| Találatok száma: 19394 üzenet |
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
15253.  Elküldve:
2007-02-23 22:13:46 |
[15928.] |
Köszönjük!
Az egyik videón, mintha valakinek a hamvait szórnák a tengerbe egy amfora féleségből, amit hajón hoztak!
Keresgéltem de eddig nem találtam a nevén kívül más adatokat róla!
Szegény, sajnálom , ha tényleg meghalt, fiatal volt, de hihetetlenül kövér!
A szám nagyon szép, de egy régi dal feldolgozása az 1930-as évekből!
|
| |
|
[válaszok erre: #15254]
|
[előzmény: (15249) Inkácska, 2007-02-23 22:01:13]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15251. Elküldve:
2007-02-23 22:10:31 |
[15929.] |
Jó éjszakát!
|
| |
|
|
[előzmény: (15250) Zoé baba, 2007-02-23 22:05:46]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15247. Elküldve:
2007-02-23 21:40:21 |
[15930.] |
Imádom ezt a számot, de nem semmi a fazon, akár egy szumó bírkozó!
De gyönyörűek a fotók is!
szép estét és jó hétvégét kívánunk!
|
| |
|
[válaszok erre: #15248 #15249]
|
[előzmény: (15246) Inkácska, 2007-02-23 21:20:21]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 142. Elküldve:
2007-02-23 14:17:07 |
[15933.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #145]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 81. Elküldve:
2007-02-23 13:09:35 |
[15934.] |
A Kutya, akinek Macskája volt
In memoriam Kimber
Amikor ezt a történetet elkezdtem megírni, még nem gondoltam, hogy a végére nekrológ lesz belőle – egy igaz barát gyászbeszéde, aki tíz éven át jóban-rosszban kitartott mellettünk. Szentendrei Negró Kimber, családunk hűséges boxere, gyerekeim játszópajtása, a jámbor izompacsirta, a kutya, akinek macskája volt, most örök álmát alussza egy kis vadalmafa alatt.
..........
Kiscica a nagy esőben
A fordulat, ahogy az már lenni szokott, egy esős, zimankós őszi estén következett be. Nagylányommal hazafelé tartottunk az esti kutyasétáltatásból, és az árokparton megálltunk, hogy elgyönyörködjünk a telihold előtt úszó sötét felhők hátborzongatóan szép látványában. És ahogy megálltunk, a hold kedvéért megszakítva kicsit a beszélgetést, a hirtelen támadt csöndben felfigyeltünk néhány méternyire mögöttünk, egy bokor aljában Kimber szuszogására. Akkor szokott ilyen mélyeket szuszogni, amikor sünre bukkan, ám hívásunkra a szokottól eltérően nem hagyta ott a bokrot, hanem újra meg újra ránk pillantva jelezte, hogy segítséget vár.
Közelebb lépve már hallottuk, hogy a kutya szuszogására halk, ám roppant elszánt sziszegés, fújás válaszol, és a következő pillanatban a telihold fénye az árokparti bozót alján egy felpúposított háttal kuporgó kismacskát világított meg. De milyen macskát! Három hónapos lehetett, az egész csupa csont és bőr, a derekától a farka végéig bűzlő ragaccsal borítva, óriási, égnek meredő, áttetsző fülekkel. Miután Kimber fontoskodó lépteitől kísérve hazavittük és alaposan kimosdattuk, azonnal bekebelezett egy nagy tál ételt. A vizelete véres volt, az ürüléke tele féreggel – ha az öreg kutya nem talál rá, talán a reggelt sem éri meg.
Jótett helyébe…
Szentimentális hatásvadászat volna azt állítani, hogy a kis macska (Csontika, ahogy soványsága miatt elneveztük) tudta volna ezt, és hálát érzett volna megmentője iránt. Természetesen nem így volt, és a kiscica az első néhány napban bizony reszketve félt a nagy kutyától. Ám a másik három macska szemernyi részvétet sem tanúsított iránta, az öreg boxer viszont végtelenül türelmes volt, a parányi árva pedig melegségre vágyott, valakire, akihez hozzá lehet bújni, így egy óvatlan pillanatban azon vettük észre magunkat, hogy a törékeny kis cirmos test hozzásimul a csíkos izomkolosszushoz.
És abban a pillanatban leomlott a fal kettejük között. A kicsinyke macska lelkes odaadással, túláradó szeretettel dörgölődzött az önmagánál nagyobb, busa kutyafejhez, az álla alá kuporodott, hanyattdobta magát a mellső lábai között, nyitott szájába dugta a fejét, az öreg boxer pedig megosztotta vele a matracát, féltő gondoskodással nyalogatta a cirmos bundát, s elnéző türelemmel fordította el a fejét, ha már szeme, orra, szája tele lett aprócska barátja szőrével. Esténként együtt aludtak el, s ha a sétából hazajöttünk, úgy üdvözölték egymást, mintha hosszú távollét után találkoznának újra. Kimbernek tehát Csonti személyében saját macskája lett.
.......
http://www.kutya.hu/read.php?u=0409/22.htm
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 155. Elküldve:
2007-02-22 19:12:57 |
[15935.] |
Új-Zéland betiltja a vadászgörény-tartást
Büdösek, megeszik a nemzet jelképállatát, és kitúrnak odvaikból más őshonos állatfajtákat - vélekedik az új-zélandi kormány a vadászgörényről, melynek tartását a közeljövőben szeretnék betiltani.
A házikedvencként tartott, menyétfélék családjába tartozó ragadozó bizony rengeteg kárt okozott az elmúlt években a szigetország állatvilágában.
A vadászgörényt 1867-ben hozták be Új-Zélandba az európai telepesek, hogy a szintén általuk betelepített, vészesen elszaporodó nyúlállományt féken tartsák.
Sajnos a vadászgörények hamar rákaptak a nemzeti madár, a kiwi húsának és tojásának ízére. A kiwi éjjeli madár, nem tud repülni, nehézkesen, és ügyetlenül mozog; az ügyes kis görénynek nem okoz gondot, hogy elkapja őt föld alatti odújában.
És nem csupán a kiwi, hanem több más, őshonos állat is hasonlóan járt, hiszen ők tulajdonképpen ragadozómentes környezetben fejlődtek ki és éltek egészen a XIX. századig, és gyakorlatilag semmilyen védekezési metódust nem fejlesztettek ki az ilyesfajta veszélyekre. http://elliottback.com/wp/archives/2006/03/09/kiwi-bird-picture/
A helyi környezetvédő szervezet, a Forest and Bird Protection Society káros ragadozónak minősítette a vadászgörényt, mely a marhavészt és az emberi influenzát is terjeszti.
Ha törvény lesz a tervezetből, akkor bárki, akit vadszgörény árusításán vagy tenyésztésén kapnak 5 év börtönre illetve 100 000 új-zélandi dollárra (több, mint 12 millió forint) büntethetnek. Kivételt képeznek a már meglévő háziállatok és - sajnos - a vadászgörényeket prémjükért tenyésztő szőrmefarmok.
A környezetvédelmi minisztériumnak nincsenek adatai arról, hány ezer vadászgörény él szabadon, de a helyi élővilágra szintén veszélyes menyéttel és hermelinnel együtt szigorú kontrollálásukat illetve kiirtásukat tervezik.
http://www.zoldmagazin.com/belso/vadaszgoreny.html
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 154. Elküldve:
2007-02-21 19:59:42 |
[15936.] |
A tánc kialakulásának története,
avagy az őskor varázslatos táncművészete
Hol kezdődik a tánc története?
Mit is nevezhetünk egyáltalán táncnak?
Ezen kérdések megválaszolása néha igen komoly problémát vet fel. Több felfogás vetekszik egymással.
Egyik szerint a tánc kialakulása és fejlődése egyidős az ember történetével, másik szerint az állatoktól ered. A különbség, hogy az állatok életében a "tánc", melyet udvarlási időszakukban lejtenek, ösztönös tevékenység és a lét- ill. fajfenntartás elengedhetetlen feltétele de ezen túlmenően semmiféle többlet célja vagy funkciója nem ismeretes.
Az ember életében is volt ugyan egy korai szakasz, amikor még ösztönös tevékenységnek számított ez a tevékenység de a tudat fejlődésével egyre tudatosabbá vált.
Mielőtt létrejött a törzsközösségi társadalom, mely az összművészet létezésének megalapozója, még nem beszélhetünk igazi művészi tevékenységről, csak mint valamilyen primitív munkatevékenység egyik formájáról.
Az ősközösségeknél a tánc speciális munkatevékenységnek számított, ezért bizonyos értelemben vezető szerepet vívott ki a művészetek történelmi fejlődésének kezdetén. Ezt azzal érte el, hogy a munkatevékenységhez szükséges fizikai feltételek mellett a közösség pszichikai feltételeit is megteremtette Céljában azonosult a tényleges munkával, mindenkinek érdekében állt az elvégzése és ehhez mindenkinek meg volt a megfelelő munkaeszköze is, vagyis a saját teste és mozdulatai.
A kérdés az, mitől nevezhetünk egy mozdulatsort táncnak, hogyan alakultak át az ősember mindennapi tevékenységéből származó mozdulatok tánccá? Hogyan és mitől vált szét a munka és a tánc?
Az átalakulás alapja a ritmus létezésének és fontosságának felismerése lehetett. Minden olyan mozgásformát, amely ritmikus, hajlandóak vagyunk táncnak nevezni; tehát bármifajta táncról akkor beszélhetünk, ha van ritmus és van egy ritmusra mozgó test, legyen az emberé vagy állaté. Az állatok felülmúlhatatlanul lenyűgöző mozdulatai, melyeket csábtáncaikban tesznek, ősidők óta az emberiség táncalkotó fantáziájának megindítói.
A munka eredményessége a bevált mozdulatok ismétlésétől, beidegzéséből és természetesen ritmusba hozásától függött.
A ritmus feletti uralom megszerzése viszont igen komoly és nehéz feladat és még a mai napig is az, az ember számára. A ritmus feletti uralom - ritmus érzék -, a test feletti uralmat is biztosította, ami pedig minden tánc alapja. A ritmus egy része szervesen beletartozó az emberbe, ami öröklődik, másik része viszont fejleszthető; de az öröklött ritmusérzéket is meg kellett valahogy szerezniük elődeinknek. Ez csak úgy volt lehetséges, amit közvetlenül átéltek, megtapasztaltak, vagyis saját légzésük és szívdobogásuk.
A légzés ritmusán nyugszik az emberi élet és ehhez igazodik a vérkeringés ritmusa 1:4 arányban. Megfigyelhetjük, hogy ez az arány még ma is érvényesül, még a legbonyolultabb színpadi táncműveknél is, amelyek a 4-es számra vagy annak többszörösére épülnek.
A munka esetében a ritmus többek között rendező és motiváló szerepet töltött be. A társadalmi fejlődés folyamán a ritmus egyre jobban differenciálódott és később érzelmi színezetet is kapott. Az állandó tartalmi és formai elkülönülés igen pozitívan hatott a tánc fejlődésére is, ahol a leghatásosabban érvényesülhettek a különböző ritmikai variációk és minden esztétikailag megemlíthető ritmusnak igen fontos felidéző szerepe volt.
"A munkaritmusról való leszakadás fázisai nem igazán ismertek de kétségtelen, hogy a mágikus korszak gondolat- és érzésvilága, mint kezdő mozzanat nagy szerepet játszott benne."(Lukács György)
Az őskorban a ritmikus tánctevékenység nagyon fontos szerepet töltött be az ősember és a törzs életében. Szorosan kapcsolódott a varázslathoz és a mágiához de életük minden területét és szakaszát áthatotta. Tánc nélkül szinte elképzelhetetlen volt a mindennapi életük:
táncoltak, ha vadászni mentek, vagy ha onnan visszatértek;
táncoltak, hogy bő legyen a termés;
táncoltak, ha valaki megbetegedett és gyógyulását szerették volna;
táncoltak, ha valami öröm vagy bánat érte őket.
http://www.tanc.hu/main.php?id=75 http://photo.lacina.net/photos-149-south-india-theyyam-ritual-dance.html
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 6428. Elküldve:
2007-02-21 19:51:57 |
[15937.] |
 
|
| |
|
|
[előzmény: (6427) hóvirág, 2007-02-21 14:57:13]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15193. Elküldve:
2007-02-21 19:48:38 |
[15938.] |
persze, csak azok nagyobbrészt álló fotóalanyok voltak!
Artur meg imádja magaalá gyűrni a kisebbeket, de eddig nem volt ez probléma, Süti is kiverekszi magát, és díbolja!
Igaz a végén úgy néznek ki, hogy az csak vicces témájú fotóként jöhet számításba. pl. Gilberttel a westi haverjával is igencsak cincálták egymást, de jól érezték magukat mindketten
|
| |
|
|
[előzmény: (15191) skarma, 2007-02-21 19:37:01]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15188. Elküldve:
2007-02-21 19:25:58 |
[15939.] |
Hello!
Addig csűrítek, csavarjátok, hogy egész gyomoridegem lesz szombatra!
Azért azt is vegyétek figyelembe, hogy Zoé és Artur először fog találkozni, úgyhogy lesz játék, bírkózás, hempergés biztosan!
Kefét hozzál, mert lehet, hogy úgy néznek majd ki mint a kisördögök a végére! 
Én is úgy gondolom, hogy kissé lefárasztjuk Zoét gondolom ebben Artur partner lesz, utána hátha nyugodtabban áll majd!
Hozz neki valami jutifalatot, amit szeret! 
De ha nem így lesz akkor sem történt semmi, fényképezhetünk más alkalmakkor is, rendszeresen!A végére csak összejön valami használható képanyag!
|
| |
|
[válaszok erre: #15189 #15190 #15191 #15200]
|
[előzmény: (15155) Zoé baba, 2007-02-21 17:19:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 4. Elküldve:
2007-02-21 15:22:09 |
[15942.] |
ARTUR A TIBETI TERRIER
2003. őszén a fiam a barátjával, az esti moziból hazafelé jövet talált egy kutyust! Kérdezte: mos mit csináljon?
Ez kb. éjfél felé történt, és én az ötödik emeleti ablakból kinézve egy tündéri szőrmók, fehér-fekete kutyus láttam a a fiúk mellett állva, aki barátságosan csóválta a farkát!
Egy szó mint száz, a végén felvittem a kezemben az ötödikre, mivel a lépcsőházba nem volt hajlandó bejönni!
Plakátoltunk, bemondattuk a rádióba, szóval kerestük a gazdit ezerrel!
Közben meg imádtam, mert úgy viselkedett otthon a másik két saját kutyusunkkal, mintha mindig velünk lett volna, teljesen otthon érezte magát!
Ismeretségünk első félórájában megfürdettem, megazárítottam a bundáját, mert a világos színű szőnyegemhez picit, de csak kicsit piszkos volt, és teljesen jól tűrte!!
Együttlétünk 3 napja alatt rájöttem, hogy Isatenem én szeretnék egy ilyen kutyát, ha nem lesz meg az eredeti gazdija én nem adom oda senkinek! Közben kiderült, hogy ő egy tibeti terrier!
A 3. napon már az újságban hírdették, keresték! Mint keiderült ő Mizsei Admirál Snopy, alias Lincsi!
Mikor visszavittük a gazdijához, kértem, hogy ha lesz kiskutyája szóljanak, mert Lincsi nagyon aranyos és én szeretnék egy ilyen kutyust!
Ezek után 2004. novemberében megszületett Artur + 7 tesója!
Hát amikor 2004. december 23-án este hazavittem a két öreglány nem fogadta kitörő lelkesedéssel, sőt! Kifejezetten utálták!
Mára ez megváltozott, igaz Dia sajnos meghalt már, és Dorka is eléggé rozoga
13 éves volt május 22-én!
Artur viszont egy tündér, rosszcsont, kedves aranyos, imádnivaló macika kinézetű tibeti!
Közben 2006. október közepén családunkba új szőrmók érkezett, Sütike az akkor 6 hetes kis shih-tzu lány!
Most már 11 hetes, rettentően eleven, aranyos és Arturral imádják egymást!
Állandóan játszanak, bírkóznak szerencsére Artur kedveli a kishölgyet, és jól tűri amikor húzza fülét-farkát-szakállát!
Süti pedig mindig a nagy fekete szőrmók nyomában robog!
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 2. Elküldve:
2007-02-21 09:51:30 |
[15943.] |
Szia, írj még a kutyusodról!
|
| |
|
|
[előzmény: (1) Őri Eszter, 2007-02-17 18:09:40]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15132. Elküldve:
2007-02-20 22:12:38 |
[15944.] |
Ezer bocsánat, elírtam!
No akkor ismét: Hupp kisasszony micsoda nagylány már!
|
| |
|
[válaszok erre: #15133 #15134]
|
[előzmény: (15130) starking, 2007-02-20 21:56:25]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15129. Elküldve:
2007-02-20 21:37:15 |
[15945.] |
Jó éjszakát!
 De csinos frizurája van Fügének
Hup pedig már milyen nagyfiú!
|
| |
|
[válaszok erre: #15130]
|
[előzmény: (15123) danaidana, 2007-02-20 19:13:09]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 153. Elküldve:
2007-02-20 21:26:30 |
[15946.] |
Mori-ori őslakók és maori indiánok
Új-Zéland, a polinéziai szigetvilág központja két fő szigetrészből áll. Az Északi-szigetet - területe 115 ezer négyzetkilométer- a maori indiánok Te ika a Maui-nak nevezik, a Déli-szigetrészt - területe 151 ezer négyzetkilométer - pedig Te Wai Pounamu-nak. A két nagy szigethez még két kisebb sziget tartozik, a Chatman és a Stewart. A szigetek összterülete Magyarország területének két és félszerese.
Mindmáig vita tárgyát képezi, hogy kik voltak az őslakosok. Annyit tudni bizonyosan, hogy a maori hódítás előtt a mori-ori nép lakta e szigeteket. A mori-orik rendkívül érdekes embertípushoz tartoztak, vörös hajukkal és égszínkék szemükkel nem hasonlítottak egyetlen más, jelenlegi embertípushoz sem. De mindez ma már a múlté.
Kik a maorik? Polinéziai népcsoport, tagjai pedig kenuikon érkeztek e szigetekre, rövid idő alatt meghódítva azokat. Több elmélet is van arról, hogy miért hagyták el a maorik Polinéziát. Az egyik ilyen elmélet szerint azért, mert a rendkívül agresszív és durva népet elűzték Polinéziából. A Polinéziai-szigetekről elhajózva, Új-Zélandot találták a legmegfelelőbb helynek letelepedéshez. Itt - többek közt kannibalizmussal - leigázták a mori-orikat, és teljesen hatalmukba vették Új-Zélandot.
A maorik nemcsak a mori-ori népet tüntették el - megették -, hanem a szigeten élő legnagyobb madárfajt, a moát is, amely szintén egyedi volt, akárcsak az itt élő mori-ori nép. A moa a struccnál is nagyobb volt, de nem toll borította testét, hanem selymes szőrpihe. Akárcsak a kivimadárét, amelynek jelenleg nagyon kevés páldánya él még természetes környezetében. A kivit védetté kellett nyilvánítani, mert a nyolcvanas években még előszeretettel fogyasztották a maorik. Bizonyára sok angolszásznak is ízlett, mert döbbenetesen apadt számuk ezekben az években. Tragikomikus oldala a dolognak, hogy a világhírű McDonald’s gyorsétterem-hálózat fantáziát látott e gügye madár értékesítésében: nagy sikert aratott az étlapján szereplő kiwiburger-rel.
A kivi az esőerdők mélyén a sűrű aljnövényzetet kedveli, kerüli a fényt és nappal behúzódik a legsötétebb sűrűbe. Vakságával magyarázható éjszakai életmódja is.
Visszatérve az utolsó moákat és mori-orikat is elfogyasztó maorikhoz:
Új-Zéland benépesülésének története a mai ismeretek szerint mintegy 1200 évet foglal magába. Az is ismert tény, hogy az ide érkező népek sokkal fejlettebb kultúrával rendelkeztek, mint a szomszédos Ausztrália őslakói. Természetesen, más antropológiai embertípust képviseltek. Három korszakot ölel fel Új-Zéland benépesülése: a mori-orik, avagy a moavadászok kora; a maori népek kora - az 1350-es évektől a 19. századig; és végül az európai civilizáció térhódításának időszaka - napjainkig. Tasman és Cook szigetrelépése egy új korszak kezdetét jelentette. Vitatott, hogy ki az igazi felfedező kettőjük közül.
Tasman célja az volt, hogy keresse meg az Indiától Dél-Amerikába vezető tengeri utat - Ausztrália megkerülésével, a lehető legmagasabb szélességi fokon. Miután elhagyta az általa Van Diemen-földnek nevezett szárazföldet (avagy ahogy ma nevezik: Tasmániát), átszelte a később róla elnevezett Tasman-tengert és 1642. december 13-án új partokat fedezett fel. Ez a hely a Déli-szigeten a mai Greymouth-tól északra eső partrész lehetett. Tasman azt hitte, hogy eljutott a titokzatos déli földrész nyugati partjaihoz és elnevezte Staten Landt-nak, azaz Államok földjének. A partvonalat követve, észak-keletnek tartott két kis vitorlás hajójával, majd lehorgonyozott egy tágas öbölben. Ekkor találkoztak először a szigetlakók és az európaiak. A kikötés után nem sokkal maori harcosok jelentek meg kenuikon és megölték Tasman több emberét. Akik megmenekültek - Tasmannal együtt - lemondtak a partok felkutatásáról, és felszedve a horgonyt, gyorsan továbbhajóztak. Az öböl ma Golden Bay néven szerepel a térképen, az Északi-sziget legészakibb partja mellett.
Két felfedező: Tasman és Cook
Tasman azt hitte, hogy kelet felé nagy öböl helyezkedik el, a két nagy sziget közötti tengeri átjárót később derítette fel Cook kapitány. A Holland Kelet-Indiai Társaság térképészei javasolták, hogy az újonnan felfedezett földdarab neve legyen Niew Zeeland (Új Zéland). Az elnevezés az ausztráliai Niew Holland mintájára született. Az angolok átvették a holland elnevezést, így lett Niew Zeelandból New-Zealand.
A maorik Tasman partraszállása után még 130 éven át zárt közösségben éltek. Ekkor érkezett Cook kapitány titkos megbízatásával: Tahititől nyugat felé kellett hajózzon, hogy foglalja el Nagy-Britannia számára az arra található szárazföldeket.
Cook először 1769. október 9-én érte el az Északi-sziget partjait, a mai Gisborn város közelében. Itt kunyhókat és embereket talált. Az első partraszállások ütközetekkel jártak, de ezúttal a maorik vére folyt. Ezután továbbhajózva észak felé, a ma Coromandell-nek nevezett félsziget partjain, Mercury Bay-en, őfelsége nevében Cook birtokba vette a szárazföldet, majd körbehajózva az Északi-szigetet, feltérképezte a Déli-sziget partjait is. Az újabb partraszállások nem jártak vérontással. Cook elismerő szavakkal szólt a maorik későbbi barátságos és segítőkész viselkedéséről.
A hajón utazó tudósok, Bank és Solander gyűjtötték az első ismereteket a sziget flórájáról és faunájáról. Európa számára ezek az első hiteles tudósítások. E kutatások nyomán végleg szertefoszlott a nagy déli földrész létének legendája.
Ezek után megkezdődött a gyarmatosítás. A maorikat elnyomták, megfélemlítették, ugyanakkor hatalmas természeti pusztításokat végeztek. Egyfajta rablógazdálkodás kezdődöt. A maori törzsek között is voltak összecsapások, de a kő- és csontfegyverek nem okoztak akkora pusztulást, mint a korabeli angol lőfegyverek. A pakehák, kihasználva a törzsi ellentéteket, lőfegyvereket szereztek be és a törzsi harcok valóságos vérfürdőkké váltak. Az európaiak behurcoltak több fertőző betegséget is, amelyek ellen nem volt immunitás és ezrével szedték a maori áldozatokat. Ehhez társult az alkohol is, amely morális szempontból tette tönkre a társadalmat.
Az erőszak és a törvénytelenségek az 1830-as években anarchikus állapotokat teremtettek. Az európaiak mind nagyobb és nagyobb földterületeket hódítottak meg. A brit kormány 1833-ban megbízottat küldött a szigetre, azzal a feladattal, hogy védje a maorikat az európai spekulánsoktól, a jó szándékú telepeseket pedig a maori zaklatásoktól.
A kormány emberének - megbízólevelén kívül - semmi eszköz nem állt rendelkezésére a káosz mérséklésére. Később egy újabb megbízott, William Hobson új megoldási javaslatokkal érkezett a szigetre. Összehívta az Északi-sziget törzsfőnökeit és egy szerződés megkötését ajánlotta nekik. A megállapodás szövegét egy misszionárius tolmácsolta maori nyelvre. A szerződésben a maorik elismerik a brit uralmat, ennek fejében pedig őfelsége garantálja a földhöz való történelmi jogukat. Az 512 maori főnök kézjegyét viselő Waitangi Egyezmény - maori néven Te Tiriti-o Waitangi - bekerült a sziget történelmébe.
Sorra jöttek létre az új települések új telepesekkel, és teret nyert az európai civilizáció, kultúra. Később még sok zavargás volt, hiszen a hirtelen érkező civilizációt nehezen emésztették az addig kőkorszaki állapotokban élő maorik. Tapasztalták azonban annak pozitív oldalait is, és egyre többen vették fel az új szokásokat, életmódot.
Két hivatalos nyelv: a maori és az angol
Kőkorszaki állapotokat említettem, hisz a szigeteken nincs érc, így hát az itt élőknek be kellett érniük a kőből és a csontból készült eszközökkel. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mi lett volna jobb a maorik számára? Talán, ha minden maradt volna úgy, ahogy a természet diktálta? Vagy talán illik már a 21. században tévét nézni? Ittlétem alatt tapasztalhattam, hogy ütközik a két kultúra, értékrend. Ma már létezik gazdag maori üzletember és létezik olyan is, aki nem tud megbarátkozni a pénzzel, a harácsolással. Eddigi ismereteim alapján mégis kijelenthetem: talán világviszonylatban is itt élnek a legjobb körülmények között az "őslakosok", nem ismerik és nem érzik az elnyomást. Ugyanúgy hivatalos nyelv a maori nyelv, akár az angol. Az Északi-sziget települései 95 százalékának csak maori neve van - és nem a maori lakosság aránya miatt. Vagy: a Kárpát-medencében, de talán az egész világon utópikusnak hangzik, hogy minden egyes kifogott halért is kárpótlást kapnak a maorik.
Jelenleg a lakosság lélekszáma közel 3,5 millió. Ennek háromnegyede az Északi-szigeten él a kedvezőbb életfeltételek miatt. Itt is az ország legnagyobb városába, Aucklandba tömörül a lakosság zöme. Auckland lakossága 1 millió, miközben a Déli-sziget nem éri el az 1 milliós lélekszámot. A metropolisz nem az ország fővárosa, az utóbbi években újból Wellington vállalta fel a politikai és közigazgatási vezető szerepet. Auckland belvárosa metropolisz-jellegű, de a város nagyobb része kertváros, sok zöldövezettel, hatalmas gyönyörű parkokkal és tengerparti öblökkel, kis szigetekkel. A világranglistán a 3. helyen áll kiterjedésével, egyre bővülő átmérője jelenleg 75–80 km közötti.
Az Északi-sziget lakossága éppoly sokszínű, mint a sziget természeti világa. Túlnyomó többségben ázsiaiak lakják, de megtalálható valamennyi polinéz nép is, no meg európaiak, köztük nem utolsósorban a magyarok. A Déli-sziget lakosságának kb. 70 százaléka angolszász. Ez tükröződik a kultúrában is.
Több mint féléves ittlétem alatt, utazgatásaim során, megállapíthattam, hogy Auckland nem Új-Zéland, hanem egy egyedi arculattal rendelkező világváros.
Ha elhagyjuk a várost, kitárul a mesés, éden-szerű szigetvilág, megjelennek a hatalmas, bozótos esőerdők egyedi növényzetükkel és állatvilágukkal. E növények és állatok jelentős hányada csak e szigeten található meg.
Rendkívül érdekes, hogy nincs semmilyen – az ember számára veszélyes – növény vagy állat. Talán ez is közrejátszott az idilli kép kialakulásában. Az emlősök száma csekély és főleg a kis pézsmaállatokra korlátozódik. Ezekből is egy-két faj a gyarmatosítás folyamán került a szigetre és nagymértékben elszaporodott. A kis erszényes possumok száma becslések szerint eléri a 70 milliót, ezért kártevőnek minősítették. Huntly környékén több possumvadásszal is megismerkedtem, s ők boldogan hívtak, hogy vegyek részt a vadászaton. Mikor azonban élőben láttam e kis erszényest, lemondtam a meghívást. Később ezt meg is bántam, amiatt, hogy szerettem volna diafilmen dokumentálni a vadászatot, hisz ha ilyen ütemben haladnak a kis erszényes irtásával, két-három év múlva már nem lesz mire vadászni.
http://www.hhrf.org/hargitanepe/2001/dec/hn011210.htm
http://www.virtualoceania.net/newzealand/photos/culture/maori/
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15087. Elküldve:
2007-02-19 22:23:45 |
[15947.] |
Szia!
Samu nagyon szép!
De minden jelenlevő tibetke szépséges volt!
|
| |
|
[válaszok erre: #15089 #15094]
|
[előzmény: (15085) Mátrai Márta, 2007-02-19 22:21:39]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 152. Elküldve:
2007-02-19 22:21:54 |
[15948.] |
Ámon (más elnevezések: Ámun, Ámen, Imen, Ammon, Hammon) egyike a legrégibb isteneknek az ókori Egyiptomban. Már az Óbirodalom, az V. dinasztia korától kezdve előfordul a piramisszövegekben. Nevének eredeti jelentése "Az elrejtett" vagy "Aki rejtve van", de hívták "Egyetlen"-nek is. Leggyakrabban emberként kettős tollkoronával, illetve kos formájában ábrázolták. A kos a teremtő erőt jelképezi, ami utal az istenség ősiségére, a teremtés aktusában való részvételére. Kultusza Thébában virágzott, a XVIII. dinasztia idejére pedig főistenné válik egész Egyiptomban. A karnaki templom ekkor válik Ámon és az egyiptomi vallás központjává is. A templom bejáratánál Ámon kosfejű szfinxek sokaságának formájában látható. Nagyon sokáig tartó kultuszát végül Ízisz és Ozirisz töri meg. Évenként, a Nílus áradásának második hónapjában tartották fényes külsőségek között az Opet ünnepet Ámon tiszteletére
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81mon
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 179. Elküldve:
2007-02-19 22:19:43 |
[15949.] |
Szia kicsit késő van már és nehéz a felfogásom is!
Hova küldjük a képeket???
|
| |
|
[válaszok erre: #180]
|
[előzmény: (178) chevalido, 2007-02-19 21:55:13]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
| 15079. Elküldve:
2007-02-19 21:24:06 |
[15950.] |
Szia, jó éjszakát!
Gratula Mikynek!
De a többieknek is, nagyon szép a tibeti csapat!
Jók a képek, látszik, hogy a gyerekek és a fenőttek is imádják a kutyákat és lelkesen simiznek!
A tibeti terrier egyébként is gyerekszerető (gondolom az már problémás ha nem)!
Artur mamijáéknál a gazdi unokái olyan 3-5 évesek lehettek amikor az alom megszületett és főleg a kislány (ő volt a nagyobb) imádta a kiskutyákat!
Így a kezdetektől természetes volt Artur számára a gyerekzsivaj, most is ha gyerekhangokat hall, rögtön és azonnal csóvál és igyekszik odamenni hozzájuk!
Szerintem az a természetes, ha imádják a sztorikat!
Én is szívesen hallgatom(nám), olvasom(nám)!
|
| |
|
|
[előzmény: (15078) skarma, 2007-02-19 21:16:22]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
