| Találatok száma: 31855 üzenet |
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
533.  Elküldve:
2008-10-22 21:19:02 |
[26926.] |
 Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!
|
| |
|
|
[előzmény: (532) Janám, 2008-10-22 21:11:17]
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 5. Elküldve:
2008-10-22 21:17:12 |
[26927.] |
Öröklődő rendellenességek
Az öröklődő rendellenességek időnként tetemes károkat okozhatnak a tenyészetekben. A terheltségek egy része bizonyos gén vagy gének jelenlétében, illetve hiányában jelentkezik. Másik részüknél nem maga a betegség öröklődik, hanem az arra való hajlam, ami a gyengébb fejlődésben, a bakteriális fertőzésekre való nagyobb fogékonyságban nyilvánul meg. Legnagyobb veszteséget a letális (halált hordozó) gének okoznak. Az ilyen géneket magukban hordozó egyedek vagy már halva születnek,vagy a világra jövetelük után rövidesen elpusztulnak.
Az öröklődő rendellenességek domináns és recesszív öröklésmenetűek lehetnek. A dominánsan öröklődő terheltségek ellen a rendellenes egyedek selejtezésével lehet védekezni. Ezek ugyanis heterozigóta állapotban is megjelennek a fenotípusban. Ebbe a csoportba tartoznak a drótszőrzet (Wh), a törpeség (Dw), a tacskószerűség (Da), a másodlagos metszőfogak hiánya (I2) vagy a szürkehályog (Cat-2). Ezek mind életképes utódokon jelennek meg.
Lényegesen nagyobb problémát jelentenek a recesszíven öröklődő terheltségek. Ezek csak homozigóta állapotban jelennek meg a fenotípusban. A terheltséget hordozó (heterozigóta) példányokat szabad szemmel nem lehet elkülöníteni az egészségesektől. A rendellenességet mutató nyulak mindkét szülője örökíti a betegséget, ezért a féltestvérek, testvérek is terheltek vagy terheltséget hordozók. Ezen rendellenességek fellépésénél az egész vonal, illetve család tenyésztésből való kizárásával lehet védekezni.
Az öröklődő rendellenességeket az adott gén által okozott tünetek megjelenési formája szerint számos csoportba lehet osztani.
A viselkedést befolyásoló terheltség az akrobata viselkedés (ak), vagy az epilepszia (ep).
Az izmok idegi működését befolyásoló terheltség a vízfejűség (hy), a bénulásos remegés (pt).
Csontfejlődési rendellenességnek számít többek között bizonyos féle törpeség (ac, dc, nan), a csípőficam (lu), a nyitott gerinc (sb). Ide sorolható az osteopetrosis (os), amelynek tünete a csontok, valamint a fogak rendellenes fejlődés következtében rugalmat-lanná, törékennyé válása.
A szemrendellenességek közül jelentősebbek az egyszeműség (cy), a recesszív módon öröklődő szürkehályog (cataracta-Cat-1).
A szájüreg rendellenességeit lehet talán a leggyakrabban megfigyelni. Előfordul, hogy a normálisnál több metszőfog fejlődik ki (i sup), vagy a metszőfogak túlnőnek (mp). Ez utóbbit az állkapocs túlnövése következtében fellépő záródási hiba okozza. Az alsó fogsor metszőfogai a felsők elé kerülnek. Ez az abnormális fogalakulás gátolja a fogak koptatását, aminek következtében az alsó metszőfogak felfelé az orrlyukak irányába, míg a felsők a szájpadlás felé hajolnak vissza. Az állkapocs torzulása miatt a fogak túlnőnek. A terhelt egyedeket selejtezni kell.
A belső szervek rendellenességei közé tartozik az egyik vagy mindkét vese hiánya (na), a cisztás vese (rc) vagy az ivarmirigyek nem megfelelő működése révén fellépő terméketlenség. A herék ekkor akár a normális súlyuk 1/8-ra, a petefészkek 1/10-re csökkenhetnek."
/Általános Állattenyésztés Jegyzet
Debrecen
www.agr.unideb.hu /
A kvantitatív tulajdonságok öröklődése
A tulajdonságok másik nagy csoportját a mennyiségi (kvantitatív) tulajdonságok adják. A jelentős értékmérő tulajdonságok többsége mennyiségi jellegű, kifejeződésüket sok gén határozza meg. Ezek általában additív módon öröklődnek, kialakulásukban nagy szerepe van a környezetnek, a szokásos mértékegységekkel kifejezhetők. Ide tartoznak a szaporaság, a tejtermelés, a takarmányértékesítés stb. Mivel a mennyiségi tulajdonságok kialakulásában több száz vagy ezer gén is szerepet játszhat, erért ezeknek az elemzése lényegesen nehezebb, mint a kvalitatív tulajdonságoké.
Öröklődhetőségi érték (h2). Az állatokon mérhető tulajdonságok kifejeződését (a fenotípust) a környezet és a genotípus befolyásolja. Képletesen: G + K = F. A tenyésztő feladata meghatározni, hogy mennyi a fenotípusosan is megjelenő tulajdonságból a környezeti és a genetikai hatás.
Az öröklődhetőségi érték egy mennyiségi tulajdonság (súlygyarapodás pl) teljes fenotípusos varianciájának azon hányada, amely a genetikai varianciának tulajdonítható.
Képletesen: VG
h2 = ---------------
(VG + VK)
Például, ha egy állományban a növendékek választás utáni súlygyarapodásának h2 értéke 0,35, akkor az egyedek közötti fenotípusos különbség 35 %-a genetikai, 65 %-a környezeti eredetű.
A tulajdonságok lehetnek alacsony (h2< 0,15), közepes (0,2 < h2<0,5) és magas (h2>0,5) öröklődhetőségi értékűek.
Gyengén öröklődnek az ún. fitnesz tulajdonságok (anyai tulajdonságok), mint például az alomlétszám, az anyai nevelőképesség, szaporaság.
A termelési tulajdonságoknak (tejtermelés, növekedési erély pl) közepesen magas az örökölhetősége.
Jól öröklődő tulajdonságokpéldául az izmoltság, hízékonyság, szikárság.
A h2 érték nagysága segítséget nyújt a tenyészértékbecslési és szelekciós módszer megválasztásában. Nagy h2 érték esetén a tenyészértékbecslés elsősorban a saját teljesítmény alapján, alacsony érték esetén rokoni vagy ivadékteljesítmény alapján végezhető. Nagy h2 esetén egyedi szelekció, alacsony érték esetén családszelekció használható.
Korrelációk.
Az egyes termelési tulajdonságok vagy teljesen függetlenek egymástól, vagy valamilyen mértékű korreláció (kapcsolat) van közöttük. Ha az egyik tulajdonság javulásával egy másik tulajdonság is javul, pozitív korrelációról, ha viszont az egyik tulajdonság javulása a másik romlásával jár együtt, negatív korrelációról lehet beszélni. Megkülönböztetnek fenotípusos, genetikai és környezeti korrelációt. Két tulajdonság fenotípusos értéke között fenotípusos (rF), genetikai értékei között genetikai (rG) és környezeti értékei között környezeti korrelációt (rK) lehet számolni.
A korreláció alapját a kapcsolt gének és a pleiotrópia jelensége adja. Ha két tulajdonság között a korreláció megközelíti az egyet, akkor a két tulajdonságot ugyanazon gének határozzák meg. Ha a korreláció a nullához áll közel, akkor kevés közös gén határozza meg a két tulajdonságot.
A környezeti korreláció megmutatja, hogyan hat a környezet változása a két tulajdonságra. Ha ez közel van az egyhez, akkor a két tulajdonságra a környezet megváltozása megközelítőleg azonos módon hat.
A fenotípusos korrelációnál a tenyésztő számára fontosabb a genetikai korreláció. Ez ugyanis megmutatja, hogy a két tulajdonság közötti kapcsolat hogyan érvényesül az ivadékokban.
Regresszió.
A korrelációs együttható csak azt fejezi ki, hogy két tulajdonság között milyen irányú és szorosságú a kapcsolat. A regressziós együttható (b) pedig megmutatja, hogy az egyik tulajdonság egységnyi változása milyen mértékű változást okoz egy, a vele korreláció-ban álló tulajdonságban.
A regressziós egyenes képlete: y= bx +a . A regresszió a könnyebb érthetőség kedvéért egy példán keresztül kerül bemutatásra. Az alom súlygyarapodását (x) ebben az esetben az utódok életének első 21 napjában mérik meg. Ezzel vetették össze a 42 napos laktációs tejtermelést (y), és erre felállítható egy regressziós egyenes: y = 2,82 + 691. Tehát az alomsúly 1 grammal való növekedéséhez az anya 2,82 grammal több tejet termel. Ha az alom súlygyarapodása 2000 gramm, akkor az anya 2,82 x 2000 + 691 = 6331 g tejet termel.
Értékmérő tulajdonságok
A szelekcióban alkalmazott értékmérő tulajdonságok
Fedeztethetőség és a vemhesülési arány. Az anyák szaporasága a termelés intenzitását és gazdaságosságát alapvetően befolyásolja. A szaporaság viszont a fedeztethetőségtől és a vemhesülési aránytól függ. A mutatókat teljes állományokra kell értelmezni, amelyek kiszámítása az alábbi módon történik:
Fedeztetett anya, db
Fedeztethetőség, % = -------------------------- x 100
Összes anya, db
Vemhesült anya, db
Vemhesülési arány, % = ------------------------- x 100
Fedeztetett anya, db
A fedeztethetőséget számos tényező befolyásolja. Évszaki ingadozás is megfigyelhető. Tavasszal az anyák 70-80 %-a már az első próbálkozásra felveszi a hímet az őszi időszakban viszont ez a mutató 25-30 %-kal is romlik.
A vemhesülési arány éves átlagban 70-80 % körül alakul. Ezt a mutatót a szaporítás intenzitása nagymértékben meghatározza. A vemhesülési arány esetében az évszak hatása kevésbé érvényesül.
Alomszám.
A tenyésztésben többféle alomszámot lehet megkülönböztetni:
-Fialáskori alomszám (összes világra jött utód, illetve élve született utódok száma)
-21 napos kori alomszám (21 napos korban életben lévő utódok száma)
-Választáskori alomszám (választáskor életben lévő utódok száma)
A szaporaság kifejezésére gyakran használják a fialásonként világra hozott utódok számát, a fialáskori alomszámot. Ezt a mutatót a levált petesejtek száma, azok megtermékenyülési aránya és a vehem kihordásának eredményessége határozza meg. A levált petesejtek számát a genotípus jelentősen befolyásolja. Befolyásoló tényező az anyák életkora is. Idősebb egyedeknél várhatóan 2,0-2,5 petesejttel több válik le.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 4. Elküldve:
2008-10-22 21:16:39 |
[26928.] |
Az összes levált petesejtből természetesen nem fog utód születni, a vemhesség kezdeti szakaszában a megtermékenyült petesejtek egy része felszívódik.
Az anák leggyakrabban 7-12 utódból álló almokat hoznak világra, de az elsőként fialtak kevésbé népeseket. A legnagyobb szaporaságot a 3-4. fialásra érik el, majd az alomszám kismértékű csökkenése figyelhető meg. A tenyésztés ütemezése, intenzitása szintén befolyásolja születéskori alomszámot. A sűrűn termékenyített anyák 0,62 utóddal kevesebbet hoznak világra, mint később vemhesített társaik. A születéskori alomszám más értékmérő tulajdonságokra is befolyással van. A kisebb almokat fialó anyák gyengébb tejtermelőképessége miatt ezeknél jelentős lehet a teljes alompusztulás és a szoptatás alatti elhullás. A 10-nél nagyobb alomszám sem kedvező, mert az utódok alacsony súllyal jönnek a világra. Ez rontja életképességüket, növekedési erélyük is elmarad a normál testsúllyal született társaikétól.
Fialási gyakoriság
Az anyák gyakori fialtatása a szervezetüket kétségtelelnül megterheli. Intenzív szaporítás esetén az anyák hasznos élettartama lerövidül, termelésük gyengül. Gyakran 5-6 fialás után már selejtezésre kerülnek. A termeléscsökkenés az alomszám kis mértékű romlásában, az utódok nagyobb szopóskori elhullásában nyilvánul meg.
Azok az anyák a legértékesebb tenyészállatok, amelyek a fokozott igénybevétel ellenére is magas termelésre képesek. A tenyészállat kiválasztás, szelekció során az ilyen egyedek utódait célszerű tenyésztésbe állítani.
Tejtermelés.
Az anyák egyik legfontosabb tulajdonsága a tejtermelés, hiszen a kicsik életük első szakaszában teljes mértékben az anyatejre vannak utalva. Az alom súlygyarapodása és az anya által termelt tej mennyisége között szoros pozitív korreláció van (r=0,84-0,90). Az anyának a laktáció 21.napjáig elért tejhozama tehát meghatározza az utódok ezen időszak alatti gyarapodását. Az első 21 nap alatt szinte kizárólag tejet fogyasztanak a kölykök, ezért van ennek az időpontnak ilyen jelentősége. A kölykök kiválóan értékesítik az igen koncentrált anyatejet. Az anyák laktációs görbéje hasonló lefutású, mint a legtöbb emlős állaté. A tejtermelés a fialás után rögtön megindul. A laktációs csúcs a fialás utáni 17-21. napon jelentkezik. A kicsik ezután már szilárd táplálékot is kezdenek fogyasztani. Ezzel párhuzamosan az anya tejtermelése csökkenni kezd.
Az anyák tejtermelését számos tényező módosíthatja.
Az alomszám növekedésével az anya bizonyos mértékig képes növelni tejtermelését, de ez nem arányos az utódok számával. Minél népesebb tehát egy alom, annál kevesebb tej jut egy-egy utódnak.
A tejtermelés függ a laktáció sorszámától is, hogy hanyadik.
Az anyák csecsbimbószámát is érdemes megemlíteni. A több csecsbimbó nem feltétlenül jelenti a tejtermelés növekedését, inkább a utódok szoptatás alatti megfelelő elhelyezkedését segíti elő. A legtöbb tejet az első három csecsbimbópár adja, a negyedik pár mindössze az első pár 75 %-át termeli.
A tenyésztés ütemezése, intenzitása játssza talán a legfontosabb befolyásoló szerepet. A sűrűn fedeztetett anyák termelése a laktációs csúcs után hirtelen lecsökken és a hamar el is apasztanak.
A tejtermelőképesség gyengén öröklődő tulajdonság (h2= 0,20-0,35). A környezetnek tehát jelentős hatása van. A tejtermelés növelésére irányuló szelekció csekély genetikai előrehaladást igér, különösen ha egyidejűleg több tulajdonság javítására is törekednek. A szelekció során az alom 21 napos életkoráig elért súlygyarapodást használják fel. 3-4 fialásra vonatkozó adat már kellő biztonsággal felhasználható a tenyésztői munka során.
A testsúly és súlygyarapodás.
A tenyésztő számára az alom egyedszámán kívül fontos adatként szolgálhat a születéskori alomsúly. Ez a mutató az anya vehemnevelő képességéről tájékoztat. A teljes alom súlyán túl az egyedi, születéskori súly is fontos, hiszen ettől függ az utódok túlélési esélye. Mit tekintünk életképtelennek stb.
Az alomszám növekedésével a születéskori testsúly csökken, tehát negatív korreláció áll fenn a két tulajdonság között.
Természetesen a születési súlyt az anyák testsúlya nagymértékben befolyásolja!
A növendékek életének első szakasza a tejtáplálás időszaka. Az ez alatti súly-gyarapodásukat szinte kizárólag az anya tejtermelése határozza meg. A szoptatás idő-szaka alatt a szilárd takarmány fogyasztására való áttéréssel az anyatej jelentősége egyre csökken. A kicsik negyedik élethetétől kezdve a súlygyarapodásuk felgyorsul. A gyarapodás üteme a 6-7. héten a legnagyobb, ezután kismértékben csökken. A növekedési erély visszaesik.
A szopós kölykök növekedési erélyét szinte kizárólag az anya befolyásolja, annak vehemnevelő- és tejtermelő képességén keresztül. A szelekcióval a tenyésztőnek az a célja, hogy a növendékek növekedési erélyét (súlygyarapodás) azok saját, öröklött tulajdonságai révén tudja megítélni. Ehhez olyan életszakaszt kell választani, amely során az anyai hatás már nem érvényesül. A kölykök növekedési erélyének javítására irányuló szelekció során a növendékek 6-12 hetes kora közötti súlygyarapodását kell figyelembe venni. A súlygyarapodás és a kifejlettkori testsúly között szoros pozitív korreláció van (r=0,58). A súlygyarapodás növekedésével várhatóan a kifejlettkori súly is emelkedni fog.
A növekedés alatti súlygyarapodás közepesen öröklődő tulajdonság, a h2 értéke 0,3-0,4 közé tehető. Az erre irányuló szelekció folyamán célszerű nemcsak a saját, hanem az édestestvérek átlagos gyarapodását is figyelembe venni, így megbízhatóbban lehet kiválasztani a tenyészállatokat. Természetesen az ivadékok teljesítményének figyelembevételével derülhet csak ki, hogy a tenyészállatok milyen mértékben képesek kedvező tulajdonságaik átörökítésére.
Az anyák által egy évben felnevelt utódok száma.
Az anyák szaporaságából adódó egymással összefüggésben álló, külön tárgyalt tulajdonság összegezhető. A fialáskori alomszám, a fedeztetés (termékenyítés) gyakorisága, a tejtermelő képesség, a nevelőképesség az egy anyától egy naptári év alatt választott kölykök, vagy az attól született felnőttek élősúlyában összegezhető. A tenyésztés számára az az anya lesz az értékesebb, amely egy évben több választott vagy felnőttet tud produkálni.
A szőr minősége.
A szőr minőségével kapcsolatos tulajdonságok közepesen öröklődnek, tehát célszerű szigorú szelekciót végezni.
A legfontosabb tulajdonságok a szőr tömöttsége, illetve rugalmassága. A szőrszálak ellenében simított szőrzet eredeti helyzetébe való visszatérése utal annak rualmasságára vagy rugalmatlanságára. A korona- és pehelyszőrök kívánatos aránya fajtatulajdonság.
Technológiai tűrés.
A tartástechnológiák kialakulásával és elterjedésével együtt a technológiai tűrésnek a tenyésztésben óriási szerepe lett.
A technológiai tűrőképességen a tartástechnológiához történő kedvező alkalmazkodást értjük. A technológiai tűrőképesség a tartáshoz való alkalmazkodást jelenti. A tűrés értékelésénél az ivarérést, a növekedést, a szaporodást és a hosszú hasznos élettartamot kell figyelembe venni. Az életteljesítmény a tenyésztésben eltöltött idő alatt teljesített reprodukciós vagy produkciós teljesítményként határozható meg. Az életteljesítmény genetikai jellegű javítása érdekében az adott környezeti feltételek között, hosszú időn keresztül kiemelkedő teljesítményt nyújtó egyedek kiválogatása, s a tőlük származó utódok létszámának növelése a tenyésztésben is alapvető tenyésztési törekvés.
Szervezeti szilárdság.
A technológiai tűréshez szorosan kapcsolódó tulajdonság. Azoktól az egyedektől várható el a nagy életteljesítmény, amelyek megfelelő szervezeti szilárdsággal rendelkeznek. Kedvező az élénk vérmérsékletű, jó felépítésű, nem laza vállú és ágyékú egyed. A süppedt mar, a laza izületek a gyenge szervezeti szilárdságra utaló jelek. Kedvezőtlen a sok ránc, a túlfinomodott szervezet.
Az apaállatok szelekciójának szempontjai
A legtöbb értékmérő tulajdonság az anyaállatok kiválasztásának oldaláról került mérlegelésre. A tulajdonságok egy része ugyanis közvetlenül csak az anyáknál jelentkezik (szaporaság, nevelőképesség). Ezzel szemben más tulajdonságok (szőrminőség, technológiai tűrés, szervezeti szilárdság) mindkét ivarban értékelhetők. Az apaállatok szelekciójának fontosságát hangsúlyoza, hogy utánuk több utód nyerhető.
Termékenyítőképesség.
Egy-egy kannal több száz anya is fedeztetethető, sőt mesterséges úton akár többszöröse is termékenyíthető. Emiatt rendkívül fontos, hogy a termékenyített anyákból hány lesz vemhes és mekkora almokat hoznak világra. A kanok termékenyítőképességét több tényező is befolyásolja. A kan ivari magatartásának eredményessége az ugrókészségtől és a párzó mozdulatok aktivitásától függ.
A levált petesejtek megtermékenyítéséhez megfelelő számú ép hímivarsejtre van szükség. Az ejakulátum mikroszkópos vizsgálatakor megállapítják az ép ivarsejtek arányát, azok mozgékonyságát és a sperma sűrűségét.
A tenyésztésben csak megfelelő termékenyítőképességgel rendelkező kanok maradhatnak. Tenyésztésbe vételkor és vásárláskor meg kell vizsgálni az apaállatok ivarszervét. Az ép heréjű és hímvesszőjű kanok állíthatók tenyésztésbe.
Szaporaság és nevelőképesség.
Ezen tulajdonságokat közvetlenül nem lehet lemérni a kanokon. A kan tenyészértékére a nőivarú rokonainak (testvérek, féltestvérek) eredményei alapján lehet következtetni. A kan leányainak teljesítménye viszont lényegesen pontosabbá teszi a tenyészértékbecslést. Ezt ivadékteljesítmény-vizsgálatnak nevezik.
Növekedési erély.
Az anyák nagyobb befolyással vannak erre a tulajdonságra, de természetesen az apaállatok szelekciójában is fontos szerepet kap. Kívánatos a kanok nagy növendékkori súlygyarapodása.
Formák.
Tenyésztésbe csak a kiváló konstitúciójú, kedvező formákat mutató kanok vehetők. Kívánatos a jól izmolt ágyék és combok, a hengeres törzsalakulás.
Teljesítményvizsgálatok
A teljesítményvizsgálat célja az állatok értékmérő tulajdonságainak és az azokat befolyásoló körülmények rögzítése. Ez szolgáltat adatot a tenyészértékbecsléshez.
Ha az egyed teljesítményét az egyed saját szelekciójában használják fel, akkor sajátteljesítmény vizsgálatról (STV) lehet beszélni.
Amennyiben az egyed teljesítményét, mint egy szülő ivadékának teljesítményét a szülők szelekciójára használják, akkor ivadékteljesítmény vizsgálatot (ITV) végeznek.
Ivadékteljesítmény vizsgálatot azokra a tulajdonságokra végeznek, amelyek az adott ivarban nem mérhetők. Ilyen a tejtermelés és szaporaság értékelése az apai oldalon az ivadékok teljesítménye alapján. A kanoktól lényegesen több utód nyerhető, ezért az ITV-t elsősorban az apaállatok tenyészértékbecslésére használják fel. A tenyészértéket ez alapján lehet a legmegbízhatóbban becsülni. Becslésről azért lehet beszélni, mert minden egyes újabb utód bevonásával változhat a tenyészérték.
Ahhoz, hogy a szülők tenyészértékének becslése kellő megbízhatóságú legyen, megfelelő számú utód bevonására van szükség. Ha a tulajdonság h2 értéke nagy, akkor kisebb utódcsoport elegendő. Kis h2 érték esetén viszont lényegesen több utód adataira van szükség. Általánosságban elmondható, hogy az utódok számának, illetve a h2 érték növekedésével a tenyészértékbecslés megbízhatósága nő.
Az utódvizsgálatnak több módszere ismert.
Anya - leány párok összehasonlítása (dam-daughter comparison). Ekkor a kant értékelik a leányai és azok anyjainak átlagos teljesítménye közötti különbség alapján. Ha a leányok teljesítménye felülmúlja anyjuk teljesítményét javító, ha nem, akkor közömbös vagy rontó hatásúnak minősül a kan. A módszer alkalmazásakor az anyáknak és leányaiknak azonos környezeti feltételek között kell lenniük. Amennyiben ez nem teljesül, a hatás a környezeti eltérés következménye is lehet.
Egykorú társak összehasonlítása (contemporary comparison, CC). Ekkor az azonos körülmények között tartott, de más kanoktól származó leányokkal hasonlítják össze a vizsgálatba vont kan leányainak átlagos teljesítményét. Az utódcsoportok teljesítménye alapján a kanok között sorrendet lehet felállítani, ami alapján kiválaszthatók a legjobb apaállatok.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 3. Elküldve:
2008-10-22 21:16:08 |
[26929.] |
Diallél párosítás.
Ebben az esetben a kanok rotációját alakítják ki, vagyis az anyák fialásonként más kantól hoznak világra utódokat. Ezáltal lehetőség nyílik a tenyésztésben használt valamennyi zárt vonal egymás közötti valamennyi lehetséges kombinációban való párosítására. Lehetővé válik valamennyi kombináció kiértékelése, és a legjobbak továbbtenyésztése.
Központi ivadékvizsgálat.
Központi ivadékteljesítmény vizsgálat ott jöhet létre, ahol a fajtából egy stabil, kis mértékben rokontenyésztett tesztállományt alakítottak ki. A tenyésztők tenyészkanjaikkal legalább 5 anyát fedeztetnek. Az ivadékok teljesítményével kapcsolatos adatokat összegyűjtik és ezeket az állományuk szelektálásában fel tudják használni. A tenyésztők csak a továbbtenyésztésre alkalmas, ivadékvizsgált kanokat használják fel.
Az ivadékvizsgálat létrehozásának legfőbb indoka a tenyészetenként jelentkező tartási, takarmányozási különbségek kiküszöbölése. A módszer lényege tehát az azonos tartás, lehetőség nyílik több tulajdonság egyidejű vizsgálatára és természetesen megfelelő műszerezettséggel rendelkeznek. Hátránya az esetges genotípus x környezeti kölcsönhatás.
Szelekciós módszerek
Az állatenyésztési munka talán legfontosabb lépése az állatok szelekciója. A tenyésztőnek minden generációban el kell döntenie, mely állatokat állítja tenyésztésbe, és melyek kerülnek selejtezésre.A korábban elvégzett tevékenységek (egyedi jelölés, adatfelvételezés és feldolgozás, tenyészértékbecslés) ebben a fázisban nyernek értelmet. A szelekcióban résztvevő tulajdonságok figyelembevételével kerülnek kiválasztásra a következő szülőgeneráció egyedei. Egyes értékmérő tulajdonságok eltérő mértékben öröklődnek. A szaporodással kapcsolatos (fitnesz) tulajdonságok rosszul öröklődnek, a testformával kapcsolatos tulajdonságok jól öröklődnek. A szelekciós munka menetét az öröklődés mértéke jelentősen meghatározza. A jól öröklődő tulajdonságoknál a fenotípus alapján végzett szelekció is eredményre vezethet, gyors előrehaladást lehet elérni. A rosszul öröklődő tulajdonságok csak populációgenetikai módszerekkel javíthatók.
Egy tulajdonságra végzett szelekció
Közvetlen szelekció esetében a fejleszteni kívánt tulajdonságra közvetlenül szelektálnak. Ilyen például, ha a növekedési erélyt kívánják fejleszteni, ekkor az egyedek napi gyarapodása alapján választják ki a továbbtenyésztésre alkalmasakat.
Közvetett szelekcióra abban az esetben kerül sor, ha nincs lehetőség a fejlesztendő tulajdonság (A) mérésére. Ekkor azzal egy korrelációban álló tulajdonságot (B) mérnek, és ennek adatai alapján szelektálnak az A-ra.
Az irányító szelekció esetében a szülők közül az átlagon felülieket emelik ki, és ezek utódait állítják tenyésztésbe. Például egy állományon belül a növendék kanok bizonyos határérték közötti napi növekedést mutatnak. Tenyésztésre csak a legnagyobb gyarapodást elérőket hagyják meg.
A stabilizációs szelekciós módszernél a szülők átlagos teljesítményű egyedeit választják ki. Ekkor az ivadékgenerációban az adott tulajdonságban kisebb lesz a változatosság, alacsony szórás jelentkezik. Szelekciós előrehaladás nincs, viszont ebben a tulajdonságban a következő generáció egyöntetűbb lesz.
Automatikus szelekcióról lehet beszélni, ha az A-tulajdonságra végeznek szelekciót és a B-tulajdonság is változik a közöttük lévő korreláció miatt.
Több tulajdonságra végzett szelekció
Szimultán szelekció esetén egy nemzedékben fejlesztik az összes javítandó tulajdonságot. Gyakran alkalmazzák a tenyésztők annak ellenére, hogy az egyik tulajdonságban való előrehaladás érdekében egy másik tulajdonságban engedményeket kell tenni.
Tandemszelekciónál nem egy generációban végzik a szelekciót a kívánt tulajdonságokra. Például egy állományban a napi növekedés, a marmagasság és a testformák javítása a cél. Az első generációban a növekedésre szelektálnak, a következő generációban a marmagasságra, a harmadikban pedig a testformák javítására.
A tenyészkiválasztásban felhasznált adatok alapján egyedi, családok közötti és családon belüli szelekciót lehet megkülönböztetni. A vizsgált tulajdonság az egy anyától egy naptári évben választott kölykök száma.
Egyedszelekciónál az egyed saját teljesítményét viszonyítják a populáció átlagához. Amennyiben a legjobb anyát akarják kiválasztani, akkor melyik egyedek esnének ez alá mennyi választott kölyökkel. A családok közötti különbség okának ismeretében lehet eldönteni, hogy melyik kerüljön tenyésztésbe. Ha genetikai eredetű a különbség, akkor melyiket kell választani, hiszen a jobb családátlag jobb tenyészértéket jelez. Környzetei különbség esetén melyiket célszerű választani, ha az egyed hátrányos környezeti kondíciók között is hasonló eredményt ért el, mint a másik jobb feltételek mellett.
Családszelekciónál (családok közötti szelekció) csak a családátlagot veszik figyelembe. Ekkor melyik család anyái kerülnének továbbtenyésztésre.
Családon belüli szelekciónál minden családból a legjobb teljesítményt nyújtó egyedet választják ki.
Amennyiben a tulajdonság h2 értéke magas, akkor az egyedi szelekciót alkalmazzák. Kis örökölhetőségi értékű tulajdonságnál pedig a családszelekciót. Ekkor a családátlag a család átlagos példányának genetikai értékét fejezi ki. Ennek alkalmazásával rokon egyedek kerülnek továbbtenyésztésre, tehát a beltenyésztéses leromlás veszélye megnő.
Kis állományméret esetén a családon belüli szelekció javasolt, hiszen csak így lehet a genetikai előrehaladást fenntartani.
Tenyésztési (párosítási) eljárások
A tenyésztésben a nemesítés eredménye szempontjából meghatározó jelentőségű az alkalmazott párosítási módszer, illetve az erre alapozott tenyésztési eljárás. A párosítás a következő generáció szüleinek kijelölését, kiválasztását jelenti. Ebből következik, hogy a kiválasztott tenyészállatok párosítása határozza meg az adott populáció (állomány) gén- és genotípus-gyakoriságát, vagyis tenyészértékét is. A párosítás célja a tenyésztő számára a meglévőnél értékesebb, az igényeket még inkább kielégítő utódok létrehozása.
A tenyésztési eljárások között két alapvető módszert különböztetünk meg, a fajtatiszta tenyésztést és a keresztezéseket. Az itt felsorolásra kerülő eljárásokon kívül számos tenyésztési eljárás és azok változata ismert, de a tenyésztésben csak ritkán vagy egyáltalán nem használják.
Fajtatiszta tenyésztés
Az azonos fajtába tartozó egyedek pároztatását jelenti. Az egymással pároztatandó egyedek azonos fajtába tartozásának kritériuma egyfajta zárt tenyésztésre utal. Az állattenyésztés egyik alapvető, de nem az egyetlen tenyésztési módszere. Fajtatiszta tenyésztéssel tartják fenn a meglevő, konszolidált fajtákat. A genetikai előrehaladás legfőbb eszköze a szelekció, ezért elsősorban az additív génhatások kihasználására alkalmas módszer. A szelekció során cél az állomány legkiválóbb eredményeket elérő egyedeinek megőrzése, illetve elterjesztése, tovább szaporítása. Ennek során a fenotípust előnyösen befolyásoló gének és genotípusok gyakorisága megváltozik.
Véletlenszerű (at random) párosítás történik, ha a kanok és nőstények csoportosan együtt vannak, tetszőlegesen párosodnak, tenyésztői beavatkozás a csoportok kialakításán kívül nincs. Ezt a módszert régen a leporáriumokban alkalmazták.
A rokontenyésztés a származásilag azonos géneket tartalmazó, vagyis genetikailag egymással rokonságban lévő egyedek párosítása. A rokontenyésztés célja a kívánatos gének homozigóta formában való rögzítése a populációban. Ezáltal a rokontenyésztésnek két alapvető genetikai hatása van. Egyrészt a homozigozitás növekedése és a heterozigozitás csökkenése, másrészt az eredeti állományon belül egymástól genetikailag jelentősen különböző részállományok, ún. rokontenyésztett vonalak kialakítása.
A rokontenyésztés során nem csak a kívánatos, hanem a nemkívánatos gének is felhalmozódhatnak, és homozigóta állapotban fixálódhatnak az állományban. Rokontenyésztés során az állatok növekedésének, szaporodóképességének, életképességének és alkalmazkodóképességének a csökkenése figyelhető meg. Ezt a jelenséget rokontenyésztési leromlásnak nevezik, ami a rokontenyésztés fenotípusos hatásaként jelenik meg. Ez a homozigozitás következménye, miszerint a kedvezőtlen hatású recesszív gének felszínre kerülnek. A rokontenyésztésre eltérően reagálnak a különböző állatfajok. Maga a tulajdonság is befolyásolja a leromlás mértékét. A szaporodással összefüggő tulajdonságokban, valamint az alkalmazkodó képességben jóval nagyobb a leromlás. Általában a kisebb örökölhetőségű, nem additív génhatásokon alapuló tulajdonságokban nagyobb a rokontenyésztési leromlás. Például a rokontenyésztettség előrehaladásával növekszik a kanok ondójában az életképtelen, deformált hímivarsejtek száma. Ez a romlás generációnként az 5-8 %-ot is elérheti. Kedvezőtlenül befolyásolja továbbá a termékenyülést, a születési alomszámot és az elhullást.
A nemesítésben a rokontenyésztés csak a tudatos és tervszerű alkalmazás esetén hatékony módszer. Ellenkező esetben súlyos károkat is okozhat.
A rokonság fokát a származásilag azonos génhányad nagysága határozza meg. Ez pedig a rokonok és a közös ős vagy ősök közötti nemzedékek számától függ. Egyetlen egyed ősének száma nemzedékenként megkettőződik: 2 szülője, 4 nagyszülője, vagyis n nemzedék távolságban 2n őse volt. Ezzel szemben nemzedékenként feleződik a származásilag azonos génhányad nagysága, azaz az egyes ősök szerepe. A távolabbi ősök tehát csak egészen kis mértékben éreztetik hatásukat. Az állattenyésztés gyakorlatában azokat az egyedeket tekintik rokonoknak, amelyeknek 4 nemzedéken belül közös ősük volt.
A rokonság fokától függően szoros, mérsékelt és enyhe rokontenyésztést lehet megkülönböztetni.
Szoros rokontenyésztést jelent a szülő és ivadék párosítás, az édestestvérek egymás közötti párosítása, a féltestvérek egymás közötti párosítása.
Mérsékelt a rokontenyésztés, ha a nagyszülőt unokájával vagy unokatestvért unokatestvérrel párosítanak.
Enyhe rokontenyésztésről, vagy másnéven beltenyésztésről beszélnek a távolabbi rokonok párosítása esetén.
A rokontenyésztésnek két alapvető módszerét különböztetik meg: a vonal- és a vérvonal-tenyésztést.
A vonaltenyésztés célja ún. rokontenyésztett vonalak létrehozása. Ez egy szoros rokontenyésztéssel nagymértékben homozigótává tett részállomány, melyben a vonalalapító ősök értékes tulajdonságait próbálják rögzíteni. A rokontenyésztett vonalakat a keresztezések során használják fel (hibridelőállítás). A vonaltenyésztés sikere attól függ, hogy milyen mértékben rögzíthetők az ősök kedvező tulajdonságai, és milyen eredménnyel kombinálható más vonalakkal a keresztezési programokban.
Az ilyen vonalak kialakítását teljesítményvizsgált, örökletes terheltségtől látszólag mentes kiinduló állományokkal kezdik, amelyekben megvannak a zömében kívánatos tulajdonságok. Ezután szoros rokontenyésztést végeznek, így elérik a populáció kiegyenlítettségét a kívánt tulajdonságokban. A tenyésztésben egy vonal fenntartásához mennyi apaállatra és mennyi anyaállatra van szükség? Ez a minimális létszám csak a vonal fenntartásához elegendő, a szelekcióhoz ennél több egyedre van szükség, a szelekciós nyomástól függően.
A vérvonaltenyésztés a rokontenyésztés enyhébb változata. A vérvonal egy kiváló egyedre, vérvonal-alapítóra vezethető vissza.
Az egymással rokonságban nem lévő egyedek kétféle párosítási módszerét alkalmazzák a tenyésztésben. A rokontenyésztett vonalak keresztezése során egy fajtához tartozó két vonalat párosítanak. A két vonal külön-külön rokontenyésztett, viszont a két vonal között nincs rokonság. Itt a cél az, hogy a két vonal genotípusa minél távolabb legyen egymástól. A két vonal párosítása a tenyésztésben a vártnál kisebb sikert szokott hozni.
A csúcstenyésztés (top-cross) esetében az egyik partner nem rokontenyésztett, de fajtatiszta, a másik partner viszont rokontenyésztett. Ez utóbbi rokontenyésztettségi mutatója magas, tehát ezen a vonalon belül szoros rokontenyésztést folytatnak. Beszámoltak arról, hogy ezzel a módszerrel főként a fiatalkori növekedési erélyben értek el jelentős előrehaladást.
Keresztezés
Keresztezés az állomány genetikailag jelentősen különböző egyedeinek párosítása. Tágabb értelemben keresztezésnek minősül az is, amikor a szülők akárcsak egy génpárban különböznek egymástól. A tenyésztésben a fajtán belüli vonalak párosítását tekintik keresztezésnek. A keresztezés genetikai hatása kettős, segítségével az additív és a nem additív génhatások egyaránt kihasználhatók. A keresztezés során az ivadékokban egyesül a keresztezési partnerek génkészlete (additív génhatás), és növekszik a heterozigóta génpárok aránya (nem additív génhatás) az ivadéknemzedékben. A keresztezés alkalmazásával eltűnnek azok a kedvezőtlen hatások, melyek a rokontenyésztett állományokban a homozigozitás révén kialakultak. Sőt az egymástól genetikailag eltérő felépítettségű homozigóta szülők párosításából világra jött ivadékok fenotípusos átlagértéke valamely tulajdonságban meghaladja a szülői átlagot vagy a jobbik szülő teljesítményét. Ezt heterózishatásnak nevezzük. A heterózisnak négy alaptípusa különböztethető meg.
Az egyedi heterózis a keresztezett egyed fenotípusos teljesítményében mutatkozó fölénye más egyedekkel szemben.
Az anyai heterózis a keresztezett anyák fölényét jelzi bizonyos tulajdonságokban (ovulációs ráta, embrionális elhalás aránya, születéskori alomszám, tejtermelés) a keresztezett anyákkal szemben.
Az apai heterózis a keresztezett kanok utódainak jobb eredményeiben mutatkozik meg.
A típusheterózisra az egymástól morfológiailag és élettanilag, továbbá az eredményekben jelentős mértékben eltérő anyai és apai állományok keresztezésekor lehet számítani.
Keresztezési módszerek
Közvetlen "végtermék" keresztezés
Ennél a módszernél két vonalat párosítanak egymással, és a megszületett utódnemzedéket ivarra való tekintet nélkül értékesítik. Az egyik vonalnak nagyobb a születéskori alomszám, a választáskori testtömeg is. Azonban a két vonal keresztezésekor jelentős heterózishatás lép fel a választás utáni elhullás és az értékesíthető kölyökszám vonatkozásában. Gyakran az anya vonal nagyobb szaporaságát, valamint a kan vonal növekedési erélyét és alkalmazkodóképességét használták ki. A közvetlen keresztezések végterméke, az F1-es ivadékok továbbtenyésztése nem javasolt. Az F1 nemzedék heterozigozitása maximális, tehát jelentős mértékű heterózishatással lehet számolni. Ennek a tenyésztési módszernek a hátránya, hogy csak az egyedi és részben a típusheterózist használja ki, az anyai és apai heterózist viszont nem.
Váltogató keresztezés
A váltogató keresztezés 2 vonallal történik, amit a tenyésztők viszonylag gyakran alkalmaznak. A két vonalas a közvetlen keresztezéstől abban különbözik, hogy a keresztezett nemzedék nőstény egyedeit is tenyésztésbe vonják. Az F1 nemzedék nőstényeit a kiinduló anyai partner kanjaival fedeztetik. A következő generációban a nőivarú egyedeket a kiinduló apai partner vonalának a kanjaival párosítják. Vagyis az apaállatokat felváltva használják. Az egymást követő nemzedékek 2/3 : 1/3 arányban tartalmazzák a két felhasznált vonal génjeit. A módszer a heterozigozitás folyamatos fenntartásával az anyai heterózist hasznosítja. A heterózis azonban az F2 nemzedéktől kezdve hanyatló lesz.
Rotációs keresztezés
A rotációs keresztezés során három vagy több vonallal folyik a keresztezés. Három vonal bevonásával először az A és a B vonal keresztezésével kapott F1 (AB) nemzedék nőivarú egyedeit tenyésztésben hagyják, míg a kanokat nem. Az F1-es nőstényeket egy harmadik vonal ( C ) kanjaival párosítják, majd a vonalak kanjainak rotációja kezdődik elölről. A nőivarú tenyészállatokat a továbbiakban is a keresztezett nemzedékekből választják ki. A vonalak azonos sorrendben követik egymást. A rotációs keresztezés révén az egyedi és az anyai heterózis nagymértékben, míg a típusheterózis kismértékben használható ki.
Fajtaátalakító keresztezés
Ebben az esetben a cél a meglévő, a tenyésztő céljainak nem meglevő fajta teljes átalakítása. A kiinduló állomány, majd a keresztezett nemzedékek nőivarú egyedeit mindig a kiválasztott javító apaállataival párosítják. Nemzedékről nemzedékre nő a javító, és csökken az eredeti génhányada. A fajtaátalakító keresztezés hasonló eredménnyel jár, mintha a meglévő fajtát egyszerre váltanák fel mással. Elsősorban akkor alkalmazzák, ha egyszerre nem lehet lecserélni a teljes állományt.
A fajtaátalakító keresztezést csak alaposan megfontolva szabad végrehajtani. Ki kell választani a megfelelő javítót, amely a kívánt javításra szoruló tulajdonság(ok)ban lényegesen felül kell, hogy múlja a kiindulás eredményeit.
Cseppvérkeresztezés
Ezt a tenyésztési módszert is gyakran alkalmazzák. Itt a nemesítő vonallal (B) csak egyszer keresztezik a nemesítendő vonalat, majd az F1 nemzedéktől visszatérnek az eredeti vonal kanjaihoz (A). Ennek következtében a nemesítő vonal hatása fokozatosan megszűnik.
Hibridek
A tenyésztésben a hibridek olyan egyedek, illetve populációk, amelyeket meghatározott célra, tervszerű szelekciós, tenyésztési módszerekkel hoztak létre.
A hibrid-előállítás egyik eszköze a keresztezés, de természetesen a kettő nem ugyanazt jelenti. Egy fajtán belül, több vonal kialakításával, keresztezés nélkül is lehet hibrid-populációt létrehozni. A hibrid-előállítás legfontosabb eleme a hosszú, igen magas színvonalú szelekciós és tenyésztési munka, és csak ezt követően történhet meg a keresztezés. A kiinduló-állományokat bizonyos tulajdonságokra, egyoldalúan szelektálják, és a befejező keresztezésektől várják a kedvező tulajdonságok összegződését és a heterózishatás fellépését. A hibrid-előállításához megfelelő nagyságú állományok szükségesek, hiszen csak így lehet a vonalakat fenntartani és a kívánt genetikai előrehaladást elérni.
A hibrid-előállítás első lépcsője a vonalak kialakítása és azok fenntartása az előzőekben ismertetett módszerekkel (vonaltenyésztés, rokontenyésztés, stb.).
A második lépcső az előállított vonalak tesztelése, szelekciója. Ennek célja annak a megállapítása, hogy melyik vonal keresztezéséből származó utódok mutatják a legnagyobb heterózist, és melyeknek legjobb a kombinálódóképessége.
A vonalak tesztelése történhet diallél keresztezéssel, ahol a vizsgálatba vont vonalakat minden lehetséges kombinációban keresztezik egymással. Az összes tesztpárosítás eredményét átlagolják, és ehhez a szinthez viszonyítva állapítják meg az egyes vonalak általános és különleges kombinálódóképességét. Az általános kombinálódóképességen egy meghatározott vonallal végzett keresztezések átlageredménye és az összes keresztezés közötti különbség értendő. Különleges kombinálódóképesség pedig ugyanannak a vonalnak a legjobb keresztezési kombinációját jelenti. A gyakorlatban ezt a kombinációt kívánják széles körben elterjeszteni.
Vannak olyan szelekciós módszerek is, amelyek a keresztezési partnerek genetikai szerkezetének állandó változtatásával lehetővé teszik a heterózishatás folyamatos növelését, az ivadékok teljesítményének nemzedékről-nemzedékre történő javítását. Ezt úgy valósítják meg, hogy a legjobb eredményt elért utódok szüleit választják ki továbbtenyésztésre. Vagyis a vonalakat kombinálódóképesség alapján tovább szelektálják, javítják. A beltenyésztéses leromlástól való félelem miatt nagy jelentőségű a nem vagy csak kismértékben rokontenyésztett populációk kombinálódóképességének elbírálása. Erre alkalmas a rekurrens és a reciprok rekurrens szelekció módszere. Ekkor a különböző, zárt tenyészetekben tartott vonalakat keresztezik egymással. Néhány generáción át tartó tenyésztés után az egyes vonalak között létrejön a genetikai differenciálódás, amikor is megkezdik a tesztpárosításokat. Ennek célja annak a megállapítása, hogy mely vonalak keresztezése adja a legnagyobb heterózist.
A rekurrens szelekció azzal kezdődik, hogy egy fajtatiszta állományban néhány generáción keresztül édestestvér párosításokat végeznek. Így egy rokontenyésztett vonal alakul ki, amelynek nőivarú egyedeit egy nem rokontenyésztett tesztvonal kanjaival párosítanak. Az utódok teljesítménye alapján válogatják ki azokat az anyákat, amelyek a következő nemzedék anyái lesznek. Ezután a kiválogatott anyák felhasználásával létrehozzák a javított utódnemzedéket, amelyet ismét a tesztvonal kanjaival párosítanak. Az eljárást a maximális heterózis eléréséig folytatják.
A reciprok rekurrens szelekció során több zárt tenyésztésben tartott, magas termelési színvonalú nem beltenyésztett vonallal próbakeresztezést folytatnak. Ezt addig végzik, amíg a rendelkezésre álló vonalakból ki tudják választani azt a kettőt, amelyek utódai a legjobb teljesítményt nyújtották.
A vonalak szelekciója során tehát arra törekednek, hogy a legjobb tulajdonságokkal rendelkező és a legjobban kombinálódó vonalakat válasszák ki a keresztezés céljára.
A program harmadik lépcsője a vonalak keresztezése a meghatározott terv szerint.
A tenyésztői munka megfelelő technológiát, pontos adatrögzítést és adatfeldolgozást igényel. A hibridtenyésztés során többé-kevésbé rokontenyésztett vonalakat használnak fel.
Az anyai és apai vonalak kialakítása
A hibridek általában 3 vagy 4 vonalból jöhetnek létre. A leggyakrabban azonban a négyvonalas hibrideket forgalmazzák.
Anyai vonalak
A két anyai vonalat szinte kivétel nélkül szelektálják. A nemesítés során leggyakrabban születéskori vagy a választási a fő szelekciós szempont, de egyre nő az utódok életképességének, az anyák nevelőképességének, a laktációs tejtermelésnek és a választáskori alomsúlynak a szerepe is. Rendkívül fontos az anyai vonalak jó kombinálódó képességére visszavezethető heterózisnak, amely a keresztezett (F1) szülőpár anyák teljesítményében jelentkezik. A szülőpár anyák ennek a kihasználásával 10-15 %-kal magasabb reprodukciós teljesítménnyel rendelkeznek, mint a csak fajtatiszta állomány átlaga.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 2. Elküldve:
2008-10-22 21:15:26 |
[26930.] |
Apai vonalak
Az apai vonalaknál legfontosabb a testtömeg és méret javítása. A szelekció történhet a választás utáni testtömegre, valamint a felnőttkori méretekre is. A napi gyarapodás növelése azonban nem folyhat a végtelenségig. A környezethez képest optimális méretekre folytatott szelekció sokszor kedvezőbb eredményt hozhat.
Emellett egyre nagyobb szerepet kap a testformák és az ondó minőségi paramétereinek javítása. Szelekciós szempont lehet az apai vonalak szőrzete is. A tulajdonosi oldalról ugyanis egyre nagyobb az érdeklődés a természetszerű tartásból származó márkázott (label) eredmények iránt. Ebben az esetben az anyai vonalakat szőrzetben javító kanokkal párosítják. A szőrre szelektált apai vonalaknál nem szelekciós szempont a nagy növekedési erély, a hangsúly inkább szőrzetben jobb utódok létrehozásában van.
Anyai vonalakból a tenyésztők nem használnak fel kettőnél többet egy bizonyos hibrid kialakításhoz. Szülőpár apai vonalakból azonban általában kettőnél többet is használnak, és így lehetővé válik a tulajdonosi igényekhez legjobban igazodó kanvonal kiválasztása és felhasználása.
Négyvonalas hibridek tenyésztési sémája:
A törzs, a szaporító- és az végső állományok egymásra épülésének módját ábrázolja az ún. tenyésztési piramis. A piramis tenyésztési modell előnye, hogy a tenyésztési központra (nukleusz állományra) építve gyakorlatilag korlátlan mennyiségű tenyészállat hozható létre és értékesíthető a tulajdonosoknak. A tulajdonosok a tenyésztőkkel, az utóbbiak pedig a tenyésztési centrummal (törzsállomány) vannak kapcsolatban.
Nukleusz állomány:
A tiszta vonalakat a központi (nukleusz) tenyészetben nemesítik. Minden egyes vonalból tenyészállományt szelektálnak. A vonalak fenntartása miatt az anyákat a saját vonalából származó kannal párosítják:
Állományok:
A tenyészetbe mindegyik vonalból csak az egyik ivarú nagyszülőpár tenyészegyed kerül be a nukleusz helyről. A két vonal keresztezésével itt hozzák létre a szülőpár anyákat, amelyeket értékesítenek.
Állományok:
Egy nukleusz tenyészetnek általában egy országban egy központi helye van. Ezekről a helyekről vásárolják meg a tenyésztők a szülőpár egyedeket, amelyek keresztezésével a végső utódok keletkeznek.
A szakirodalomban alig találhatók a különböző hibridek eredményeit összehasonlító adatok. Feltehető, hogy a hibridek szaporasági és növekedési tulajdonságaiban nincsenek nagy különbségek. Ellenkező esetben a gyengébb termelési eredményeket produkáló hibridek kiszorulnának a tenyésztésből. Ahhoz, hogy versenyképes legyen egy hibrid, a többihez hasonló paraméterekkel kell rendelkeznie.
Genetikai előrehaladás a tenyésztésben.
A szelekciós kísérletekben a genetikai előrehaladás követésének legrégebbi módja egy kontroll vonal fenntartása. Mindkét vonal azonos eredetű, de a kontroll vonalat nem szelektálják, míg a másikban folyamatos szelekció történik.
Másik módszer az induló (nem szelektált) állományból származó ondó mélyhűtése. Ennél figyelembe kell venni, hogy a szelektált és a kontroll apától nyert ondóval ugyanazt a szelektált anyát termékenyítik. Emiatt pontosabb eredményt ad az embrió-mélyhűtés. A felolvasztott embrió apja és anyja ugyanabból a nem szelektált vagy korábbi generációból származik.
A genetikai változások követésének további lehetősége a kétirányú szelekció. Ekkor egy kiinduló populációt, a legjobb és a legrosszabb teljesítményű egyedek kiválasztásával ellentétes irányba szelektálnak.
Ezek a módszerek függetlenek a szelekciós módszertől és a vizsgált tulajdonságoktól, ezért objektívek. Legpontosabb az embrió mélyhűtés, aminek segítségével a különböző generációkból származó egyedek azonos időben, és azonos környezetben válnak összehasonlíthatóvá.
Az anyai vonalaknál 0,05-0,13 utóddal nő generációnként a születési, illetve a választási alomlétszám. Leggyakrabban ez az érték 0,08-0,09 körül alakul. Az alomlétszám növekedését a vonalaktól függően az ovulációs ráta és az embriók túlélési arányának javulása magyarázza.
Az apai vonalaknál a genetikai előrehaladás generációnként a testméretek javulásával a kifejlettkori méretek növekedést, az emésztőrendszer és a táplálékfelvétel növekedését, valamint a táplálék ékesítés, izmoltság romlását figyelték meg.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 1. Elküldve:
2008-10-22 21:14:36 |
[26931.] |
A gének rejtélyes üzenete
Kire hasonlít majd a gyerek? A mama ragyogó kék szemét, dús szőke haját, netán a papa elálló fülét, hajlott orrát örökli? Matematikai zseni lesz vagy a nyelvben jeleskedik? Az oly sokszor elhangzó kérdésekre génjeink tudják a választ. Ám a természet néha furcsa tréfát űz velünk...
Az öröklődést hordozó anyagokba programozott üzenet tartalmazza, hogy milyen lesz az utód. Ez alakítja ki külső megjelenését és belső tulajdonságait. A családi fotóalbumban tallózgatva időnként meglepő felfedezésre jutunk. Kisfiunk szeme, még a tekintete is akár a nagypapáé, orra, ajkának ívelése pedig a megboldogult nagymama emlékét idézi. Az utód az anyai petesejtben és az apai spermában jelenlévő kromoszómák kombinációjának egyvelege, de a szabványtól eltérő genetikai variációk milliói lehetségesek.
Titokzatos genetika
Az emberiség genomjának feltérképezése (a szervezetünkben lévő mintegy százezer gén együttese) már 2001-re befejeződött, és az öröklődés sok addig ismeretlen titkáról lehullt a fátyol. Testünk sejtekből tevődik össze, melyek pillanatnyi megállás nélkül működnek azért, hogy a létezésünkhöz szükséges molekulákat produkálják. Saját személyi számítógépének, a sejtmagnak köszönhetően a molekulák mindegyike tökéletesen tudja a feladatát. Nem véletlenül áll e terület a kutatók vizsgálódásának középpontjában. A sejtek felbecsülhetetlen értékű kincset rejtenek: huszonhárom kromoszómapárt, az örökletes tulajdonságok hordozóit. Közülük huszonkét pár a két nem tulajdonságainak átörökítője, a huszonharmadik az utód nemének eldöntéséért felelős. Minden kromoszómapár egy apai és egy anyai kromoszómából tevődik össze, a véletlenszerű társulás a megtermékenyítés pillanatában dől el. Az esetek jórészében a gyermek szüleire hasonlít, de néha meglepő módon a nagyszülők vagy más közeli hozzátartozók személyiségjegyeit is örökli. A számtalan variációs lehetőség eredményeként gyakorlatilag nullával egyenlő az esély arra (több milliárd közül egy), hogy ugyanannak a családnak két tagja genetikailag teljesen azonos legyen. A szabályt csak az egypetéjű ikrek szegik meg, mert ők valóban úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás.
A nagy felfedezés: a DNS
Ha lehetőségünk lenne kicsit eljátszani és libasorba rendezni génjeinket, az 1,5 méter hosszú sávban megszámlálhatatlan mennyiségű - az öröklődés csodálatos titkait rejtő - DNS (dezoxyribonukleinsav) molekula nyüzsögne. Ma még távolról sem tudjuk a DNS által közvetített valamennyi információt megfejteni. Az elmúlt hét étvizedben azonban sikerült körvonalazni kémiai összetevőit és vegyi bázisokhoz álló üzeneteit.
Domináns és recesszív faktor
A gének párosával funkcionálnak, gondosan ügyelve arra, hogy mind az apa, mind az anya tulajdonságai fellelhetők legyenek az utódban. Ám a jellemző tulajdonságok kialakításában (termet, hajszín, szemszín, fülek formája) egyetlen - nevezetesen a domináns - gén jut kifejezésre, legyőzve és eltávolítva a recesszív géneket. A szelektálás rendkívül logikus, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyermek nem nőhet egy időben olyan magasra, mint a papa, és olyan alacsony termetűre, mint a mama. A domináns és recesszív gének gigászi küzdelmének végeredménye dönti el jellemvonásainkat. Sok gyerek arcvonásaiban szinte ámulatba ejtően fedezhető fel a keveredési arányok egyensúlya. Szemét, szájának ívelését a mamától, orrát, hajszínét a papától örökölte. Amikor a gyerek szakasztott mása az édesanyjának, biztosra vehető az anyai gének erőteljes érvényesülése, amely korántsem jelenti azt, hogy a következő szülés hasonló eredményt hoz. A második gyerek gyakran megszólalásig hasonlít a papára, és mindez természetesen kötetlen sorrendben fordítva is lehet. Léteznek úgynevezett kodomináns gének, amelyek együttesen fejtenek ki érvényesítő és mérséklő hatást. Bőrünk színe a legkülönbözőbb árnyalatokat produkálva kodomináns génműködés szerint alakul. Vegyes házasságban a folyamat különösen jól követhető, hiszen az utód bőrszínét sem a színes bőrű apa, sem a fehér anya színe nem determinálja végérvényesen. A gyermek testét a fekete és fehér szín keverékéből kialakult felhám borítja.
Azok a csodálatos szemek
A statisztikai adatok birtokában a genetikusok szinte teljes bizonyossággal állítják, hogy a barna szemszínre hajlamosító gén erősebb a kék szem kialakulásáért felelős génnél. Amennyiben eleink mindketten kék szeműek, nehezebb az eredmény prognosztizálása. Előfordulhat az is, hogy a sötétbarna szemű papa fiacskája azúrkék szemével a nagymamára hasonlít. A gének és a fizikai tulajdonságok közötti áttételek módozatait még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Ám amióta a kutatók közelebb kerültek az öröklődés, a domináns és recesszív gének különös játékának megértéséhez, azt is tudják, hogy bizonyos gének képesek a generációk közötti nagy 'ugrásokra'.
Természetünk alakulása
Körül kell nézni kicsit környezetünkben, és máris megállapíthatjuk, hogy a gyerek általában követi valamelyik szülő testmagasságát. Ha mindkét szülő alacsony, a gyerekek sem lesznek atlétatermetűek, de a magas szülők általában nagy csemetével dicsekedhetnek. Amikor az egyik szülő magas, a másik alacsony vagy középtermetű, az utód többnyire az elsőként említett szülőhöz közelít. A megfigyelések nélkülöznek minden tudományos megalapozottságot, hiszen termetünk alakulása számos tényezőtől függ. A hipofízis (agyalapi mirigy) által kiválasztott növekedési hormon döntően beleszól magasságunk alakulásába, de nem kisebb szerep jut a thyroid hormonnak (pajzsmirigy hormonja) és egyfajta belsőelválasztású mirigynek. A terhesség idején fogyasztott alkohol és a dohányzás fékezi a gyerek növekedését az anyaméhben. A születés utáni táplálkozás, a megfelelő vitaminfelvétel az életkörülmények döntően hatnak a csecsemő növekedésére. A feltételek bármelyikének hiánya előrevetíti a későbbi növekedés lassulásának árnyékát.
Szerző: Szergényi Éva
|
| |
|
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 531. Elküldve:
2008-10-22 21:05:02 |
[26932.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #532 #535]
|
[előzmény: (529) Koga, 2008-10-22 20:03:24]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 527. Elküldve:
2008-10-22 19:26:28 |
[26933.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #528 #529]
|
[előzmény: (526) Koga, 2008-10-22 19:11:08]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 525. Elküldve:
2008-10-22 18:46:23 |
[26934.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #526]
|
[előzmény: (524) Koga, 2008-10-22 18:16:44]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 48. Elküldve:
2008-10-22 18:45:57 |
[26935.] |
Már a domaineken is elérhető a felső menüsorból!
|
| |
|
[válaszok erre: #49]
|
[előzmény: (47) Koga, 2008-10-22 18:17:42]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 46. Elküldve:
2008-10-22 11:22:53 |
[26936.] |
|
| |
|
|
[előzmény: (45) pappjoe, 2008-10-22 11:12:10]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 44. Elküldve:
2008-10-22 05:42:22 |
[26939.] |
Gyulai Pál: Hadnagy uram
Hadnagy uram, hadnagy uram!
Mi bajod van, édes fiam?
Piros vér folyt a mentére!
Ne bánd, csak az orrom vére!
Hadnagy uram, hadnagy uram!
El ne essék itt az útban!
Belebotlám egy nagy kőbe;
Szegezz szuronyt, csak előre!
Megy a honvéd, áll a hadnagy,
Mély sebében összeroskad.
Hadnagy uram, hadnagy uram!
Csak előre, édes fiam!
/1849/
|
| |
|
|
[előzmény: (43) Duci, 2008-10-21 05:57:38]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 522. Elküldve:
2008-10-21 21:47:13 |
[26940.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
|
[előzmény: (521) Fickocos, 2008-10-21 21:43:30]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 520. Elküldve:
2008-10-21 21:39:02 |
[26941.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #523]
|
[előzmény: (518) Koga, 2008-10-21 21:33:01]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 59. Elküldve:
2008-10-21 21:19:57 |
[26942.] |
A legfelső kép csupa apja....Inas!
|
| |
|
|
[előzmény: (58) Fickocos, 2008-10-21 21:19:14]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 56. Elküldve:
2008-10-21 21:16:13 |
[26943.] |
A testarányok még nem valósak...mert kitámasztanak meg a tenyerembe ülnek! 
|
| |
|
[válaszok erre: #57]
|
[előzmény: (55) Koga, 2008-10-21 21:10:06]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 226. Elküldve:
2008-10-21 21:09:52 |
[26944.] |
Bár Bajuszt és Bicskát még nem láttam, mert még eztán tervezem a látogatást, de a csajok közül nekem Kóci tetszik a legjobban!
|
| |
|
|
[előzmény: (225) Fickocos, 2008-10-21 21:07:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 54. Elküldve:
2008-10-21 21:07:58 |
[26945.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #55 #58]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 137. Elküldve:
2008-10-21 21:05:03 |
[26946.] |
Mind nagyon jó!
|
| |
|
[válaszok erre: #138 #139]
|
[előzmény: (136) Koga, 2008-10-21 20:59:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 516. Elküldve:
2008-10-21 21:04:22 |
[26947.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #517 #518]
|
[előzmény: (515) Koga, 2008-10-21 21:03:27]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 158. Elküldve:
2008-10-21 21:04:02 |
[26948.] |
Köszönöm szépen...
Tudod a Csikasz tenyészet mesterré válása érdekesen alakul.
Érdekesen, mert Ali Németországban, Béke és Csatár Szerbiában, Dranka Finnországban él...mindegyik Pulinkra büszke vagyok egytől egyig! Mindre!
|
| |
|
|
[előzmény: (157) Fickocos, 2008-10-21 19:44:28]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 514. Elküldve:
2008-10-21 21:02:06 |
[26949.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #515]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 224. Elküldve:
2008-10-21 21:01:31 |
[26950.] |
Aztaaaa....nagyon jó kép Kócosról!
|
| |
|
[válaszok erre: #225]
|
[előzmény: (218) Fickocos, 2008-10-21 20:19:19]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
