vajnorak janosne
Tagság: 2007-01-20 20:34:50
Tagszám: #40324
Hozzászólások: 2696
|
2.  Elküldve:
2010-12-20 21:11:38 |
[2372.] |
Egyesek szerint a tibeti dog, mások szerint a görög/római molosszus tekinthető ősének. A fajta Dél-Franciaországból származik. Eredeti neve: Dogue de Bordeaux. A dog elnevezés - ami a francia dogue szóból származik - a hiedelemmel ellentétben nem az angol dog (jelentése: kutya) szóból jött létre. Ez a kifejezés éppen olyan régi, mint maga a fajta. A középkorban medvére és vaddisznóra vadásztak vele, később házőrzőként szolgált. A 18. század vége felé kutyaviadalokon szerepelt. Napjainkban már nem annyira fékezhetetlen, agresszív, mint viador őse volt. Mindazonáltal nem ajánlatos kikezdeni vele!
A bordeaux-i dog különösen erőteljes felépítésű, nagyon izmos, összhatásában azonban harmonikus külsejű. Megjelenése tiszteletet parancsoló, tekintélyes Valamikor harci kutya volt. Feje nagyon széles, szögletes, arcorri része meglehetősen rövid, elölről nézve trapéz formájú. A stop hangsúlyozott, homlokráncai mélyek. Fejének felső része minden oldalról szimmetrikus ráncokkal barázdált. Arcorri része meglehetősen rövid. Orrtükre széles, barna. Állkapcsa hatalmas. Szeme ovális, dió- vagy sötétbarna, egymástól távol ülő. Füle kicsi, lelógó. Nyaka izmos, bő lógó bőrrel. Mellkasa hatalmas, széles, marja izmos. Farka tövében vastag, vége felé elkeskenyedik, lelógó, nem ér a csánkig, izgalom esetén felemeli. Szőrzete finom és rövid. Színe sárga vagy mahagóni barna, ennek minden árnyalatával. A kan marmagassága: 60-68 cm, a szuka: 58-66 cm. Testtömege: kan 50 kg, szuka 45 kg. Alomszám: 5-8 kölyök. A helyesen tartott bordeaux-i elélhet 10-12 évig, sőt ennél is tovább.
A fajta magabiztos, nyílt, de dobogós helyezést érne el az alkalmi nagyothallás terén. Aki ezzel a kutyával bármit akar kezdeni, annak sok-sok türelemre és tapintatosságra van szüksége. Ugyanis megköveteli, hogy kedvesen bánjunk vele. A sürgetés, harsány utasítás egyáltalán nem érdekli, azt tesz, amit akar. Hívásunkra esetlegesen bejön, ha úgy ítéli meg, hogy ez a helyes.
Azért ne gondoljuk, hogy ez a kutya nem temperamentumos. Épp ellenkezőleg egy kis birkózás, ahol jól kiélheti magát, esetlegesen kicsit morogni is lehet; ez az ő világa, ami persze a mindenkori játszótárstól végtelen türelmet és határozott erőfeszítést követel. Éppen ezért soha ne hagyjuk egyedül játszani gyerekkel ezt az izompacsirtát! Bár a gyerek felé irányuló rokonszenv ennél a fajtánál veleszületett tulajdonság, azonban a túlságosan nagy ereje miatt nem árt az óvatosság. A legendás türelem is elfogyhat egyszer, ha a gyerek túl messzire megy. Ez különösen a fiatal, serdülő egyedre érvényes. Ebben az időszakban válik felnőtté, és szeretné, ha elismernék erejét, egyúttal megfelelő helyét a családban. És bár ezt igazán nem rosszaságból teszi, de ez a helyzet mégis veszélyes szituációkhoz vezethet. Tehát jobb, ha már kezdetben megtanítjuk gyerekünknek, hogy a kutyával kizárólag kedvesen kell bánni. Az a gyerek, aki felnőttként tiszteli a bordeaux-it, viszont olyan biztonságban érezheti magát a kutya társaságában, mint sehol másutt.
Ez a fajta született őrző-védő, kiegyensúlyozott idegrendszerű, és végtelenül türelmes. Ugyanakkor mindig biztos ösztönnel érez rá a veszélyre. Az idegennel szemben először igencsak visszafogott, gondosan megfigyeli, ha úgy dönt, hogy jó ember érkezett, akkor aztán az illető bármit tehet. Amennyiben a jövevény nem szimpatikus, akkor bizony teszi a dolgát. A bordeaux-i maga dönti el, kivel milyen kapcsolatba akar kerülni. Ebben semmilyen módon nem tudjuk befolyásolni. Idegen személy esetében és izgága kutyánál ezért jobb, ha vigyázunk!
A fajtának sok helyre és szabadságra van szüksége, és persze türelmes gazdára, akit szerethet. Egyedül, kennelbe zárva, falka és család nélkül nem képes kötődni, ez az emberbarát kutya csakhamar kiszámíthatatlan lesz. A kennelben történő tartás, tenyésztés nem megfelelő élethelyzet, mert a kutya számos rossz tulajdonságot vesz fel. Fiatal korában ez a fajta megköveteli, hogy egyéniségnek tekintsük, és sokat foglalkozzunk vele. A kennelben tartott kölyök elveszti sajátos egyéniségét, s azokat a tulajdonságait, amelyek a leginkább jellemzik. Az így nevelt kiskutya - a kevés foglalkozás miatt! - nem fejlesztheti ki a legjobb tulajdonságait. A kis tenyészetekből kikerült kölyök felfogóképessége viszont gyorsabb, mivel alkalma van jobban megismerni a környező világot (emberek, kutyák), s könnyen szerez tapasztalatokat, így a jelleme fejlődik. Az, aki egy-két szukát tart, eredményesebben munkálkodhat, mint egy bármilyen nagyszerűen berendezett kennelben tartott, nagy létszámú egyeddel működő tenyészet, mert az előbbi egyaránt többet, jobban és szakszerűbben foglalkozhat a szülőkkel és az utódokkal.
Ennek a fajtának elég naponta egyszer egy kiadós séta. De játszóórákra is szüksége van, ahol napjában egyszer igazán kitombolhatja magát. Az apportozás egyáltalán nem az ő világa, vagyis az eldobott tárgyat nem hajlandó visszacipelni. Ha naponta tombolhat, akkor már nincs szüksége másra, mint mérsékelt adagnyi táplálékra, amelyet jobb, ha több részletben adunk neki, és utána egy óra pihenőidőt iktatunk be. Vigyázat; ez a fajta hajlamos a gyomorcsavarodásra, ami olyankor alakul ki, amikor a kutya túl sokat eszik, majd pedig ebben az állapotban ugráltatjuk, futtatjuk. Energikus és gyors mozgáskor a teli gyomor hirtelen megperdülhet, s tartalma sem előre, sem hátra nem képes eltávozni. A kutya váratlanul rosszul lesz, légzése nehezített, szapora, nyálzik, öklendezik, de nem képes hányni, hasának elülső része jelentősen kitágulhat. Ha idejében kerül állatorvoshoz, akkor műtéti beavatkozással orvosolni lehet a bajt. Ennek hiányában a kutya rövid időn belül elpusztulhat.
Mint a legtöbb nagy termetű kutyánál, a bordeaux-i esetében is gyakori a felfekvés (decubitus), amely hosszan tartó fekvés, nem megfelelő fekhely, a bőr életképességének csökkenése miatt keletkezhet. Leggyakrabban a könyökön, esetleg a kereszttájékon alakul ki, ahol - fekvés közben - állandó nyomás éri a bőrt. A betegség viszketéssel és fájdalommal indul, a bőr kipirul, majd megvastagodik, és szürke lesz, súlyosabb esetben a szőr kihullik. A felfekvés többnyire idős, illetve sokat fekvő ebeknél alakul ki. A kezelése meglehetősen bonyolult; a legfontosabb a megelőzés, a megfelelő fekvőhely kiválasztása.
Rövid szőrű kutyáknál sokszor fordul elő a szőrtüszőatkásság (demodikózis), és hasonló a helyzet a bordeaux-inál is. Az egészséges kölyök szőrtüszőjében is megtalálható a szőrtüszőatka (demodex canis). Megbetegedés csak akkor lép fel, ha az egyed ellenálló-képessége - valamilyen okból - gyengült. Ilyenkor a demodexatkák nagy számban elszaporodhatnak. A kölykök már szopás közben fertőződhetnek anyjuktól, és a test különböző helyein rendszerint kerek formájú szőrhiányos területek alakulnak ki, nagyrészt a fejen, de a test egyéb részén is. Az atkák a szőrtüszőben élnek, kitágítják azt, az irritáció miatt korpázás, majd szőrhullás következik be. A kitágult szőrtüszők könnyen fertőződhetnek gennykeltő baktériumokkal, amelynek a gennyes szőrtüsző- és bőrgyulladás a következménye. A betegség kezelése hosszadalmas, sokszor hónapokig is eltart.
|
| |
|
[válaszok erre: #3]
|
|
|
" border="0">
