Alszik a család, gyorsan írok! sajnos a képekkel adós leszek, mert a gépünk már egy ideje kínlódik, és most sem tudom feltölteni a képeket.
Szóval hétfőn befeküdtem azzal, hogy kedden megindítják a szülést, ha be nem indul magától. Kedden egy bő ujjnyira tágult a méhszáj, de elmaradt az indítás, mert rengeteg szülés volt aznap (több, mint 20!), így a döntés az volt, hogy, ha nem indul be magától, szerdán indítják. Bogi pedig nem akart kijönni magától. Szerdán 10 órakor kerültem a szülőszobába, enyhe fájásaim voltak, de ezek már voltak egy ideje, általában 1-2 óráig tartottak, majd alább hagytak, szóval 10.50-kor burkot repesztettek. Szépen jöttek is a fájások, 10 percenként, majd 5, végül 2 perenként. Ekkor kaptam oxitocint, ami elég durva fájásokat eredményezett! Na, ekkor elkezdtem kacérkodni az epi gondolatával... A szülésznő, Gabi, aki egy angyal volt felajánlotta még előbb, hogy használjam a nagy labdát. Hát, az valami csoda! Addig is leginkább álltam, de a labda nagyon tuti! Szóval szűk három ujjnyi tágulásnál jött a doki, mondá, hogy bő három ujjnyinál kapok lazítót. 10 percet vártunk, majd Gabi ellenőrizte a méhszáj állapotát, mikor is már tolófájás következett! Innen jött a rohanás, kórházi "kapkodás", és a második fájásnál már kint is volt Bogika! Pontosan 16.50-kor. Nem sírt fel, nagy szemekkel körbe nézett, és azóta is ilyen csendes szemlélődő üzemmódban van.
Még a szülőszobában mellre raktam, és nagyon ügyesen szopizott is. Szinte csak szopizni kel fel, tegnap ahhoz is ébreszteni kellett, mert képes volt éjjel 7 órát egyben aludni. Be is sárgult kicsit. Viszont 50-60 grammokat szopizik, remélem hamar túl leszünk a sárguláson.
Zsolti nagyon édesen fogadta, puszilgatja, simizgeti. Remélem marad is így, majd meglátjuk...
Lassan igyekszem visszaolvasni, egyenlőre annyit, hogy Bogika végül 24-én 16.50-kor napvilágot látott. 3600 g, és 55 cm. Nagyon édes, sokat alszik, nagyon ügyesen szpoizik.
Nem rég értünk haza, kicsit szeretnék Zsoltival lenni, nagyon hiányzott az elmúlt 6 napban, de igyekszem majd jönni, és hozok képeket, meg hosszabb beszámolót is!
Már, ha nem baj...
Sziasztok! Nagyon aktív megint a topic! Csak egy percre ugrottam be, hogy megosszam veletek a mai nap gyümölcsét: amennyiben nem alakul másképp, hétfőn befekszem a kórházba, és kedden megindítják a szülést.
Drukkoljatok, hogy Bogika előbb összeszedje magát!
Este talán tudok jönni kicsit hosszabban.
Jó kérdés! Állítólag a világos szemszín dominánsabban öröklődik. Nálunk a húgom szeme szinte fekete, az enyém meg világos. Zsoltié is kékes maradt, de az apja szeme is szürke.
Hétvégén ágyat cseréltünk, ketten vittük ki a régit, és hoztuk be az újat. Ablakot pucoltam és nagytakarítottam a fürdőben. Döntöm a málnalevél teát magamba, és lépcsőzgetek sokat. No igen, marad a szex.... Erről komolyan el kell beszélgetnünk Attival. (Zsoltinál nem vált be )
Ja, a fűszere kaja sem!
Jaj, nem is rád gondoltam!
Mostanában több ilyen esetbe bele futottam és nagyon idegesítőnek tartom. Amúgy tényleg könnyen félreérthető néha amit ír az ember, ha élő szóban hallod, vagy ismered az illetőt leesik, hogy poén volt, de vannak, akik félre értenek, megsértődnek, aztán már azonnal támadnak is. Meg vannak az alapból kötekedni vágyók, akik alig várják, hogy balhézhassanak.
Tegnap épp Mentára gondoltam, mert egész nap idejárt a harmadik szomszéd kutyája, és csikágózott a kerítésnél a lányokkal. (Nem először történik, nem is zavarna, hogy kint bóklászik, de még direkt idegesíti is a csajokat a 29 méteres kerítés teljes hosszában!) Nem győztem kijárogatni csitítgatni a csajokat, végül nagyon mérges lettem, és megdobáltam a kutyát (azért vigyáztam, hogy ne találjam el ), mire a kerítésen keresztül kiszól a gazdája, leírhatatlan stílusban, hogy ne dobáljam a kutyáját! Ez egy kedves topic, nem írom le mit mondtam neki, de azt hiszem most jött el az ideje, hogy én is hasonló módon oldjam meg a környező szomszédok kutya tartási szokásait, mint ahogy te tervezed!
Annyiban biztos lehetek, hogy jövő hét keddnél tovább nem marad bent! Szóval legkésőbb 23-án megszületik, tovább itt nem hagyják bent! Azért remélem, hogy addig megembereli magát, és kibújik egyedül.
Tényleg, van valakinek valami ötlete, mit lehetne tenni az ügy érdekében? Tudom, már volt róla szó, de hátha előjön valami új!
Szegénykém! Mennyi féreg lehet benne! A mi Blue kutyánk (szintén beardie volt) sem volt épp fitt testileg-lelkileg, mikor hozzánk került, de érdekes, hogy ő is nagyon engedelmes volt az első pillanattól. Mintha vigyázott volna, hogy nehogy valamit elrontson, és vissza kerüljön a régi kerékvágásba.
Elküldve:
2010-03-27 19:16:05
Szerdán 10 órakor kerültem a szülőszobába, enyhe fájásaim voltak, de ezek már voltak egy ideje, általában 1-2 óráig tartottak, majd alább hagytak, szóval 10.50-kor burkot repesztettek. Szépen jöttek is a fájások, 10 percenként, majd 5, végül 2 perenként. Ekkor kaptam oxitocint, ami elég durva fájásokat eredményezett! Na, ekkor elkezdtem kacérkodni az epi gondolatával... 
), mire a kerítésen keresztül kiszól a gazdája, leírhatatlan stílusban, hogy ne dobáljam a kutyáját! 
