| Találatok száma: 19394 üzenet |
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
15355.  Elküldve:
2007-02-28 21:45:33 |
[15901.] |
Sziasztok, jó éjszakát!
Az az én Ftorocortos dobozom, de lenyúlták a fiatalok!
Egyébként nagyon ért a kutyák nyelvén a fiú, mert amikor először jött anno, hát...
Nem hittem volna, hogy jut valamire is Artur égetnivalóval!
Amikor megkérdeztem, hogy hogy boldogult vele, csodálkozva nézett rám, hogy miért?? Semmi probléma nem volt!!!???
Most megyek kutyázni, mert imádom ilyenkor jó illatú, pihe-puha, szöszmók!
Jaj az előbb (kb. 20 perce lehetett a bejárati ajtónk kinyilt (nem vettük észre) és mint most kiderült mindkét kutya kiment a lépcsőházba!
A lányom kérdezi, hol az Artur ??
Hogy hogy hol???? 
Mert a Süti a lépcsőházból jött be! Jesszusom, rohantam, de szerencsére Artur ott ült az ajtó előtt!
|
| |
|
[válaszok erre: #15375]
|
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15351. Elküldve:
2007-02-28 20:07:16 |
[15902.] |
Szép estét!
Ma járt nálunk a kozmetikus srác és Artur szépült!
|
| |
|
[válaszok erre: #15352 #15354 #15356]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 160. Elküldve:
2007-02-28 11:03:02 |
[15904.] |
Kutyakiállítások története
A városokban is egyre több, kutyákhoz kapcsolódó összejövetelt rendeztek, melyeket szintén a mai kiállítások elôdeinek nevezhetünk.
Bár a kutyaverekedtetéseket, mint a "panem et circenses" kormányzási elv cirkuszi részét, hallgatólagosan az állam és az egyház egyaránt támogatta, e kegyetlen sport népszerûsége a XIX. század elején lassan csökkenni kezdett. A városi emberek egyre jobban becsültek bizonyos fajtákat, de nem eredeti rendeltetésük, hanem puszta létük vagy éppen küllemük miatt. Korábban az ilyen jellegû érdeklôdés a kutyák iránt csak az arisztokráciára volt jellemzô, de most már a kisebb testû és egzotikus fajták megtalálhatóak voltak a legtöbb egyszerû háztartásban is. E fajták népszerûségével párhuzamosan növekedett gazdáik igénye, hogy egy kellemes helyen összegyûlhessenek érdeklôdésüket és lelkesedésüket más kutyatartókkal megosztani illetve kutyás ismereteiket bôvíteni. Egy ilyen rendezvény hirdetése olvasható a Sporting Magazine 1834 februári számában: Charlie Aistrop fogadójába várja a 9 font súlyú spánieleket és gazdáikat, hogy egy ezüst kupáért versengjenek. Ez a hirdetés még közvetlenül egy verekedtetést reklámozó felhívás illetve egy színes kis hír mellett szerepelt, mely egy szenzációs alomról számolt be: Mr. C.R. Peck szukája 17 kölyköt fialt. 11 évvel korábban ugyanez a magazin még arról tudósít, hogy az Aistrop híres westminsteri pitjében rendezett verekedtetésen 300 érdeklődő volt jelen, a küzdelem egy óráig és 50 percig tartott, mikor is a menet végén az egyik kutya, Boney eszméletlenül esett össze, sebei iszonyúan véreztek.
Charlie Aistrop, a Westminster Pit tulajdonosa csak azután kezdett el vendéglősként tevékenykedni, miután feleségét megölte az egyik medve etetés közben. Aistrop jómódú családban született, mégis a londoni alvilágot választotta, ahol kiélhette kutyák iránti szenvedélyét. London számos fogadóját és nyilvánosházát kiöregedett boxolók vezették, s mindenütt megtalálható volt egy verekedtetésre alkalmas helyiség, de ezek a vendéglôk vagy klubok ennél ártatlanabb szórakozási lehetőségeket is nyújtottak a kutyatulajdonosoknak. Ezek az összejövetelek jelentik a városi kutyakiállítások előzményéit. Egy Jem Burns nevű boxoló például 1825-ös visszavonulása után bulldogoknak rendezett kiállításokat, mivel maga is bulldogokat tenyésztett.
A vidéki és városi kutyakiállítások illetve kutyákat is bemutató rendezvények száma folyamatosan nőtt a XIX. század első felében, azonban ahhoz, hogy ne csupán helyi érdeklődésre számottartó események maradjanak, szükség volt még valami nagyon fontos dologra: a vasútra, mely lehetővé tette a kutyásoknak, hogy nagyobb távolságokra is eljuthassanak. A vasút megjelenése előtt egy pénzdíjas verekedtetés Moulsey Hurst-ben még ezreket vonzott és vett rá a hosszú és fáradtságos útnak tartott tíz mérföld leküzdésére, de a Londontól 20 mérföldre fekvô Crawley Down, mely amúgy szintén népszerű találkozóhely volt, már túl messze volt a legtöbb londoni számára. Egy napnál tovább tartó utazás szóba sem jöhetett akkoriban. Ráadásul még nem volt olyan kiállítás, mely a verekedtetések vonzerejének akár csak egy töredékével is rendelkezett volna. 1840-re azonban a vasút lehetôvé tette, hogy viszonylagos kényelemben és gyorsasággal az emberek Londonból Lancasterbe, Leedsbe vagy északra, Yorkba utazhassanak. 1855-re már alig volt olyan nagyobb város, ahova ne lehetett volna vonattal eljutni. Így a falkavadászok már lovaikkal és kutyáikkal együtt utazhattak más megyékbe hosszabb vadászatokra. Hamarosan már kifejezetten kutyakiállítások miatt is vonatra szálltak az emberek.
Talán az első kiállítások egyike, mely a vasút fontosságát bizonyította, az 1859 június 28–29-én Newcastle-on-Tyne-ban rendezett show volt, melyet az első kutyakiállításnak szokás nevezni, holott még ez sem volt önálló kutyás rendezvény, hanem a nagy hagyományokkal rendelkezô baromfi kiállítás részeként szerveztek kutyabemutatót. A rendezvény anyagilag nem volt sikeres, szervezôinek 15 font veszteséget okozott. Az eseményrôl azonban tudósított a Newcastle Courant is, 1859. július 1-i számában. A kiállításon 23 pointer és 37 szetter vett részt az ország minden részébôl. Az újság szerint valószínûleg azért érkezett ennyi kutya, mert az egyik szervező, a fegyvergyáros Pape két értékes puskát ajánlott fel a győzteseknek. A legjobb szetter egyébként William Jobling kutyája lett, a legjobb pointer pedig Richard Brailsford tulajdonában szerepelt. A pointerek és szetterek számára kijelölt két osztályon kívül kölyköket és más olyan kutyákat is bemutattak, melyeket a helyszínen meg lehetett vásárolni. A pointereket J.H. Walsh, Thomas Robson és Joseph Jobling bírálta. Walsh a The Field szerkesztője és újságírója volt, valószínûleg az ő ilyen témájú írásai adták az ötletet Shorthose, Reid és Pape számára, hogy kiállítást rendezzenek. A szettereket szintén Walsh illetve Frances Foulger és Richard Brailsford bírálta, utóbbi kettô vadőrként szolgált egy-egy herceg birtokán.
Pape, Reid és Shorthose rendezvénye valójában nem nevezhető minden idők első kutyakiállításának, azonban kétségtelenül az övék volt az első olyan bemutató, melyre az ország távoli részeiről is érkeztek kiállítók, például Manchester, Huddersfiel, Lancaster és Penrith városából, sőt az egyik bíró Londonból utazott a kiállításra. Ez a rendezvény bebizonyította, hogy a vasút segítségével egy kutyakiállítás is számot tarthat országos érdeklődésre.
http://www.kutya.hu/read.php?u=belso/../0107/28.htm
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 159. Elküldve:
2007-02-28 10:54:16 |
[15905.] |
A kutyák intelligenciájáról
A Neue Züricher Zeitung című svájci lap online kiadásában
olvasható cikk szerint Adacsi Ikuma, a kyotói egyetem kutatója
szerint a legújabb tesztek alapján a kutya és gazdája közötti
kommunikációban az állat gyakran jobb eredményeket ér el, mint az
ember.
Ha a kutya felvételről hallgatja a gazdája hangját, egyértelműen
felismeri őt, bár az zavart okoz, ha egy idegen ember fotóját látja
közben. Amennyiben a fotó és a hang azonos személytől származik, a
kutya csak rövid pillantást vet rá.
A svájci lap idézi Miklósi Ádámot, a budapesti Eötvös Lóránd
Tudományos Egyetem kutatóját, aki viszont arról számol be, hogy a
kutya gazdája kudarcot vall, ha a kutyáját az ugatás alapján kell
azonosítania. Ugyanakkor a magatartáskutató szerint bebizonyosodott,
hogy az ember ugatás alapján megérti, milyen érzelmi állapotban van
kutyája: fáradt, fél, vagy éppen agresszíven ugat. Miklósi Ádám
szerint ez a bizonyíték arra, hogy az ugatás nem egyszerűen a több
tízezer éven át tartó háziasítás mellékterméke, hanem az ember és az
állat közötti kommunikáció része, de a kutya nyelvileg egy csecsemő
szintjén marad a fejlődésben - vélekedik Miklósi.
Amennyiben a szociális figyelemről van szó, a kutya roppant
intelligens, hiszen észleli, hogy figyeli-e az ember, vagy sem, és
született képessége, hogy megértse az ember pillantását vagy
gesztusait. Ha egy problémát nem tud megoldani, akkor felveszi az
emberrel a kapcsolatot, és segítséget kér, keresi pillantását. Egy
farkas hasonló helyzetben nem támaszkodik az emberre, még akkor sem,
ha emberek nevelték fel. Az emberszabású majmok képesek ugyan
komplex problémák megoldására, de ha kudarcot vallanak, nem
támaszkodnak az emberre.
A Neue Züricher Zetung online változata szerint az emberi
környezetben csak akkor lehetséges a túlélés, ha valaki szociális
intelligenciával rendelkezik. Ugyanakkor Miklósi véleménye szerint a
kutya megőrizte eredeti okosságát is, bár az emlékezet igen rövid, a
kutyák csak hat percig képesek észben tartani, hová tették
játékukat. "A kutya objektumok nélküli világban él" - mondta a
svájci lapnak Miklósi Ádám, a magyar viselkedéskutató
http://www.kutya.hu/show.php?id=743
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 158. Elküldve:
2007-02-27 12:52:00 |
[15907.] |
Az afgán agárAfganisztán szoros értelemben vett történelme az időszámításunk előtti hatodik században kezdődik, a perzsa hódítás idején. Fejlett civilizáció kezdett kialakulni a területen, melyet azonban a mongol invázió olyannyira elpusztított a tizenharmadik században, hogy az igazán a mai napig sem tudott regenerálódni. A híradókból mindenki tudja, hogy Afganisztán nem egyetlen nemzet országa, hanem több törzs, népcsoport is osztozik rajta. Ha történetesen békében éltek egymás mellett, akkor idegen erő próbálta hatalmába keríteni az országot. Ha a betolakodót sikerült visszaverni, akkor belső villongások törtek ki. Az afgán agár jelenléte a nyugati világban is a háborúknak köszönhető, hiszen mindegyik korabeli import a brit hadsereg katonái illetve feleségeik által érkezett Londonba.
Lerombolt ország, gonosz történelem: egy csodálatos kutya szülőhazája. Az afgán agár a törzsek és klánok örvénylő masszájából született, a régióhoz hasonlóan teljesen egyedülálló küllemmel, zavaros múlttal, problémás jövővel. A legtöbb ember csupán kiállítási primadonnának tekinti az afgán agarat csodálatos szőre miatt, és nem kérdezi, milyen emberek, milyen célra alakították ki a fajtát. Szerencsétlen módon lenyűgöző megjelenése a nyugati ember számára szinte érthetetlen belsőt takar, szupermodell külseje azonban főleg olyanokat vonz, akik nem fáradnak az agárlélek megfejtésével. Ez a kutya nem hozza oda a papucsodat, hanem megeszi. Hogy miért? Mert így akarja. Akárcsak a törzsek tagjai, akik őseit tenyésztették, nem viseli, hogy uralkodjanak rajta és általában nem úgy viselkedik, ahogy az az adott helyzetben hasznos lenne számára. Ezeket a makacs kutyákat az új tulajdonos sokszor nem is veréssel bünteti, hanem egyszerűen kidobja őket a korábban gondoskodást ígérő otthonból – ahogyan számos nyugati ország elfelejt Afganisztán pártfogója lenni az első problémásabb pillanatban.
Könnyebben értjük meg az afgán agár viselkedését, ha tudjuk, milyen célra használták őshazájában. Bár testőrként és terelőkutyaként is dolgozott, elsődleges feladata a vadászat volt. Afganisztán királyai generációkon keresztül vadászkutya-tenyészeteket tartottak fenn. Az afgán agárnak kiváló a látása, hiszen elsősorban szemével követi a zsákmányt. (Az angol „sighthound” kifejezés találóan jellemzi ezt a típusú vadászkutyát.) A vadászok lóháton kísérték a kutyákat, de az afgán agarak rendszerint lehagyták a lovakat, és az ember irányítása nélkül, saját elképzeléseik szerint vadásztak. Ez a független gondolkodás napjainkban is sajátja a fajtának. Több forrás szerint is számos formában vadásztak az afgán agárral: falkában, kan-szuka párban és egyetlen kutyával is. Gyakorlatilag minden vadászati szituációban használták a kutyát, területtől és vadtól függően. Mindenre vadásztak vele, ami csak előfordult a környéken és a vadász meg akarta szerezni: hegyi szarvasra, antilopra, nyúlra, de farkasra, sakálra, vadkutyára, sőt a leopárd egy hegyekben élő változatára is. Az afgán agarat használták arra is, hogy felverje a szárnyasvadat a vadász puskája vagy a sólyom számára, sőt terrierek hiányában neki kellett elintéznie a mormotát is, melyet a hegylakók különösen kedveltek húsa és szőrméje miatt. Mindez nem azt jelenti, hogy minden egyes agarat minden vadra használtak, hanem hogy a fajta képességei lehetővé tették az egyes egyedek szituációnak megfelelő használatát.
Az afgán agárnak nem csupán gyorsnak kellett lennie, hanem kitartónak, fordulékonynak és stabilnak is, hogy a világ egyik leggyilkosabb talaján, durva, kövekkel borított terepen, sőt a hegyekben is addig üldözhesse zsákmányát, míg el nem éri: a vadászat vége a gyilkolás. Afganisztánban mindig is könnyű volt ölni; a legbátrabb harcos lett a törzs vezetője, a leggyilkosabb kutya pedig a falkavezér, akit a törzs még dicsért és jutalmazott is magatartásáért. Az üldözés és a gyilkolás ösztönét napjainkban sem nehéz felfedezni az afgán agárban, főleg kisebb emlősállatok jelenlétében.
Az afgán agár bundája egy viszonylag robusztus, falkavadász típusú testet rejt, mely felépítését tekintve bárhol, bármilyen ősből kialakulhatott. A fajta különlegesen finom, hosszú szőrzete azonban csak nagy földrajzi magasságokban élő vadállatoknál fordul elő; a pofa, a hát és a farok felső részének rövid szőrzete is a sajátságos klíma következménye. Tény, hogy a fajta Afganisztán területén alakult ki mai formájában, de hogy ősei honnan származnak, azt csak találgatni lehet. Két teória – a fajta már évezredekkel ezelőtt létezett Egyiptomban illetve Ázsia sztyeppéin alakult ki –, már megdőlt.
Körülbelül 30 éve érdekes vita bontakozott ki a Dog World c. szakmai hetilap hasábjain az afgán agár és a saluki tenyésztők között. A vitát Mrs. Hope Waters indította útjára egy rövid írásával, melyben egy bírót kritizált, aki kifogásolta, hogy a hölgy egyik salukijának erősen felfelé ívelő, gyűrűs farka van. Mrs. Waters ezt azzal magyarázta, hogy az afgán a saluki leszármazottja, és mint tudjuk, annak ilyen farokkal kell rendelkeznie. Az afgán agár tenyésztők először csupán rossz viccnek tartották az egészet, de Mrs. Waters hitelesnek tűnő érvekkel támasztotta alá állítását. Régészeti leletek tanúsága szerint saluki típusú kutyák már i.e. negyedik évezredben, sőt korábban is léteztek Egyiptomban és Mezopotámiában. Afganisztánban nem találtak ehhez hasonló leleteket, Perzsiában viszont igen, ahova Szíriából illetve Mezopotámiából került a saluki, Tazi vagy arab agár néven. Afganisztánba valószínűleg akkor kerültek agarak, mikor az ország Szíriával és Mezopotámiával kereskedett, Szírián keresztül. A kereskedelmi utakon bekerülő, rövidszőrű kutyák aztán alkalmazkodtak a helyi klímához és vadászati viszonyokhoz. Egyébként Mrs. Waters szerint nem ritka jelenség a salukinál, hogy puha, vattaszerű szőrt növeszt a vállainál és a combján. Ez a szőrzet minőségében különbözik az aljszőrzettől, és néhány esetben kiterjed a fejre és a horpasz tájékára. Ez egyértelmű bizonyíték a saluki és az afgán közeli rokonságára. Szelektív tenyésztésnél ez a szőrzet hasonlítani kezd a sokkal rövidebb szőrű, korai import afgánok szőrére. Egy angol kiállításon egyszer szerepelt egy határozott szakállal rendelkező saluki. A Popular Dogs 1966 márciusi számában egy afganisztáni gazellavadászatról szóló tudósítás olvasható, mely szerint Afganisztánban az afgán agár egyik neve a Tazi, ahogyan a salukit hívják Perzsiában.
Az azonban biztos, hogy az afgán agár a XIX. század második felében jelent meg a nyugati világban. A legkorábbi fennmaradt képi ábrázolás, melyen egy félreismerhetetlen, teljes szőrben lévő afgán agár látható, 1809-ből, Indiából származik, a másolatát 1813-ban publikálták Londonban.
Az első példányok az indiai-afgán határháborúból visszatérő brit katonákkal érkeztek Londonba; néhányukat kiállításokon is szerepeltették, afgán agár néven, de igazi érdeklődés még nem mutatkozott a fajta iránt, egészen 1907-ig, mikor John Barff kapitány Perzsiából, Indián keresztül, hazahozta Zardin nevű kutyáját. Ez az afgán agár csodálatos stílusú, jó szőrben lévő kutya volt, sötét maszkkal, nagy sikert aratott az angol kutyabarátok körében. Zardint további importok követték, néhány példány már az Újvilágba is elkerült, a háború alatt azonban teljesen eltűnt a fajta a nyugati világból. 1920 körülre tehető, hogy Murray őrnagy feleségével, Mrs. G. Bell Murray-vel és Miss Jean C. Manson Skóciába vittek egy csoport afgán agarat, melyet vettek, de lehet, hogy már maguk tenyésztettek a nyolcéves háború alatt Balukisztánban, mely akkor független állam volt Dél-Afganisztán területén, ma Pakisztán része. Ezekből az importokból tenyésztette ki Miss Manson, az őrnagy és mások a Bell-Murray vonalat az 1920-as években.
1925-ben Mrs. Mary Amps újabb csoport afgán agarat hozott Európába, pontosabban Angliába, abból a kennelből, amit ő tartott fent Kabulban. Ezek a kutyák többségükben a hegyi típust képviselték, robusztus felépítésűek voltak, viszonylag rövidek, többé-kevésbé dús szőrzettel. Ezekből az importokból jött létre a Ghazni vonal, mely Amps kenneléről kapta nevét. Ezek közül a legsikeresebb kiállítási kutya és fedezőkan Ch. Sirdar of Ghazni.
A 20-as évek során több Bell-Murray kutyát vittek az USA-ba, és amikor az AKC megnyitotta törzskönyvét a fajtának 1926 októberében, néhányat ezekből regisztráltak is.
Az első amerikai alom két Bell-Murray kutyától született 1927-ben, de a fajta amerikai tenyésztésének igazi kezdetét az első Ghazni import jelentette 1931-ben, mikor Zeppo Marx és felesége Angliából vásárolt egy tenyészpárt, Asra of Ghaznit és Westmill Omart. A két kutyát később Q.A. Shaw McKean szerezte meg Prides Hill nevű kennele számára.
Az afgán agár európai állománya még mindig nem teljesen homogén, többek között azért, mert a fajta szülőhazájából különböző típusú kutyák érkeztek. Egyes afgán források hat vagy még több típust különböztetnek meg, elsősorban előfordulás és szín alapján. Kétségtelen, hogy vannak átmeneti variációk, de alapvetően két típusról beszélhetünk: a déli és nyugati sivatagok kutyája általában világos színű, szőrzete ritkább.
Az északi hegységek kutyája, a hegyi típus inkább sötétebb színű, kompaktabb felépítésű, sokkal dúsabb szőrzetű. Ez a két változat, és a többi altípus is, logikusan tükrözi az ország változatos klímáját és földrajzát.
A szülőföld típusait a fajtát gyarmatosító nyugati világ sem segítette összeolvadni. Ahogy a nagy nemzetek különböző törzsekre oszlanak Afganisztánban, eltérő geopolitikai motívumokkal és gondolkodásmóddal, ugyanúgy különböző csoportokat találunk az afgán agár hívei között, akik egy-egy specifikumot kiemelve és dicsőítve, elfelejtik figyelembe venni a fajta egészének lényegét. Ahogy az uralkodó osztály lenézte a műveletlen, szakállas törzsi harcosokat, és inkább a sah köreit kereste, így napjainkban számos kiállítási megszállott lenézi az afgán agár vadászkutya mivoltából fakadó tulajdonságokat.
A show és a versenypálya közötti szakadék számos országban egyre mélyül. Pedig mire jó egy csodálatos afgán, mely nem tud futni és vadászni és egy fordítva, a legjobban vadászó afgán agár sem teljesértékű képviselője fajtájának, ha hiányzik belőle a standard által rögzített szépség, elegancia és méltóság.
Talán már az eddigiekből is kiviláglik, csupán tévhit az afgán agár közmondásos butasága, kezelhetetlensége és gyávasága. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ősi környezetéből kiragadott vadászkutya egyelőre nem tud és nem is akar a nyugati kultúra merőben más igényeivel azonosulni. Elcsépelt anekdota a hajógyári szigeten afgán agarait pokróccal sétáltató gazda esete: ha kutyái kirohannak a világból, kocsijába beülve várja meg, míg visszatérnek. Ja, a pokrócok? Egész éjszaka azért nem lehet fűteni a kocsit!
Viccen kívül, több kezelhető afgán agarat is ismerek, amelyek ha nem is német juhászos fegyelemmel, de engedelmeskednek gazdájuk parancsainak. Sőt, az USA-ban több aktívan versenyző afgán agarat is látni az agility és obedience pályán – de erre talán csak az amerikaiak képesek…
Az afgán agár szőrápolása elég időigényes dolog, vagy költséges, ha kozmetikusra bízzuk. A grooming három alaptípusa a kiállítási, a kölyök- és az esetenkénti szőrápolás. (Utóbbi a csomók eltávolítása miatt szükséges.) A kölyökszőr ápolása serkenti a szőrzet növekedését és eltávolítja az elhalt kölyökszőrt.
A kiállítási szőrápolás több fázisból áll: fürdetés előtti kondicionálás, samponozás, öblítés, kondicionálás, öblítés, fürdetés utáni kondicionálás, szárítás, kefélés, fésülés. Ez a procedúra akár hat órát is igénybe vehet, függően az adott kutya szőrének sűrűségétől, szerkezetétől és kondíciójától. A kölyökápolás nem tart fél óránál tovább, mikor a kölyök már nyugtalankodni kezd.
Az esetenkénti szőrápolás időtartama a kiváltó októl függően változik. Nagyon fontos, hogy sohase keféljük az afgán agár szőrét szárazon vagy koszosan! Ez csak összetöri a szőrt és feltölti elektromossággal. Ami a különböző kozmetikai felszerelések mellett nagyon hasznos kellék egy afgán agárhoz, az a hajháló. Ez egy nadrágszárhoz hasonlatos formájú anyag, melyet a kutya fejére kell húzni evés előtt, hogy a füle ne lógjon a vacsorába és a mi kutyánknak is olyan szép fülszőrzete legyen, mint amilyet a felnőtt kiállítási sztárokon oly sokat csodáltunk.
http://www.kutya.hu/0203/04.htm
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15343. Elküldve:
2007-02-26 19:23:07 |
[15908.] |
Tegnap reggel:
|
| |
|
|
[előzmény: (15338) balufani, 2007-02-26 16:24:15]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15342. Elküldve:
2007-02-26 19:18:06 |
[15909.] |
Szia!
Nohát, hogy mekkora hó esett nálatok!
Kicsit írigy vagyok!
Itt semmi, csak némi eső és sár! 
Balu és Fáni mit szuóltak hozzá??
Volt hempergés, játék benne?
|
| |
|
|
[előzmény: (15338) balufani, 2007-02-26 16:24:15]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 67. Elküldve:
2007-02-26 11:12:11 |
[15910.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 34. Elküldve:
2007-02-26 11:10:33 |
[15911.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15336. Elküldve:
2007-02-26 11:09:39 |
[15912.] |
Szép álmokat!
|
| |
|
|
[előzmény: (15334) balufani, 2007-02-26 10:37:11]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15332. Elküldve:
2007-02-26 10:23:03 |
[15913.] |
Szia!!!
|
| |
|
[válaszok erre: #15334]
|
[előzmény: (15331) balufani, 2007-02-26 10:12:13]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15330. Elküldve:
2007-02-26 09:11:04 |
[15914.] |
Jó reggelt!
|
| |
|
[válaszok erre: #15331 #15338]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 157. Elküldve:
2007-02-25 21:11:40 |
[15916.] |
Kerítéssel védik az andalúziai hiúzokat
Az egyik dél-spanyolországi nemzeti parkot övező utak mentén 3 méter magas kerítést építenek, hogy megvédjék a ritka, ibériai párduchiúzt. Az andalúz hatóságok azután döntöttek így, hogy egy természetvédő szervezet felhívta a figyelmet arra, mennyi hiúz végzi a kocsik kerekei alatt.
Az ibériai párduchiúz (Lynx pardinus) a legveszélyeztetettebb nagymacska a világon. Az Ecologists in Action nevű szervezet adatai szerint tavaly nyolcat ütöttek el az autóutakon Andalúziában közülük.
A kerítések, melyekkel a korábbi, alacsonyabb kerítéseket fogják helyettesíteni, lehetetlenné teszik majd, hogy az állatok az úton kössenek ki. Nem csak magasságuknál fogva, hanem azért is, mert mélyen be lesznek ásva a földbe. A párduchiúz ugyanis, mint minden macskaféle, ha felül nem jut át, az ásást választja.
Az ibériai párduchiúz egykor az egész Ibériai-félszigetet lakra, azonban az elmúlt 150 évben száma egyeddrasztikusan lecsökkent.
A Dońana Nemzeti Parkban és környékén mindössze kb. 100 állat él napjainkban és a természetvédők attól félnek, hogy ez a faj lesz az első nagymacska, ami kihal a kardfogú tigris óta, ami 10 ezer évvel ezelőtt tűnt el örökre a bolygóról.
Az Európai Bizottság egyébként tavaly októberben figyelmeztette Spanyolországot arra, hogy a Donana park övezetébe tervezett útépítések a párduchiúz élőhelyét is veszélybe sodorhatják. A kerítésépítéssel együtt természetesen alagutak is épülnek az utak alatt, hogy a hiúzok át tudjanak kelni territóriumuk egyik részéből amásikra anélkül, hogy a kocsiktól kellene félniük.
http://www.zoldmagazin.com/belso/parduchiuz.html
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 156. Elküldve:
2007-02-25 21:06:06 |
[15917.] |
A fagy végzett a Neander-völgyi emberekkel?
A szakemberek szerint a Neander-völgyi ősemberek mintegy 35 000 éve haltak ki Európa legtöbb vidékén. A nemrég napvilágra került új adatok alapján az Ibériai-félsziget déli részén lévő utolsó ismert menedékhelyükről valószínűleg mintegy 24 000 éve pusztította ki őket egy hideg időszak.
Az új kutatási eredményekről spanyol szakemberek és a Gibraltári Múzeum tudósai számoltak be a Quaternary Science Reviews folyóiratban. Azt állítják, hogy egy hőmérséklet-csökkenéssel járó klímaváltozás feltehetőleg szárazságot okozott, amely miatt a még életben maradt Neander-völgyiek elvesztették édesvízforrásaikat és kipusztultak azok az állatok is, amelyekre vadásztak.
A Baleári-szigetek melletti tengerfenékfúrásokból nyert üledékmagok arról tanúskodnak, hogy a tengerfelszín átlaghőmérséklete 8 °C-ra süllyedt. A napjainkban mért felszíni hőmérséklet ugyanezen a vidéken 14 és 20 °C között változik. Ezenkívül fokozott mennyiségű homok rakódott le a tengerben, és a tengerbe torkolló folyók vízmennyisége is csökkent.
Az ősmaradványok alapján a Neander-völgyiek (Homo neanderthalensis) úgy 350000 éve jelentek meg. Ezek a zömök, erős testfelépítésű vadászok elterjedésük csúcspontján nagy területen fordultak elő: nyugaton Britanniától és az Ibériai-félszigettől délen a mai Izraelig, keleten pedig Üzbegisztánig. Saját fajunk, a Homo sapiens Afrikában alakult ki, és hozzávetőleg 40000 éve szorította ki a Neander-völgyieket Európából.
Az utolsó jégkorszak idején a Neander-völgyiek az Ibériai-félszigeten találtak menedéket, ahol még több ezer évig éltek, miután Európa többi részéről már kipusztultak. A korábbi jégkorszakokat helyi "szigeteken" vészelték át, és újra szétszóródtak, amikor a körülmények jobbra fordultak. Az utolsó jégkorszakot azonban több gyors és jelentős klímaváltozás jellemezte, amely 30000 éve érte el tetőpontját.
Úgy tűnik, az Ibériai-félsziget déli része védelmet nyújtott a legrosszabb környezeti hatások ellen, de úgy 24000 éve a körülmények ott is leromlottak. A lehűlést okozhatták a Föld Naphoz viszonyított helyzetének ciklikus változásai, az ún. Milankovitch-féle ciklusok. A rossz körülményeket tovább rontották a Rhone völgyén végigsüvítő dermesztő sarkvidéki szelek, valamint a Szahara felől északra áramló levegő, ami szintén hozzájárult a Földközi-tenger lehűléséhez ezen a vidéken. Ezekhez a gyors változásokhoz már a szívós Neander-völgyi ősemberek sem tudtak alkalmazkodni. Utolsó ismert menedékhelyük, a gibraltári Gorham-barlang volt.
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&;rov=3&id=8855&PHPSESSID=75c135a58071e1fdddd44e8fd1e7d383
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15316. Elküldve:
2007-02-24 22:45:04 |
[15918.] |
Jó éjazskát kívánunk!
azért a korkülönbség nem igazán látszik, igencsak "egy húron" pendültek:
|
| |
|
|
[előzmény: (15300) Inkácska, 2007-02-24 21:42:58]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15296. Elküldve:
2007-02-24 21:35:58 |
[15919.] |
Jó éjszakát!
Jaj de klassz kutyajátszóteretek van!
Írigyellek a bekerített játszótérért!
Balu és Fáni is biztosan jót alszik, az aktív délután után!
|
| |
|
[válaszok erre: #15297 #15298]
|
[előzmény: (15295) balufani, 2007-02-24 21:26:57]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15287. Elküldve:
2007-02-24 20:23:45 |
[15920.] |
Szó se róla, valóban te voltál az értelmi szerző, jó ötlet volt!
Ne sajnáld a tombolát, jó a serleg!!!
 
|
| |
|
[válaszok erre: #15288]
|
[előzmény: (15286) skarma, 2007-02-24 20:12:12]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15285. Elküldve:
2007-02-24 20:01:20 |
[15921.] |
Artur először úgy gondolta, hoy megpróbálja Zoét a pórázánál fogva vezetgetni!
Majd röviddel ezután lenyúlta a klassz békáját, ezt alig lehetett visszaszerezni tőle, sajnos már leamortizálva csak!
szőrmókok egymást között:
|
| |
|
[válaszok erre: #15286 #15294]
|
[előzmény: (15280) ákosvári, 2007-02-24 19:49:10]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15280. Elküldve:
2007-02-24 19:49:10 |
[15922.] |
Zoé:
Angie:
ismerkedés pro és kontra:
|
| |
|
[válaszok erre: #15284 #15285]
|
[előzmény: (15272) Zoé baba, 2007-02-24 18:35:40]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15278. Elküldve:
2007-02-24 19:34:56 |
[15923.] |
Gratulálunk Avrilnak és neked is Skarma!
|
| |
|
|
[előzmény: (15268) skarma, 2007-02-24 18:14:51]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15265. Elküldve:
2007-02-24 18:07:53 |
[15925.] |
szép napot és jó hétvégét!
Örömmel jelenthetem, sikeres, bár előre nem leszervezett tibetiterrieres talit tartottunk a kiserdőben!
Résztvevők:
A sztár: Kaligandak Bdempa Zoé babaa fiúk: Ákosvári Ci-bál alias Artur és Rozsdás halász Lkog-Gjur Lingsz-pa, alias Zeni, valamint egy úrhölgy Mizsei Admirál Agie és egy nem várt résztvev a pitbull fiú, de ő is barátságos volt!
A taliról fényképes beszámoló készült:
a beállítással is próbálkoztunk, de mindig annyi minden történt, hogy általában nem igen sikerült, de nem adjuk fel, majd legközelebb:
volt duhajkodás ezerrel:
Már most várjuk a következő talit!
Kattints ide a képért
|
| |
|
[válaszok erre: #15266 #15267]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
