Persze, hogy nem. Figyelmen kívül kell hagyni és kész. Kamasz, naná, hogy lenyelne egy marhát egészben (jelzem: kamaszként én is ilyen voltam. Tulajdonképpen állandóan ettem. Reggeli megvolt, tízóraira 4-5 sóskifli, ebéd a suliban, aztán haza, és ott is ebéd, délután nasi egyfolytában, vacsira meg bőven - csak nem alhatok éhesen )
Tüsinek is állandóan nyomogatva volt a bűzmirigye - állandóan bőrproblémái voltak, és gyenge immunrendszere. Nyomattam neki immunerősítőt, aztán egy idő múlva rendbe jött (most meg agyoncsapni sem lehet, pedig olykor... )
Ami biztosan megmaradt mindebből: nem igazán szereti a dokikat...
Nekem is volt rosszevő kutyám. Nicoskámnál leginkább az jött be, hogy dominanciából etettem: ha nem ette meg a kajáját, az orra előtt adtam oda a másik kutyának.
Vannak tényleg rossz étvágyú kutyák, de azért az első, amit egy kajája felét meghagyó kutyával kipróbálsz, hogy kihagysz egy napot, nem?
Párom kolléganője szeretne jó gazdit találni egy 7,5 hónapos küllem kanocskának. Őszintén elgondolkodtam rajta... Lehet jót tenne nekem egy kis bambuli, amelyik nem öl le mindent, ami zsákmányállatszerűen viselkedik. Olyan poénosan nézne ki egymás mellett egy görbehátú és Tüske... Így is megkérdezik olykor, hogy milyen fatájú a kutyám, már magam előtt látom a párbeszédet, ha egy küllem mellett lenne: "Az milyen fajta kutya?" "Német juhász" "Nem az, azt látom, hanem az a szürke" (és még finom voltam, mert nem azt írtam, hogy az a randa)
Vasárnap megnézzük a kutyát - ha nem is magunknak, de ahhoz, hogy megfelelő embernek ajánljuk, egy kicsit csak ismerni kell. Nekem valószínűleg nem is adná a nő, mert párom mesélt már neki korábban olyasmit, ami alapján nem lennék megfelelő gazdi - pl. hogy a kaját meghagyó kutyánál egyszerűen kihagynék egy étkezést, hogy éhes lehessen. Na, ez nála már állatkínzás volna...
Á, én szétröhögtem az agyam. Én is elestem (nem számítottam rá, hogy csúszik), és a már 2x elesett, éppen négy lábon álló kutyának sikerült vagy 3 lábát kirúgnom az esésemmel Na, akkor már nem kaptam levegőt a röhögéstől. Akkorákat csattant szerencsétlen... az oldalán is csúszott lefelé, miközben a 4 lábával a levegőben kalimpált...
De ő imád várost nézni, neki minden buli, ami új, egyik fától a másik padig rohant folyamatosan, hogy ezt is meg kell szagolni, aztiaztis Ha megálltunk egy lépcső mellett, ez le-fel rohangált, mert nehogymá' ácsorogjon
Tegnap este kis városi séta volt Tüsivel. Szegeden nagyon el lehet sétálgatni mindenféle cél nélkül. Van egy kis tér, ami kifejezetten arra van kialakítva, hogy korizni, deszkázni, rollerezni, biciklizni és egyszerűen hesszelni lehessen, a "gödör" széle lekerekített és totál sima.
Perszehogy lementem Tüsivel, és perszehogy összeakadtak a lábaink felfele. Kb. ötször esett el a próbálkozás alatt, de iszonyú szánalmas formában is (tiszta tomésdzserris akció volt, csak rohant, rohant, 20 karommal kapszkodva, és egy centit sem haladt, majd összegabalyodtak a lábai és elterült az állán). De semmilyen szinten nem akadt meg ilyen apróságokon, egy kicsit hátrébb húztam pórázzal, hogy lendületből menjen, és fel is kapaszkodott egyből. Volt ott egy tök jó szökőkút is, a talajból előtörő vastag vízsugarakkal, és színes fényekkel. Nagyon jól néz ki sötétben. Kíváncsi voltam, mit szól hozzá, de szépen keresztül tudtunk sétálni rajta - így a fürdetés is megvolt. Persze előbb megakadt, hogy "biztos erre vezet a mi utunk?"
Ó, nem is az ideális körülményekre hajtok, csupán vissza kell érnem, hogy nyolctól tudjak dolgozni
Lefordítom a mondataidat:
"Levegőn vagy épp eleget" = télen odafagysz a pályához
"mozogsz" = teljes pánikban félreugrasz, amikor a kutya feléd száguld szájában egy jókora fadarabbal, aminek a szélességét nem kalkulálja bele a kikerülésedbe
"az immunrendszered fullon" = amikor egész nap kint vagy a pályán, farkaséhségedben bármit magadba tömsz kézmosás nélkül, hiába vagy kutyanyálas (és egyéb)
"tavasszal már a legelsők között megvan a szép napbarnított színed" = emlékszem, amikor az egyik kiskun-kupán nézőként csonttá fagytunk, miközben durván leégtük, persze csak az arcunk egyik fele. Igen, tényleg nagyszerű dolog a tavasz "némi kis sérülések , foltok itt-ott" = ööö... emlékszel az Ági által vagy másfél éve feltett képekre?
Hajnalban kelünk, hogy a pusztában gyalogolhassunk meg hajlongjunk a porban (vagy épp sárban), mialatt minden épeszű ember alszik. Örömmel labdázgatunk, aminek az eredményei - ügyességtől függően - az időnkénti lila foltok. És sorolhatnám...
Igen, én is hajlamos vagyok este/éjszaka élni, de a hétköznapjaimmal nem összeegyeztethető. Akkor semmire nem marad időm. Pl. nyomra csak reggel érdemes menni, ha 8-tól 5-ig dolgozom, márpedig akkor az 5-kor kelést jelent. Meg ez a gazmentesítés is jól jött, felvidít, ha tudok tenni a környezetemért, délutáni hőségben pedig baromira nincs kedvem hozzá
Elküldve:
2013-08-23 13:41:29
)
Csórikám.
)
Ha megálltunk egy lépcső mellett, ez le-fel rohangált, mert nehogymá' ácsorogjon 
