Tényleg eddig hogy látod a két almot? Hogy tudnád jellemezni a két csapatot?
Én így távolról úgy látom, mintha az első alomban fényképek alapján nagyobb nagyobb eltérés lenne egyes kutyák között. Szted?
Régebben egy kínai kutyás filmben egy mopsz volt a főszereplő, én akkor figyeltem fel rá. Bár már alig emlékszem a filmre, de emlékeim szerint egész jól játszott benne! :)
Van még a felsorolt kutyafajtáid között pár, ami szimpatikus nekem is, de nekem még úgy általában a terrierek tetszenek!
Talán azért, mert volt egy Simaszőrű Foxim ami nagyon nagyon szuper kutya volt!
A szuka kutyám már felnőttként került hozzám, és egy fedeztetésem utáni alomból tartottam meg egy kant.
Több fajtán gondolkodtam a kan Hovi után, köztük volt a Hovi is, meg a Boci is, és pl a Schnauzer, meg a Feket terrier is....
Végül a párom és én közösen döntöttünk a Boci mellett, kicsit nálam az is benne volt, hogy szerettem volna egy új fajtát megismerni. A Beauceront nagyon régóta ismertem, könyvekbő már a kedvenc fajtáim között volt, megismertem Beauceronos kutyásokat, az emberek meg a kutya is szimpatikus lett.
Igen biztosan a kan-szuka dolog is benne van a különbségekben. Bár azért volt egy szuka Hovawartom is, de sajnos rövid ideig volt velünk, illetve a kan kutyám tesóit ismertem azért, és többé kevésbé amiket írtam, a többi Hovira is jellemző volt.
Igazából én csak ezt a konkrét két kutyát tudom összehasonlítani, de a Hovawartom Kan volt, Bodza szuka és még sokat csiszolódik változik sztem.
Mindkettő nagyon barátságos volt emberekkel, gyerekekkel, kutyákkal.
A Hovawart időnként ha kan kutya provokálta, kijött belőle az állat, akkor nagyon kemény volt.
Mindkettő sztem kreatív okos kutya, de a Boci nekem taníthatóbb, és jobban lelkesíti is ha feladatot kap.
Bodza érzékenyebb, és félénkebb valamivel. A Hoviban erősebb volt a védőösztön.
A Hovi nagyon egészséges alkat volt, soha semmi apró baja sem volt. Bodza kicsit szerencsétlenebb egyelőre ilyen szempontból…
Mindkét kutyának fontos, hogy sokat legyen a gazdával, de a hovi alapból kevesebbet pörgött, kevésbé igényelte a napi alapos lemozgatást. A Beauceront jobban foglalkoztatni kell, mert ha nem, talál feladatot magának aminek nem mindig örül a gazda.
Érdekes módon, bár a Hovi ugye hosszabb szőrű, a nyári meleget mégis ő bírta jobban.
Bár a Boci mozgékonyabb, fáradhatatlanabb, mégis pl. egy hosszú autós utat viszont a Beauceron sokkal jobban bír. Rugalmasabban alkalmazkodik a helyzetekhez.
A Hovi nem különösebben szeretett játszani tárgyakkal, nem apportírozott, míg Bodza alapból nagyon szeret minden ilyet.
Bodzában sokkal jobban megvan az orral keresés ösztöne is, egy-egy eldobott tárgyat nagyon kitartóan, és nagyon eredményesen talál meg. A Hovi tojt rá.
Termetéhez képest a Hovi sztem kevesebbet kajált. Ja, és a Beauceron mindenevő! Zöldség, gyümölcs, bogyók, és minden ami megemészthető ( illetve még az is ami nem emészthető meg).
Mindkettő alapvetően nagyon szereti a gazda közelségét, nagyon szívesen fekszik mindkettő közvetlenül a gazdira vagy mellé, mindketten nagyon melegszívűek.
A Beauceron sungosabb, könnyebben sodor el gazdát, gyereket, virágcserepet a Hovi finomabban jár-kel…
A Beauceronban van egy nagyon szerethető született eszetlenség, a Hovawartban pedig egy gyöngédség.
Mindehhez hozzátartozik, hogy a Bodzáról írottak elé mindig odatehetjük még az „egyelőre” szót, mert még láthatólag nem felnőtt.
Egy cikkben azt olvastam, hogy már vannak olyan elméletek, hogy nem kell olyan szigorúan venni a kutyatenyésztésben a beltenyésztést.
Valahol azt olvastam, hogy a természetben egy egy farkasfalkában mikor a falka élére kerül egy kan egyed, akkor elég kemény beltenyésztés alakul ki elméletileg, mégsem sínyli meg az állomány. Tulajdonképpen saját lányaival, unokáival szaporodik.
Persze a farkas az farkas, a kutya meg kutya. Eleve valószínűleg egy kutyafajta már homogénebb génállománnyal rendelkezik akkor is, ha nincs két egyező kutya a törzskönyvben.
Plusz a természetben ha egy nagyon degenerált vagy gyenge farkas születik, az elpusztul, nem szaporodik.
Tényleg mi az, ami már gázosnak számít beltenyésztés szempontjából?
Illetve hol húzható meg a vonal illetve a beltenyésztés határa?
Én azt olvastam, hogy korábban szigorúbban figyelték, hogy ne legyenek szorosabb rokoni kapcsolatok.
Aztán azóta olvastam, hogy tulajdonképpen a beltenyésztés az teljesen normális dolog a természetben.
Persze, még változik sokminden. Itt a jó idő, biztos többet lesz Bodza is pörgetve, és feszesedik majd tőle. Sajnos már két kullnacs is beköszönt Bodzánál. Szerencsére hamar észrevettem, még picik voltak.
Sajnos ismerem a tüneteket...:-(
A vizelet elszíneződése bár nagyon egyértelmű, de én úgy hallottam, akkor már nagy a baj, sokkal jobb, ha már előtte kezelik.
Mert olyankor ha ki is jön belőle imizollal, nagy esély van a tartós vesekárosodásra.
De különben tényleg érdemes rögtön lázatmérni, ha azt a szédelgős rosszullétet látja az ember...
A Heim Pál Kórház a fő uticél, és délután 3-ra van időpontunk. Utána valószínű, hogy megyünk még erre-arra, de még nem fixáltuk le a végleges programot.
Mindenek előtt gyors és teljes gyógyulást Boninak!
Szerencsére nincs túl nagy tapasztalatom pesti állatorvosokkal kapcsolatban, de nálunk annak idején Bodzával jó volt a Dr. Juhász Tamás Non-stop Állatkórház.
Nekünk éjjel kellett elindulnunk Pestre, mert akkor romlott rohamosan az állapota.
Az állatorvosi egyetemen úgy indult volna, hogy éjjel nincs bent orvos, csak ahhoz, hogy megnézze valaki a kutyát, 20 000 Ft+ a vizsgálat díját kellett volna fizetni (ha jól emlékszem).
És akkor érdemben még nem biztos, hogy tudnak segíteni.
A Lehel utcai állatkórházban tényleg alapból van éjszakai orvosi ügyelet. Korrektek voltak, megvizsgálták Bodzát, de sajnos ultrahang vizsgálatra 2 napot kellett volna várni, ami lehet, hogy sok lett volna. De mindezt elmondták, és a kutya érdekeit nézték, nem azt, hogy mindenképpen OTT hagyjuk Bodzát.
A Non-stop állatkórházban épp műtét volt mikor odaértünk, de már kora reggel megultrahangozták, majd röntgen, és délután műtét.
Akihez kerültünk (Dr. Salkház Tamás) végig nagyon lelkiismeretesnek tűnt.
Bármikor tudtunk érdeklődni Bodza állapotáról, hogy volt –e láza, hányt-e volt-e széklete….
ha nem volt doki, megmondták mikor lesz, és akkor tényleg mindig tudtunk is vele beszélni.
Még műtét közben is - mert sajnos nagyon drámai volt a helyzet - felhívott minket, és tájékoztatott az állapotáról a kutyának. Sajnos nem túl biztató dolgokat mondott akkor, de végül csak sikerült megmenteni Bodzát.
Egy elég komoly műtét, több Ultrahangvizsgálat, röntgen, több napi ápolás, és ahhoz képest sztem korrekt volt a számla is, amin a gyógyszerek ára több volt, mint a munkadíjak.
Ami végképp pozitív volt, látni a kutyán azt, hogy mikor varratszedésre mentünk, minden ápolót, és dokit majd szétszedett örömében.
Mindenkit ismerősként üdvözölt, és őt is az éppen bent lévő dolgozók.
Azt mondták nagyon megszerették, mert vidámságával jó hatással volt a többi kutyára is!
És a végére mindenki tudta a nevét, és a fajtáját is!!!:)