Szerinted például a tenyésztői segítségnek van-e értéke?
Nem úgy lenne akkor korrekt, hogy kiírom a honlapra: csak súlyos dp-re vállalok garanciát x Ft értékben, viszont tenyésztői támogatást nyújtok x Ft értékben...
Úgy gondolod, hogy 4 hónapos korig tartsuk a kicsiket, aztán vigyük el mindet az előzetes PennHippre, ha gáz, műttessük meg a kölyköt (vagy kölyköket), utána keressünk tuti gazdikat (4 hónaposan!!!).
Addig persze legyenek jól szocializálva a kölykök, hisz az első idők a legfontosabbak.
Mellette tartsam szépen a saját kutyáimat, járjak dolgozni, etc.
Hááát, Klétus én inkább maradok annál a verziónál, hogy nagyon el fogom ismerni azt a tenyésztőt, aki ezt megcsinálja...
Lehet félreértelek: azt mondod, az segítség bármire is, ha a honlapomra fölrakom a kicsik árát és mire vállalok garanciát?
Én nem titkoltam soha sem az árat, sem a vállalt garanciát, és tudom is 1-2 tenyésztőről is, de őszintén szólva engem ez sem nem érdekel, sem nem befolyásol...
Klétus!
Én ahogy személyesen megismertelek igazán megkedveltelek, és tisztelem amit a mentett kutyákért teszel, őszintén!
De valamiért most nagyon ráálltál egy olyan témára, ami csak egy részprobléma, az egészet nem látod át, de az a baj, hogy nem is akarod...
Semmi sem fekete vagy fehér. Nem ítélhetsz el embereket, miközben nem tudod mit tesznek, mi motiválja őket, miből teremtik elő azt amit letesznek az asztalra.
Világgá kiabálni, hogy a tenyésztőnek mit hogy kell csinálnia, nagyon egyszerű - amíg nem a te időd, energiád, pénzed, neved, lelkiismereted áll vagy bukik rajta...
Mi az alap probléma? Hogy nem lehet kiküszöbölni a dp-t a tenyésztésből.
Szerinted az előbbre visz, ha a tenyésztő gatyára vetkőzik, és mindenre garanciát fizet? (ugyanis sajnos nem csak dp probléma van a világon, hanem egyéb nagyon súlyos betegségek, amik "csak úgy" fölbukkannak valahonnan a genetikai háttérből...
Ha megjelenik egy vevő hogy epilepsziás a kutyája, és élete végéig gyógyszerezni kell, mit mondanál? - Fizessen a tenyésztő...
Vagy nem jön ki valamelyik fog - így a kutya se kiállításra, se tenyésztésre nem alkalmas - fizessen a tenyésztő...
Stb.
A legnagyobb elhivatottság sem hidalja át az anyagi csődöt...
Viszont elégedett lehetsz, tönkrement egy elhivatott tenyésztő, legalább nem születnek selejt kutyák (persze a jó kutyák itt nem nagyon számítanak, az természetes...)
Probléma megoldva.
A másik megoldás szerintetek az olcsó kutya - hisz a vételáron kispóroljuk a leendő műtét árát.
Egyébként is, ha olcsóbb a kutya, akkor a betegsége sem fáj annyira a gazdinak igaz? És hát a szaporítótól nem is várt mást az ember...
Csak halkan megkérdezem: ki fog akkor törődni a fajtával? Esetleg Te????
Egyébként nekem érdekes, hogy az soha senkiben nem merül fel, hogy a tenyésztőt kárpótolja-e valaki, ha egy alom rossz lesz...
Azon nem gondolkodtok el, hogy a vevő előállhat felháborodva, hogy milyen "selejtes" kutyát kapott, a tenyésztőnek viszont nincs hova mennie reklamálni.
Be kell nyelnie a fedeztetési költségeket, az alom felnevelési kiadásait, a szuka évekig való tartását azzal, hogy könnyen előfordulhat, hogy a tenyészkutyája mehet a levesbe mert rosszat örökített.
Pedig fölnevelte, dédelgette az álmait, esetleg KÖRÜLTEKINTŐEN választott hozzá párt...
Mit csináljon? Ajándékozza el? Azért ez nem olyan egyszerű ám, mert az érzelmi kötődés itt is megvan ám...
Folytathatnám, csak kicsit úgy érzem falra hányt borsó...
Ráadásul a tenyésztői felelősség bőven több, mint bármilyen mértékű visszafizetési kötelezettség!
(Ami ráadásul 2 ember magánügye, nem köznépi szavazásé!!!)
A FELELŐSSÉG nem itt kezdődik, és nem itt ér véget. Ennél sokkal de sokkal összetettebb dolog!