Gáz, mert emberek százezrei még mindig lexarják, hogy kinek megy az adójuk 1%-a, és gáz, mert létező, működő, vért izzadó szervezeteknek, akiknek nincs se menhelyük, sem keretük gugli-kereső optimalizálásra, ellenben minden egyes fityinget ráköltenek az állatokra, megkapják ennek a tizedét. Sem.
Heti cool-túra, úgy is, mint kúl-túra beszámolónk: Bütyök ex-egyesületi, jelenlegi énkutyámmal és Línó ex-egyesületi, jelenlegi gazdis kutyánkkal a hétvégén Esztergomban jártunk, a Hotel Grante-ban, amit meleg szívvel ajánlok minden kutyásnak! A fogadtatás és a személyzet hozzáállása csillagos ötös! Komolyan, ott az volt a furcsa, ha valaki nem kutyával érkezik. Természetes volt nekik, hogy a kutya a szállodai szobában alszik, hogy eljönnek velünk reggelizni, vacsorázni az étterembe, sőt, gyakorlatilag a konyhán kívül mindenhová bejöhettek (a konyhán meg ugye a vendégnek sincs semmi keresnivalója). A kaják eszméletlen finomak voltak, a személyzet minden tagja kivétel nélkül mosolygott a kutyákra, ismerkedtek velük, simogatták őket, még a kutyátlan vendégek is. Ennyit a szállásról, mindenesetre ajánlom mindenkinek, aki kutyával vágyik kikapcsolódásra.
A szállodának van egy nagy parkja, ahol az ebek szabadon "garázdálkodhattak", így az első másfél napot ott töltöttük:
Valami fű volt a fűben , mert az összes kutya, nem csak a mieink, állandóan hempergett...
meg játszottak is azért:
Bé ordított a kajáért:
aztán kipihenték a fáradalmakat, és magukba szippantottak egy kis D-vitamint:
Másnap városnézés volt, először a Bazilika:
a kilátás a Bazilika parkjából:
utána lementünk a Duna-partra:
Bü horgászik:
Később beültünk egy étterembe, ami kinézetre legalábbis annyira nívósnak tűnt, hogy részemről kizártnak tartottam, hogy beengedik a kutyákat, és mekkorát tévedtem! Simán beültünk három ebbel, ráadásul nem kintre, hanem egy fedett terasz-szerű részre. Itt csak a kajákat fotóztam, az ízélményt oda kell képzelni mellé Gasztro-percek következnek:
Boros aszalt szilvával és mozzarellával töltött pulykarolád rántva, burgonyapürével:
Somlói:
És miután degeszre ettük magunkat, irány a kalóriaégetés Párkányba, át a hídon:
csak hogy elhiggyétek, hogy tényleg ott jártunk:
a túloldalon ezt nyomták a kezünkbe, mint szórólap
a bazilika a túlpartról:
Végül mindezt másnap reggel megkoronáztuk egy túrával, fel a Strázsa-hegyre:
már félúton vagyunk, közel a cél (és még csak a fél tüdőmet köptem ki...):
Persze a kilátás kárpótolt:
Rokszit is mélyen meghatotta a kilátás:
uncsi pózolás:
éééés megyünk lefelé!
itt jártunk:
lentről azért elég durva volt nézni, hogy felmentem, és még le is jöttem...
(hozzáteszem, ez nem egy nagy túra, sőt, még csak nem is túra a szó szoros értelmében, kb. fél óra-háromnegyed óra alatt fel lehet jutni kényelmesen, szottyogós tempóban és van egy útvonala, ami abszolút az olyan antisportos életmódot folytatóknak van, mint én vagyok)
a kutyák a végén teljesen és totálisan kidőltek, mint a gazdájuk:
Igen, teljesen jól van! Három napja beszéltem Károllyal, mondta, hogy most már újra elengedve sétálnak (= terhelhető az eb, futhat kedvére, nem kell kímélni), visszatért a hangja is (ezt még nem döntötte el Károly, hogy jó, vagy rossz hír ), a kedve, étvágya remek, és sem a levegővétellel, sem a nyeléssel nincs gond, úgyhogy véglegesen gyógyult a kisPupák!
Panzió-news: Sebes látogatókat kapott! Fiatal pár, budai lakáskutyának, normál munkaidős egyedül hagyással. Egyelőre ismerkedünk, sok mindent kell még átbeszélnünk, mert mindkét félnek az első lesz (Sebesnek az első lakáskutyasága, Gergelynek pedig az első lakásban tartott kutyája lenne). A hétvégén már voltak nála, a héten még találkozunk, és ha továbbra is jól alakul, akkor hétvégén elmegyünk hozzájuk Sebivel.
A többiekkel minden rendben, leszámítva egy köhögéses nyavalyát, ami két nap alatt végig is ment néhány kutyán, toltuk beléjük a lándzsás útifüvet, és persze akiknek kellett, kapták a gyógyszert. Mostanra Perec kilábalóban (a kedvét mondjuk kicsit sem befolyásolta, mert még Cerkát is terrorban tartja így is... ), Jazzy köhög még.
A képeket a Köménymag szolgáltatta, én most nem fotóztam, helyette szétkutyáztam magam Szombaton Kitti csinált egy új nagybandát, 11 kutyával (nem csak a mieink), valami hihetetlen volt látni, hogy milyen szépen megvannak egymás mellett, egyetlen kutya volt, aki kifogásolta a "tömegnyomort" (lehet fogadni!): igen, Luca Szerintem be is rekedt, annyit volt kénytelen hörögni, meg fegyelmezni a többi renitens fiatalt, akik jól merészelték érezni magukat egymással
Megújítottuk a kullancs-bolha elleni cuccokat is: a spot-onos banda megkapta a frissítést, a nyakörveseknél e hónap végén, legkésőbb április elején kell cserélnünk a Kiltixeket.
Szuki egy tünemény! Kevés ilyen jellemű kutyát láttam (az egyik Tipli, a sajátom), de konkrétan vele és Szukival kellene kampányolni, hogy nesze neked, "harci kutya", és félelmetes német juhászkutya...
Pont ez az a két fajta, akik a legtöbb kutyaharapásos eset alanyai (vagyis: akiket leginkább megjegyez a sajtó), pedig lőn: itt a két ellenpélda, a két "legfélelmetesebb" fajtából. Ehh...
Ma kaptam, levélben az egyik ismerősömtől, aki egy talált/látott kutyát szeretett volna rám sózni, és sajnálattal el kellett utasítsam ezt az amúgy visszautasíthatatlan ajánlatot:
"miért, neked ez a HOBBID, nem?"
Wahh...
Belinkeltem neki az értelmező szótárból a "hobbi" kifejezésre adott találatokat.
Elküldve:
2015-03-31 15:02:49
