Nem, azért dicsekszem, hogy népszerűsítsem a műfajt azzal, hogy ha valakinek nem tetszenek a filmzenék, akkor is hallgassa, mert ismert emberekkel találkozhat. Vagy ez így most gyenge szöveg?
de akkor már inkább az marad meg jobb emléknek, hogy a Tyler koncerten (erről nemsokára felkerül a beszámoló) ott volt Tom Cruise - bár ezt az infót csak utólag tudtam meg, a Varga-famíliába viszont belebotlottam
Nekem kellett egy kis idő, hogy leüljön a szerda este és objektívan lássam a dolgokat. Én direkt igyekeztem figyelmen kívül hagyni a korábbi állomásokon készült felvételeket, úgyhogy meglepő volt egy kicsit a művek áthangszerelése - persze át kellett hangszerelni, vita nincs. Hatalmas élmény volt számomra az esemény első fele, a második viszont már annyira nem, de nem az elhangzott muzsikák miatt, hanem azért, mert ott más több volt az olyan jellegű zúzás, ami mellett sokszor hiába énekeltek vagy játszottak a vonósok, nem nagyon lehetett hallani őket. A második etapból a Thin Red line, az Esőember és a The Dark Night fogott meg leginkább, az Aurora pedig iszonyatosan jól fel volt építve Zimmer beszédével.
Látszott, hogy mindenki bulizik a színpadon és jól érzik magukat még így a turné vége felé közeledve is. Kihagyhatatlan volt és maradandó élmény, hogy legkedvesebb komponistámat élőben láthattam "munka közben".
A Varése blurayen kiadja a bécsi James Horner-koncertet. Az anyag júniusban jelenik meg és rajta lesz még a koncert előtti kerekasztal beszélgetés anyaga is.
Én a kilencvenes évek közepe felé lettem „filmfaló”, s ekkor tűntek fel a zenéik is, mára viszont sokkal nagyobb figyelmet szentelek a zenéknek, mint a filmeknek - a kezdetekhez képest megfordultak az arányok. Persze igyekszem a filmeket is nézni, de mivel már dolgozok, kevesebb időm van, mint sulisként, és azt inkább a zenékre fordítom. Az, hogy nem ismerem a filmet, azért nem olyan nagy gond, mint ahogy te írtad, mert én úgy veszek CD-ket, ahogy egy rocker is, csak nem zenekarokra orientálódok, hanem komponistákra.
„Vagy ha egy film szar volt, akkor miért jó a zenéjét hallgatni?”
Azért, mert ha szar a film és jó a zene, akkor attól az még jó hallgatnivaló. Ha szar a zene és jó a film, akkor is újranézem a filmet, mert tetszik. Erre hozott jó példát Gabi a Cutthroat Islanddel.
„Nem a film ugrik be hallgatás közben?”
Nem feltétlenül. Akciófilmek esetében pl. vezetés közben gyakran jól jönnek ki a tételek. De ha már film és zene kapcsolata: a Féktelenül „Rush Hour” tétele bitang jó az autópályán (és itt most ne 160-as száguldásra gondolj, sima megengedett sebesség is jó, mert nem városi 50, nem vagyok állat sofőr).
A lényeg röviden: szerintem filmzenét hallgatni pont olyan, mint más egyéb műfajok előadóit, formációit, csak annyi, hogy ennél kép ihleti a szerzőt, az a múzsa.
Egy hétig nem voltam gépközelben, úgyhogy a BvS és a Deadpool zenéjét még csak most fogom meghallgatni, de egy biztos: nem sok kedvet csináltatok hozzá. Én úgy vagyok a szuperhős-filmekkel, hogy futószalagon történő érkezésük okán a "majd megnézem" kategória éllovasaiként tartom számon. Junkie XL-től még nem igazán hallottam értékelhetőt, és a BvS is eddig csak a zene miatt vonzott elsősorban moziba (az, hogy Affleck a Batman, nálam még mindig a hihetetlen kategória :)), de így már meggondolom.
Amik nekem eddig bejöttek - egész albumot tekintve, nem csak a főtémát - az az Elfman-féle két Batman-zene, a Supergirl Goldsmithtől, Zimmer és Howard első két Batman-zenéje, Powell X3-a, és Young Spider-Man 3-a, amit már iszonyatosan jó lenne, ha felkarolna valamilyen lemezkiadó.
Executive Decision (ebből a Varése most tol ki egy bővített verziót, kíváncsi leszek rá), First Knight, The Omen, The Edge, Chain Reaction, Along Came A Spider, Bad Girls, Stagecoach. Ezek voltak terítéken.
A héten kellően sokat tartózkodtam autóban, és valahogy úgy jött ki a lépés, hogy a hallgatott muzsikák 80%-a Goldsmith volt. Nagyon hiányzik a stílusa.
Nincs felosztás, olyan, mint az albumismertetők: akinek, amiről kedve van, arról ír. A bioknál egy plusz kritérium szokott lenni: akikkel van int, arról igyekszünk biót is írni (persze még itt is van kivétel).
A kérdés csak az, hogy a történelem megismétli-e önmagát? Morricone 1987-ben A misszió zenéjéért megkapta a Golden Globe-ot és a BAFTÁ-t, az Oscart viszont nem....
Szerintem Morricone vagy Williams. És nem a zenék minősége miatt, hanem koruk és teljesítményük okán. Tudom, ez gázul hangzik, de azért e két muzsika csak az öt jelölt közül emelkedik ki - bár Johannson és Newman műve se kutya - összességében születtek jobb művek.
Elküldve:
2016-05-15 16:15:54
