...és amelyik eb addig macskakompatibilis volt, az megérzi, hogy a cicaíz valójában mézes-sütis, és az életben többet be nem magyarázod neki, hogy ne egye meg a következő nyávogit, aki szembejön vele
Kata, Te gondolatolvasó vagy... nézegettem a talált-elveszettet, és megláttam őket... Már azon gondolkodtam, hogy a lakás melyik pontjából hajítsam ki a bútort, hogy elférjen még egy kutyaágy. (és főleg: hogy melyik bútort hajítsam ki a 38 nm-es kégliből )
Kiskoromban, amikor rájöttem, hogy nem élhetek kisállat nélkül (ez úgy kb. hároméves koromban történt ), és fűztem a szüleimet, hogy kutya, a sorozatos elutasító válaszok után meg, hogy cica, már majdnem lett egy, amikor kiderült az allergiám. Akkor be is fulladtam, és kaptam a combizmomba az adrenalin szurit, egy élmény volt... aszondta a doki, hogy kinőhetem még. Annyira sikerült, hogy most már "csak" ömlik a könnyem, és tüsszögök a cicaszőrtől. Arra meg a legegyszerűbb gyógyszert úgy hívják: papírzsepi.
Ja, és a gyerekkoromat aranyhörcsögök tartásával "éltem túl", egészen az első kutyámig.
Igen, orrfolyásig! Azért senki se gondolja, hogy ez engem megakadályoz, hogy cicák közelébe menjek! Van otthon is egy cic, azt is én sírtam be a szomszédokhoz, azóta is imádják!
A teszkós pézsét akciósan, kétszáz darabjával adják, szóval semmi gond!
Na ő is egy févörit nekem! (Törpi)
Lehet, hogy viszek majd hozzád még két olyan meccseken integetős "műkezet", mert ma Szucsinál rájöttem, hogy két kéz sajnos kevés ennyi ebhez.
Asszem akkor hazamegyek, és megetetek Daltonnal pár kiló fokhagymát! De lehet, hogy a két sajátomnak is kéne adnom...
Akkor Szotyi csak a kórházi sokktól viselkedett az Egyetem várójában olyan édesen? Egyébként semmi gond, hozzászoktam itthon a "kőkemény" kutyákhoz, ma a párom törölte fel a gyepet a kertben, állítása szerint Dalton direkt kirúgta a lábát futás közben... ismétlem magam: ehh... pasik! Még jó, hogy kettőnk közül én vagyok a "fegyelmező, szigorú mami", akivel nem lehet nagyokat hancúrozni, míg a párom az "engedékeny játszótárs, akinek lehet a fején táncolni (pláne, ha már a földre került, mert az eb fellökte, hö-hö)
A többiek kedvéért: allergiás vagyok a cicaszőrre, kint nem zavar, de zárt térben, ha macsesz van 20 km-es körzetben, én tuti "bejelzem". Így Szucsinál is ez történt. Pedig nem is láttam a cicát! Szucsi: szedd össze a szőrt, felveszek egy búvármaszkot, és viszem!
Jaaaaj, tudom, hogy neked is hipercuki falkád van, csak amikor Sztifit vittük annó, nem volt elég idő, hogy megismerjem őket (azóta meg nem voltam nálad), de majd szombaton!
Egyébként én bírom az olyan vagány (hívjuk vagánynak ) kutyákat, mint Szotyi! Főleg akkor, ha nem az én kutyáim!
A könyvek nálad vannak? Mert akkor a 22.-ei (a dátumra ne vegyetek mérget, emlékezetből írom) gyűlésen én szívesen csinálok róluk egy listát, beviszem egy excelbe, és megostromlok vele néhány antikváriumot.
Esetleg viszem a laptopomat, és akkor egyből mehet az excelbe, nem kell írogatni.
(kicsit furcsa érzés lesz hétvégén is a táblázatkezelővel dolgozni, de a jó társaság kárpótol )
Voltam Szucsinál, elhoztam a naptárakat, ééééés: a falka tünemény!
Azóta "nyávogok" a páromnak, hogy egyszer légyszi nekünk is legyen pindur-pandurunk (szerinte a kutya az labrador-méretnél kezdődik... ehh... pasik!)
És tudom, hogy alapvetően Pinduri miatt mentem, de Brut és Szilvike lett a nagy ájlávjú! Brut a maga nem tolakodó, nagyon finom bújásával, ahogy az ölembe hajtotta a fejét, hát szétolvadtam! Szilvike pedig egy ízig-vérig "eladom magam, ha akarod, ha nem" - típus, komolyan nem értem, miért nem tolonganak érte a jobbnál jobb jelöltek! TNM irdatlan nagyot nőtt (pedig én eddig csak a képeken láttam, de még így is feltűnt), lehet, hogy vörös színű óriássnauzer lesz belőle, csak még nem döntötte el, mi lesz, ha nagy lesz. Szucsi, köszönöm a lehetőséget, és ahogy mondtam: ha bármit kell tőled elhozni a jövőben, vállalom!
Kata, azt elfelejtettem ám mondani, hogy beszélek angolul (bár nem olyan profin, mint Te ), szóval ha nincs időd, energiád, nagyon szívesen le is fordítom!
Én még arra tudtam tippelni, hogy Rokszi (az atomrövid tacsiszőre ellenére) kerti, rosszabb esetben utcai kutya lehetett világ életében, jaaa, mert hogy szeparációsan is stresszel, de csak ha a lakásban hagyom otthon egyedül. Ha viszont a kertben marad, semmi baja, és semmitől sem fél, sőt. Zeng a környék attól, hogy ő milyen bátor, de ez más kérdés. Sajnos télen, ha akarja, ha nem, lakáskutyásítom, de nyáron pl. van, hogy csak aludni jár be a lakásba, azt is csak azért, mert bevonszolom, míg ő tiltakozik ezerrel, és megy a hiszti. Lehet, hogy ezek a dolgok náluk valami kutya-klausztrofóbia. Jodánál még inkább el tudom képzelni, ha szegénykém egy pici ketrecben élt...
Rokszi sem fél a darázstól, méhtől, bár kint a kertben, sétánál, stb. a légytől sem, el akarja kapni. Viszont zárt térben fél mindentől, ami pici, zümmög, és repül. Ja, és a szemeteszacskóktól is félt régen (bele sem akarok gondolni, hogy miért), de azt már kinőtte.
Igen, befogadott eb, semmit sem lehet tudni az előéletéről, utcáról összehalászott kutya volt, mielőtt egy menhelyen rátaláltunk, mert "úgy hasonlít az előző kutyánkra"... azaz beleestünk a tipikus csapdába. Persze ég és föld a két kutya, de azért nagy ájlávjú lett, úgyhogy nem adnám senkinek semmi pénzért (nem is viselné el a hülyeségeit más, csak én )
Egyébként ő a huzattól is fél, ha a lakásban "fúj a szél", és bármit mozgat (függöny, lelógó szövet-dolgok, ruhák), ugyanúgy remeg, elbújik, és a fal felé fordul a helyén, hogy ne is lássa ...
Végre hallok egy olyan ebről, aki szintén fél a legyektől... azt hittem, csak az én kisebbik kutyám ilyen. Sokáig nem is értettem nyáron, hogy miért remeg, és bújik el, mire rájöttem, hogy bent van a lakásban egy szúnyog, légy, vagy bármilyen repülő bogár...
Hoztam egy vizuális szemléltetést, hogy Dalton mennyire fotogén...
Ui: két hónap után ma először használta a kutyaházát. Szerintem víz-és nedvességundora lett. Bezzeg a mínuszokban a hó tetején aludt a szabad ég alatt...
Azé' szeretjük!
Elküldve:
2011-01-15 22:44:55
