Hahó mindenki,



végre jó hír Pearlről (aki ma már Askia)! Azért végre, mert én napokkal korábban már tudtam róla Verena Priller (Casa Animale – akik Pearl adoptálását végezték) leveléből, hogy Pearl lényegében kezelhetetlen volt Gyúrón, vagyis kapkodott, harapott, senkit, sem akart a közelébe engedni – szóval volt izgalom. Erről nem írtam, minek idegesítsek bárkit, amig nincs meg a végeredmény.


De ma rákérdeztem, jó híreim vannak, és mindezt fordítom Verena levelének erre vonatkozó részéből. Szószerinti fordítás lesz, ezért ne kérjétek számon az irodalmiságot – most egyszerűen csak örülök csak annak, hogy sikerült végre jó híreket mondanom, és ezt szeretném veletek mielőbb megosztani:


Fordítás Verena levelének Pearl/Askiára vonatkozó részéből:


„Pearl szuper-szuper jól van!!! Beszéltem az új gazdájával, és Pearl tökéletesen jól érzi magát az új otthonában, semmi kapkodás-csapkodás, egyszerűen csak kedves! Minden gond nélkül felveszi a pórázt, sétál, és szereti, ha símogatják. Eszik, iszik, és nagyon jól van. Az új gazdája EL VAN BŰVÖLVE, szereti Pearlt, és biztos abban, hogy az ő öreg, meghalt kuvasza küldte Pearlt. Pearl éppen olyan, mint Askia, az ő korábbi kutyája, és ezért őt most szintén Askiának hívják.



Az új gazda az édesanyját is ápolja, aki tolószékben ül. Pearl azonnal a tolószékben ülő hölgy lábára fektette a fejét, és egész nap hagyja magát puszilni és símogatni. Pacsit ad, és leül, ha jutalomfalatot kap, olyan, mintha sose kellett volna neki olyan sok szenvedést eltűrni. A dolgát most még a házban végzi, de annyira szeretik, hogy ez sem zavar senkit. Még meg kell tanulnia, hogy sokkal jobb, ha ezeket a dolgokat kint, a séta során végzi el.

Ez megint azon esetek egyike, amikor a megfelelő kutya pontosan a megfelelő családba került. Pearl minden szorongása (ja, ezekről én tudtam, de nem írtam nektek az elmúlt napokban, hogy ne idegesítselek benneteket – Erika) már útközben elmúlt – Pearl hátul volt a csomagtérben, és nyugatalan volt – aztán a hálón keresztül előrenyomult a hátsó ülésre, és lefeküdt, fejét az új gazdi ölébe fektette, és aztán már nyugodtan aludt az egész idő alatt. Azt hiszem, ezt a sors akarta így, ez a hely Pearlnek volt fenntartva, és senki másnak, És Pearl ezt azonnal tudta.:)

Kérlek, továbbítsd mégegyszer nagyon nagyon szívélyes köszönetemet és Pearl új gazdiájáét mindenkinek, aki eddig ápolta és foglalkozott vele – legyenek egészen nyugodtak. Pearl előtt egy csodálatos, hosszú élet áll sok símogatással és nagyon kedves emberekkel. És nagyon köszönöm a segítségedet, érdemes volt mindent megtenni!”