--------------------------------------------------------------------------------
Azért az örömöm nem teljes.
Vajon a kis barátját kivitték ma?
Tud valaki infot erről?
Azóta is várom az információt! Senki sem tudja, mi történt a kis barátjával? Kivitték vajon? Meg tudná valaki mondani?
A sípot tényleg azért ajánlom, mert érdekes nekik, éles hangot ad és arra talán megáll! Egy próbát megér!
Én azért találtam ki, mert sokszor elment a hangom amikor üvöztöztem utánuk. És bevált!
Pedig nem sok reményt fűztem hozzá.
Na, belelátni a fejükbe azt én is nagyon szeretnék!
Szerintem nem tudsz akkor vele mást csinálni, mint pórázon séta! Volt egy ilyen boxerem nekem is. Addig szagolgatta a virágokat (szó szerint értsétek!), amgy hatótávolságon kívülre nem került és akkor fülek hátra, sprint és már ott sem volt! ezt játszotta velem 12 évig! Sosem szokott le róla.
Addig nem engedjük el póráz nélkül, míg megbízhatóan nem működik a behívás!
Én belefújok a sípomba és mindkét kutya őrült módjára rohan felém. Annyira élvezem, hogy ilyen megbízhatóak.
Ezt úgy csináltam: az udvarban teljesen váratlan helyzetekben (és a lakásban is), időben belefújtam, erre ők kíváncsian odajöttek, hogy mi az? A virslit imádják, ezért mindig kaptak egy falatot.
Terepen meg soha nem adok nekik semmit, mégis rohannak!
......és hogy egy kis melegség is költözzön a szívünkbe újra, karácsony elmúltával, ARIZONA hírek, 1 órával ezelőttről (ha valaki únja, szóljon! )
"Ma belázasodtam. Arizona ébresztett hát kiengedtem. Mikor visszajött(mert simán nyitja az ajtókat) nem tudta hova tenni hogy nem sok kedvem van ma hancúrozni. Aztán csak azt vettem észre hogy kb 20-30 percenként kimegy a vizestáljához lefetyel és utána a hideg vizes pofijával szanaszét nyalogatja a kezem. 3. napja van velem... most akkor ki ápol kit?? Most ezt hová tegyem? Szerelem 1ső látásra? Ritkán találkozik az ember ekkora szeretetbombával!
Most van az hogy totálisan levett a lábamról! :))
Ombidi másfél éve van nálam és még soha nem ment ki az utcára. Séta után előreszalad és a kapu másik oldalán vár bennünket Joy-al. Nem is figyelek rá, sosem volt ez másként. Tegnap nagy nyugodtan beérünk az öreggel, ilyenkor mindig megállnak és leveszem róluk a nyakörvet. Akkor vettem észre, hogy Joy után nincs kiről lecsatolnom! Nem is akartam elhinni! Nézek az utcai kapu felé, hát ott álldogál és bebocsájtásra vár!
Sok kutyát örök be adtam már (magánemberként), de egyetlen egyet sem olyan helyre, amiről nem voltam meggyőzödve, hogy jó helyre kerül.
A sok év alatt egyetlen egyszer fogtam mellé, nem titkolom. Pedig elmentem a családhoz személyesen, kiságy, játékok bekészítve, hosszú kutyásmúlt. De mivel ellenőrzöm/ellenőriztetem az örökbeadott kutyákat, ezért hamar kiderült hogy januárban, a legnagyobb hidegben kivágták egy ablaktalan szenespincébe a tacsit, még egy rongyot sem tettek alája.
Azonnal elrohantam érte, azóta már boldog kanapéskutya!
A szervezeteknek és a fajtamentőknek is vannak rossz élményei, hibás örökbeadásaik, annak ellenére, hogy némelyik fajtamentőtől nehezebb kutyát örökbefogadni, mint eljutni Új-Zélandra!
Már megírtam neki! Viszont azt tudni kell, hogy eddig egyetlen fuvarom nem jött össze, amit szerveztem, és az az ózdi volt. De a reményt és a lehetőséget nem szabad feladni! Vállalják az ivartalanítás költségét? És az mikor lenne? Mikor mehetne a kutyus?