Én ismerem a történetét, hiszen én/mi vittük be, és én kértem a segítséget neki.
A pórázt egyáltalán nem ismeri.
Azért reagált úgy rá, mert mi is pórázzal akartuk az autóig elvinni. De nagyon nem örült ennek. Meg is harapta a nyelvét annyira tiltakozott.
Arra számítottam, hogy első éjszaka kell neki segítség abban, hogy hol is kell neki aludnia. Mivel egyedül élt egy ideig biztosan távolság tartó lesz.
Elvileg az öreglány alatt is meg kell lennie a sorrendnek. Ha ő nem lesz akkor elvileg megvan az utód.
De ki kellene próbálni úgy, hogy kiemeled a főnököt a csapatból.
Ha a korok és a nemek jól vannak elrendezve akkor működőképes lesz nélküle is a falka.
Egyébként sok-sok kutyás éveim alatt azt tapasztaltam, hogy az elkényeztetett pici kutyák kötekednek. A nagyok birka módjára tűrik, de egyszer elfogy a cérna, akkor is csak nevelő célzattal csapnak oda.
Az a semleges terület. Általában (persze fajtától függ) ott a legbarátságosabbak az emberekkel.
Kutyával már nem biztos, de kutyát sem ölnek semleges területen.
Az, hogy nincs magánál azt arra mondják, amikor nem tudják felébreszteni, semmilyen módon!
A másik verzió, hogy mély altatásban tartják a fájdalmai miatt.
Ne bohóckodj! Van a saját terület, ugye ott védenek a legintenzívebben.
Van a más területe, ott már kompromisszumra hajlandóak.
Végül van a semleges terület. Ott bármi lehet.
Sőt, nyilatkozni sem tudott volna.
Az egyik megadott linkre klikkelve olvastam, hogy beszélt. Az intenzíven viszont már altatásban van.
De ezt is rosszul írták. Így szólt: súlyosak a sérülései és nincs magánál.
Két oka volt, hogy nem történt semmi. A kutyák már más területén voltak, és szerencsére a társaság sem kezdett el hadonászni, vagy kiabálni.
Például : Nem mész haza!!!
Egy biztos, a kutyák sokat tudnának mesélni, ha értenék az emberek.
Én is találkoztam olyan kuvasszal amelyik elszigetelten élt, mert ki volt kötve a kert leghátsó sarkában. Aztán kerítés módosítás történt. A kutyát elengedték, azt hitték már tuti a kerítés. De a sarkon maradt egy rés amin ki tudta préselni magát. A kutya rendszeresen kint heverészett a fűzfa alatt, de időnként még az autókra is támadott. Egyszer egyet le is fejelt úgy, hogy behorpadt a kocsi ajtaja.
No vele találkoztam kutyasétáltatás közben.
Átrohant az úton és elállta visszafelé az utunkat. Állt egy bizonyos határt át nem lépve, de hörögve.
Én azt tanultam, hogy a támadást csak egy módon lehet elkerülni. Szoborrá kell válni, míg a "támadó" fel nem adja.
A kutyám (mivel ezt vártam tőle) meg sem nyikkant.
Úgy negyedóra elteltével a kuvasz elindult vissza át az út túloldalára.
Hamarabb indultam el, mint kellett volna és a kuvasz visszafordult. Megint szembenállás. Aztán megint feladta és hazament. Mi is.
És épségben!!!
Elküldve:
2010-11-19 18:17:53
Ő egy túlélő, nem hiszem, hogy hagyná magát.
