| Találatok száma: 33130 üzenet |
|
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
30262.  Elküldve:
2011-04-05 11:51:19 |
[21176.] |
Ezvolt a cél: nem szájba rágni szeretnénk, hanem elgondolkodtatni.
És ha ezeket a képeket így sorban végignézi bárki, mesélje el neki bátran az etológus, hgoy az állatoknak nincsenek érzelmeik. 
|
| |
|
[válaszok erre: #30263]
|
[előzmény: (30259) Morvai Kriszti, 2011-04-05 10:34:30]
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 11544. Elküldve:
2011-04-05 11:50:13 |
[21177.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!!!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 24282. Elküldve:
2011-04-05 11:49:44 |
[21178.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!!!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
[válaszok erre: #24298]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 4241. Elküldve:
2011-04-05 11:48:47 |
[21179.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!!!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
[válaszok erre: #4242]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 34355. Elküldve:
2011-04-05 11:47:49 |
[21180.] |
A FOTÓPLYÁZAT FOLYTATÓDIK!!!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 37603. Elküldve:
2011-04-05 11:46:34 |
[21181.] |
size=6]A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK[/size]
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 15154. Elküldve:
2011-04-05 11:46:03 |
[21182.] |
size=6]A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK[/size]
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 15860. Elküldve:
2011-04-05 11:45:51 |
[21183.] |
size=6]A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK[/size]
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 8917. Elküldve:
2011-04-05 11:45:27 |
[21184.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 13338. Elküldve:
2011-04-05 11:07:33 |
[21185.] |
Ja, és mikor Annával jeleztük, hogy kutyát ivartalanítás és rehab UTÁN, nem futárral, le lettünk ugatva, hogy a "csitrik oktatják a nagyokat". Most mondhatnám azt is, hogy biztos volt annyi költség ebből, mint a kutya egyheti panziózásából. De tudom, hogy hiába mondom.
Ugyan így fogja folytatni. És meg van és lesz győzőve róla, hogy ez így nagyon jó, történjen bármi is.
|
| |
|
|
[előzmény: (13337) m a x, 2011-04-05 10:57:17]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 30260. Elküldve:
2011-04-05 11:04:52 |
[21186.] |
Nagyon szép!!!
|
| |
|
|
[előzmény: (30258) DALMA55, 2011-04-05 10:23:53]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 30254. Elküldve:
2011-04-05 08:54:50 |
[21187.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
[válaszok erre: #30259 #30276]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 35102. Elküldve:
2011-04-05 08:54:07 |
[21188.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 1762. Elküldve:
2011-04-05 08:53:48 |
[21189.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
[válaszok erre: #1763]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 8556. Elküldve:
2011-04-05 08:53:33 |
[21190.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
[válaszok erre: #8557]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 1733. Elküldve:
2011-04-05 08:53:07 |
[21191.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 16919. Elküldve:
2011-04-05 08:52:54 |
[21192.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 591. Elküldve:
2011-04-05 08:52:39 |
[21193.] |
Mindenkinek, szeretettel:
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 5372. Elküldve:
2011-04-05 08:51:59 |
[21194.] |
A FOTÓPÁLYÁZAT FOLYTATÓDIK!
Idézet Kincsem, a csodakanca “életrajzából”:
“A gödi tréningtelepen életre szóló barátság szövődött Kincsem és az idomár feketetarka nőstény macskája között. A macska sokat időzött Kincsem bokszában, elkísérte a napi edzésmunkákra, sőt a külföldi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica. A verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Hazafelé a franciaországi Deauville-ban egy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt. Kincsem Deauville-ban is starthoz állt, és természetesen ott is győzött.”
A fenti szemelvény az állat és állat közötti barátságot igazolja. Számtalan példát hozhatnék, ami állat és állat, illetve az állat és ember közötti barátságot írja le, és állít az ilyen típusú, mély érzelmi kapcsolatoknak emléket.
Szándékosan nem irodalmi művet választottam, hisz arra rá lehetne sütni a fikció “bélyegét”, lehetne a költő vagy prózaíró fantáziájának betudni.
Végeztek felméréseket is, melyek szerint számítógépes, bankkártya stb. jelszavainkat leginkább kedvenceink neve alapján választjuk, és a legtöbb gazdi telefonja is teli van a kedvencéről készült képekkel.
Az egyik legnagyobb fájdalom pedig a szeretett BARÁT elvesztése.
Ezzel szemben sokan azt mondják: az állatok ösztönylények, érzelmekre – különösen összetett vagy tartós érzelmekre – érzelmi életre nem képesek. Ilyenkor az jut eszemben, talán a nyilatkozó (a kijelentést tevő) személy “vevőjével” van valami baj: ő nem képes – legalábbis állatokkal szemben – ilyen érzésekre, vagy ha kapja, megérteni a szeretet. Magyarul: a hiba az ő készülékében van.
Nem tisztem meggyőzni senkit, bár szeretnék. Szavakkal nem is lehet. A tapasztalás a kulcs. Akár a szemen keresztül is, ha már a szívvel nem sikerül.
Mi ilyen barátságoknak szeretnénk emléket állítani – hiszen a képek fent maradnak a honlapunkon. Lehet, hogy olyan is lesz köztük a képeken, aki már nincs velünk. De az emléke, hisze a képét elküldte valaki, itt maradt.
A munkahelyemen kollégáim megnézték az előző forduló képeit. És észrevettem: egy idő után “visszajártak”. Egy idő után pedig nyugató helyett kezdték használni. A harmadik, negyedik kép után ellazult, ellágyult az arcuk, mosoly jelent meg a szájuk sarkában.
Kérlek, töltsetek fel sok-sok szeretetet a versenyben, hogy hideg napokban Ti is, mi is, melegedhessünk.
A képeket itt tudod feltölteni: http://www.allatesember.hu/index_hu.php?page=upload.php
Néhány már beérkezett fotó:
|
| |
|
[válaszok erre: #5375 #5377]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 590. Elküldve:
2011-04-05 08:49:10 |
[21195.] |
Köszi! Csak lehet, hogy azt helyhiány miatt már töröltem! Átküldenéd, ha Neked még megvan?
|
| |
|
|
[előzmény: (589) T.Anna, 2011-04-05 08:41:38]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 30253. Elküldve:
2011-04-05 08:35:48 |
[21196.] |
Ez most neki szólt. Mert nem ismerem, és nem tudom, hogy érhetem el, hogy köszönhetem meg, és hogyan kérdezhetek.
|
| |
|
|
[előzmény: (30247) SZUCSI, 2011-04-05 07:45:37]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 30245. Elküldve:
2011-04-05 07:40:18 |
[21197.] |
Megnézem!
|
| |
|
|
[előzmény: (30239) Éva&Smafu, 2011-04-04 22:53:00]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 15856. Elküldve:
2011-04-05 07:19:28 |
[21198.] |
Hát nekünk még az Angyalok erdeje részvételünket sem sikerült sem a Te sem az én kérésemre. Pedig az azért elég pártsemleges dolog. De ha a mi részvételünket nem, jó. De legalább azt hogy tizenpár állatvédő szervezet igen.
De hát az az egy, az a nagyon fontos, az nem úgyhogy nem volt hírértéke.
|
| |
|
|
[előzmény: (15855) m a x, 2011-04-05 00:48:55]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 30242. Elküldve:
2011-04-05 07:16:34 |
[21199.] |
Pongó Veronikának nagyon szeretném megköszönni, amit ő meg én tudunk. Biztos nem téves? Ha nem, közzétehetjük a honlapunkon az ok megjelölésével vagy a nélkül mint támogatónkat?
|
| |
|
[válaszok erre: #30247]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
kasznakata
Tagság: 2006-07-18 21:19:19
Tagszám: #32799
Hozzászólások: 33130
|
| 30241. Elküldve:
2011-04-05 07:15:40 |
[21200.] |
április végére. (és Melanie már nagyon túr is neki valakit, többszöri levélváltás után vannak.
De Törpitől különösen sajnálok majd megválni. Nagyon sokat változott és nagyon klassz, vagány kis belevaló csávó!
|
| |
|
|
[előzmény: (30238) Morvai Kriszti, 2011-04-04 21:42:52]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
