezzel a Bogárral?

Múlt vasárnap meg teljesen elvesztette a fejét. Egy gazdi frizbít dobált a kutyájának a sulin, ez már a foglalkozások után volt, még trécseltünk egy kicsit, máskor is szokott ilyen lenni, de most kis tyutyukám egy dobásra lendülő kéz láttán nagy hörgések közepette vetette magát a frizbí után, amit Málna kutya olyannyira nem vett jó néven, hogy grabancon fogta Bogarat, aki rögtön óriási sivításba kezdett, Málna nem eresztette, nagy nehezen szétkapták őket, én elég messze is voltam, mire odaértem, pont akkor sikerült szétszedni őket, de én magam nem sokat tudtam volna mit tenni. Málna egy nagyobb, robosztusabb testű keverék kutya, nem is tudom a nemét, szerintem szuka, szerintem staff is van benne. Ő sem egyszerű lélek, vele azon dolgozik a gazdája, hogy békésen kijöjjön a többiekkel. Na most pont ebbe a kutyába kellet Bogárnak belekötnie! De megúszta a kis gyesznyó, a nyakán egy ici-pici szőrhiány keletkezett és az egyik fülén lett egy fognyomnyi seb, de ezt is csak akkor vettem észre, mikor már varasodott. Egy csöpp vér nem volt. Málna csak fogta Bogarat, az meg visított, mint a malac. Ha nagy ritkán megfogom a grbancát, akkor is úgy viselkedik, mintha ölném J Azóta nem találkoztunk Málnával, vagy ők nem voltak, vagy mi nem.

Szóval zajlik az élet, de alapban rendben vagyunk, a problémák meg azért vannak, mint szoktam mondani, hogy megoldjuk azokat.

A legutóbbi vizslatúrán nem csináltam képeket, nem jó valami a gépemmel, sajnos azóta sem boldogulok, lehet tönkre ment valami benne, nem egy nagy márka, eddig tartott.

Készülünk a hónapvégi újabb túrára, persze addig is járkálunk erre-arra. Sajnos nem sokára költözhetünk be Csepelre, az sem rossz, annak is vannak előnyei, csak át kell állni, Hannával még meg kell szoktatni a lakótelepi életet, az sem lesz egyszerű, fél mindentől, mindenkitől. Lassan vele is megyünk suliba, közösséghez szokni.

Üdvözlünk benneteket sok szeretettel, Mari és a család, Bogár és Hanna



A képek a napokban készültek (2009! a dátum rajtuk!)