Szia Ildikó!

Hát... Borzalmasan jót nevettem a leveledet, amit az a valaki írt, hogy "nem kapálózik a képen". Hogy tudna bármi is kapálózni egy képen! Úgy érzem az intelligencia kiverte nála a biztosítékot.
Szóval, a lényeg:
A képen valóban az én cicám látható. A rövid történet annyi, hogy szegénykémet kidobták 4 testvérével együtt a szakadó esőben egy árokpartra. Elhoztam, mert a szívem szakad meg értük. A 4 testvérét egy tanyára vittük, ahol nagyon jó soruk van, de Mr. Tájfelbe beleszerettem. Meseszép kiscica volt, a kis fekete szőrgömb. Nem tudtam otthagyni :-)
Igen. Valóban megtettem, hogy egyetlen fénykép erejéig vicceskedtünk vele. Fel van ragasztva egy ajtóra. De!!! És ez itt a lényeg. A ragasztószalag és a cica között természetesen szivacs van, hogy még csak véletlenül se érjen a kicsi bundájához és NEM a nyakánál fogva, hanem a kis lábacskái alatt, ahol fel szoktam emelni és és mindenki más, akinek cicája van. A képen azért lóg úgy, mert, ami nem látszik. Alatta ülök egy párnával és a kezemet nézi, hogy nehogy leessen. Semmivel sem okoztam neki nagyobb "fájdalmat", mint amikor nap, mint nap felemelem, hogy az ölembe bújjon.
Borzalmasan imádom a cicámat, és nem gondoltam volna, hogy ennyire álszent, humortalan és képmutató országban élek. A cicám nagyobb fájdalmakat okoz magának, ahogy játszik. A szívem szakad meg érte, de élvezi a játékot és tökéletes egészségnek örvend. Nagyon nagyot nőtt, gyönyörű szép cica lett, akinek semmi baja. Imádom és jobb életet nem tudnék neki biztosítani. Azért nem foglalkozom a sok mocskolódó levéllel, mert nekem a lekiismeretem tiszta! Imádom az állatokat, ahogy a képen is láthatod, minden állatot és képtelen lennék a legkisebb fájdalmat is okozni nekik. Ők okozhatnak nekem, a kezem folyamatosan tiszta seb, mert játszom a cicámmal, a lovak számtalanszor rúgtak már meg, úgy, hogy csontom is tört, de soha nem bántottam őket ezért. Miért tenném. Én ember vagyok, sokkal többet tudnék nekik ártani, de KÉPTELEN vagyok rá, mert mindennél jobban imádom az állatokat!

A levelemből és az olvasottakból olyan konzekvenciát vonsz le, amilyet szeretnél. Nem vagyok rossz ember, sosem tudnék ártani az állatoknak, csak vicceskedni szoktam velük, de szigorúan úgy, hogy nehogy bajuk essen!
Szép estét Neked, sajnálom, ha kiábrándítottalak a levelemmel :-)
Üdv:
Vivien