Kiáról annyi jót írtak már a lányok, biztos minden rendben lesz veletek, oda is figyel majd rátok!
Majd beszámolsz, hogy tényleg tartja-e a megszokott periódusokat?
Bogi már születése óta fura nekem. Nem tudom eldönteni, hogy egyszerűen ilyen rekedtes a hangja, vagy be van rekedve. (Nehéz is, mert nem sokat hallatja a hangját, épp csak nyöszörög időnként. Innen a beceneve is: Nyünnyő ) Már a kórházban szívták az orrát egyszer, de nem sok minden volt benne, aztán én is itthon, de cseppentettem bele anyatejet, és onnantól az orra tiszta.
Igazad van, rossz lehet ezt olvasni várandósan. Bocsi.
Viszont tanulságos: soha ne hagyd magad lerázni, inkább ne legyen igazad, és nézzenek hülyének, minthogy gáz legyen!!
Mondjuk az, hogy az embert az7 orvosok valami próba babának nézik, és nem kötik az orrára, hogy mi is fog történni, vagy nem válaszolnak a kérdéseire nem csak a nőgyógyászokra jellemző. Nekem pl. a háziorvosom is ilyen. 18 éves korom óta hozzá járok, és egy idő után meguntam, hogy mindig valami rejtélyes betegségem van, de mindenképpen titkos, mert nem mondta mi diagnózis, csak felírt valami gyógyszert. Általában hatott, nem ez a probléma, de hiába kérdeztem, nem mondta mi van. Aztán egyszer nem álltam fel és indultam kifelé, miután kezembe volt a recept. Akkor felnézett, és kérdezte, hogy van-e valami baj? Mondtam, hogy nem akartam udvariatlan lenni és elmenni, mielőtt válaszolna a kérdésemre. Na, azóta megmondja, mi a diagnózisa...
Mondjuk Atti nélkül nagyon elveszettnek éreztem volna magamat, főleg az elsőnél, mikor azt sem tudja az ember, hogy mi vár rá! De ő is nagy élménynek tartja mindkettő születését, és azt mondja, nem tudja mit veszít, aki kihagyja!
Inox! Itt is körbenézhetsz: http://www.mamimodi.hu/ Kiszolgálnak magánszemélyeket is, csak nem árt hívni őket előbb, hogy biztos legyen ott valaki. Az árakról is tudsz így érdeklődni!
Azt hiszem elmondható, hogy mindenki szüljön ott, ahol és ahogy biztonságban érzi magát! Mindenkinek eltérő, hogy mitől lesz komfortérzete, nekem kevesebb is elég, de mélyen megértem azt is, ha valakinek szüksége van ebben a kiszolgáltatott helyzetben valami konkrétabb kapaszkodóra, legyen az az orvos, vagy a szülésznő. Nekem a férjem jelenléte elég volt.
Érdekes, nekem mindkét alkalommal az orrom előtt volt az előkészített epi-szett, de mindig azt gondoltam, hogy ezt még kibírom, majd meglátjuk, esetleg később... Aztán meg: már minek??? Ha eddig bírtam, ezt a kicsit már kibírom.
Mondjuk tényleg az is igaz, hogy amit lehetett és értelmesnek ítéltem, elolvastam a terhességről és szülésről, bejártam a klinikára a szülés előkészítő tanfolyamra, voltam szülőszoba látogatáson, és ugyan csak itthon, de csináltam szülés előtt is szorgalmasan az intimtornát. (Meg szülés után is! Nagyon nem bántam meg!!! )
A gyerekkori barátnőm intenzíven nővér lassan 15 éve. Választott orvosa volt, kolléga, fizetett neki. A második terhességénél szólt a dokinak, már félidőn jócskán túl, hogy valami nem stimmel, nem mozog a gyerek. Orvos lerázta, végül kiderült, hogy valóban elhalt a magzat, és ő is csak alig maradt életben. Soha többé nem lehet gyereke.
No comment.
Ami kimaradt és hozzátartozik az igazsághoz, hogy én elég sportosan veszem az akadályokat, tisztában vagyok vele, hogy sokan vannak, akiknek nagyon fontos, hogy kötődjenek az orvosukhoz, nekem ez nem fontos.