| Találatok száma: 31855 üzenet |
|
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
2096.  Elküldve:
2011-03-06 12:48:45 |
[9977.] |
Itt is Gratulálok! 
|
| |
|
[válaszok erre: #2097]
|
[előzmény: (2094) nagyandr, 2011-03-06 10:18:52]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 3752. Elküldve:
2011-03-06 12:48:13 |
[9978.] |
De legalább a blogban folytatom! 
|
| |
|
|
[előzmény: (3751) Viol, 2011-03-06 10:37:03]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 8272. Elküldve:
2011-03-06 12:47:39 |
[9979.] |
 Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!
|
| |
|
[válaszok erre: #8273]
|
[előzmény: (8269) Koga, 2011-03-06 10:53:39]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 8271. Elküldve:
2011-03-06 12:47:21 |
[9980.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
|
[előzmény: (8265) Viol, 2011-03-06 10:34:03]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 8270. Elküldve:
2011-03-06 12:46:54 |
[9981.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
|
[előzmény: (8267) Viol, 2011-03-06 10:34:40]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 6455. Elküldve:
2011-03-06 12:45:41 |
[9982.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
|
[előzmény: (6452) Viol, 2011-03-06 10:41:51]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 6451. Elküldve:
2011-03-06 08:06:47 |
[9983.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
|
[előzmény: (6450) Kondacsipkedő, 2011-03-05 14:22:29]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 8264. Elküldve:
2011-03-06 08:06:22 |
[9984.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #8268]
|
[előzmény: (8263) Koga, 2011-03-05 22:17:38]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 2806. Elküldve:
2011-03-05 21:27:58 |
[9986.] |
|
| |
|
|
[előzmény: (2804) animalplanet2010, 2011-03-05 15:42:11]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 38. Elküldve:
2011-03-05 21:23:02 |
[9987.] |
Viszont megérkeztek a saját Fekete Racka ürük kimondottan terelésre!
|
| |
|
[válaszok erre: #40 #42]
|
[előzmény: (37) Duci, 2011-03-05 21:21:21]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 8262. Elküldve:
2011-03-05 21:21:43 |
[9988.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #8263 #8269]
|
[előzmény: (8261) Koga, 2011-03-05 10:15:24]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 37. Elküldve:
2011-03-05 21:21:21 |
[9989.] |
Sajnos csak az egyik maradt meg...természetes szelekció.
|
| |
|
[válaszok erre: #38 #39]
|
[előzmény: (36) Koga, 2011-03-05 10:16:28]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 11946. Elküldve:
2011-03-05 05:50:28 |
[9990.] |
Karinthy Frigyes
A CIRKUSZ
Nyilván úgy volt, hogy szívszakadva vágytam a cirkuszba, de talán éppen úgy vágytam a hegedűre is - aztán előbb kaptam meg a hegedűt, ellenben a cirkuszba nem vittek el, csak így lehetett, hogy szaggatott időközökben megújra álmodtam a cirkuszról -, egyszer messziről láttam dombok mögött, és mintha valaki vezetett volna a kezemnél fogva. Máskor idegen, nagy város közepén egyszerre ott álltam, de ugyanaz a cirkusz volt, ugyanaz a bejárat, kétfelé nyíló vesztibül. Már ekkor úgy volt, hogy jegyem is volna, be is mehetnék, és mégis összezavarodott az álom, és megint nem voltam bent.
Utoljára aztán végigálmodtam. Ott álltam a pénztár mögött, a bejáratnál, és egy izgatott, szakállas, sánta ember, az igazgató állt mellettem, a bejárat tarka függönyét félkézzel félrehúzta, és kiabálva hadart: "Erre tessék, erre tessék, tessék besétálni, mindjárt kezdődik, tessék, tessék." Az emberek pedig özönlöttek - rengeteg ember, tarka népség, cselédek, katonák, kalapos asszonyok és borotvált urak - lökdösték egymást, nevettek és hangosan beszélgettek. Tudtam, hogy rögtön meglát az igazgató, meg is látott és bosszankodva mondta, mialatt megfogta a karom, "Tessék, tessék, van jegy? Akkor tessék, ha nincs, akkor allómars!" Mire ijedten elszorult a szívem, makogni kezdtem, hogy nincs jegy, de én nem is a nézőtérre akarok, hanem a hegedűm... és kétségbeesetten mutattam a hegedűmet, amit, természetesen, hónom alatt szorongattam. Lehajolt a szájamhoz és dühösen kivárta, míg végighebegtem, hogy nincsen jegyem, de komponáltam egy éneket, saját magam, a hegedűmön, és ha beenged, bent eljátszom a közönség előtt. Erre olyan hangosan kezdett nevetni, hogy a torkába láttam, mint valami mély alagútba, aztán ridegen, szórul szóra ezt mondta: "Ifjú bajtárs, elmebeteg, a te szíved nagyon hemzseg." Én ezt roppant ötletes versnek találtam, és láttam, hogy az igazgatónak jól esett önkéntelen elismerésem, megveregette a vállam és azt mondta, várjak, talán lehet valamit csinálni, majd megbeszéljük.
Később be is jött a sötét folyosóra, ahol dideregve álltam, és leereszkedő jóindulattal mondta, hogy a hegedülés így magában egészbenvéve parallelepipedon. Én rögtön értettem, hogy ez azt jelenti, hogy nem nagyon bízik a sikerembe. Esküdözni kezdtem, mire elkomolyodott és tudtomra adta, hogy hát jó, megpróbáljuk, de előbb szólni kell a katonai fennhatóságnak, ahol bélyeget kapok, mint császári és királyi garmada. Addig, míg ez meglesz, megmutatja nekem az egész cirkuszt hátul, a színészeket, állatokat, mindent, hogy fogalmam legyen, miről van szó, mi kell a közönségnek.
Nekem dobogott a szívem boldog izgalmamban, hogy mégis bent vagyok, de amellett féltem. Görcsösen szorongattam hónom alatt a hegedűt, és erőlködtem, hogy ne felejtsem el a melódiát. Rengeteg függöny közt vezetett el, amiken mindenféle élő festmény volt. Fönt, a magasban, pirosruhás emberek dolgoztak. Vártam, hogy színészeket, vagy műlovarnőket is látunk majd, de nem, széles, sok lépcső következett. Alig tudtam követni, oly sebesen futott a lépcsőn. Aztán bársony tapétás szobákon mentünk keresztül: véletlenül kinyitottam egy ajtót, melyen rikító lárma, zajongás bukott be, és rengeteg emberfejet láttam nyüzsögni. Az igazgató rám kiabált, hogy csukjam be gyorsan, az a közönség, várja az előadást, és annak nem szabad ide benézni.
Aztán kis vasajtót nyitott ki: óriási, félkör alakú csarnok terült el mélyen. Ennek a pompás, szökőkutas és pálmaerdős csarnoknak a közepén egy széparcú férfi összeszorított szájjal és vad szemmel fojtogatott egy nőt. A nő nehéz, hörgő torokhangokat hallatott csak - borzasztó látvány volt, hangosan ordítani kezdtem és átkozódva követeltem, hogy szakítsák ki a kezéből. De az igazgató lefogta a kezem. Ostoba, mondta, hisz ezek a színészeim, az egész játék, különben pedig nem is igazi emberek, viaszból vannak, mint a panoptikumban. Mikor jobban odanéztem, láttam, hogy a nő arca igazán természetellenes és a szemei üvegből valók.
Szégyelltem magam és másról kezdtem beszélni, de a szívem még rendetlenül zakatolt. Most egy rendetlen, nagy szobába vezetett az igazgató, ahol tarkaruhás és kifestett fiúk és lányok ültek, padokban, mint ahogy iskolában szokás. Ez a bohóc-iskola volt, mint ahogy megtudtam. Engem is beültetett a padba, és az igazgató egymás után hívta ki a katedrához a felelőket. Az egyik kézenjárva jött ki és a fejét néha hozzáütögette a padlóhoz. Ennek meg kellett ismételnie a mutatványt. Aztán egy magas férfit hívtak ki, aki kést szedett elő, és felvágta a mellét. Vér és tüdő ömlött ki a sebből, a férfi hangosan nyöszörgött és a földre roskadt. Az igazgató helyeslően bólintott.
- Így jó lesz - mondta -, ez tetszeni fog.
Az öngyilkos helyrement, a padból tűt és cérnát szedett ki és összevarrta a mellét, sziszegve és fintorogva. Akkor láttam, hogy számtalan ilyen varrott heg szántotta végig a mellét.
Mások is jöttek, akik megint mást tudtak. Voltak hasbeszélők, akik oly csodálatos hűséggel utánozták emberek és állatok hangját, hogy alig hittem a fülemnek. Az egyik gyerekhangon beszélt oly tökéletesen, hogy könny szökött a szemembe, mert a haldokló gyermek hangját adta - de mikor arcába néztem, álmélkodva láttam, hogy a szeme és szája mozdulatlan. A másik síró és átkozódó asszonyi hangot ábrázolt - aztán más nőimitátorok is jöttek, rekedt, kacagó búgás hangzott fel, és a sötétben vészes szemek lobogtak.
Az igazgató ekkor benézett egy könyvbe, és a nevemet mondta. Felálltam a padban, végignézett, aztán gyorsan kérdezett:
- Hát te mit tudsz?
A hegedűmre mutattam, és újra dadogtam valamit a melódiáról, amit komponáltam. Nevetés futott végig a termen - az igazgató mérgesen ütött az asztalára.
- Még mindig azzal a hegedűvel bosszantasz! - mondta. - Micsoda ócskaság!
Azt akartam mondani, hogy a melódia, amit komponáltam, igen különös, és hogy én szeretném eljátszani, ha megengedik. De ő egy fiút hívott ki és elküldött vele, hogy mutassa meg nekem a hangszereket.
Egy másik szobába vittek. Itt óriási gépek és szerszámok álltak, mindegyik egy-egy hangszer. Voltak ott óriási trombiták, amiket fújtatók mozgattak - egy-egy nyomásra valóságos mennydörgés szakadt ki a torkukból. Aztán szobanagyságú triangelek, gőzkalapáccsal. Egy óriásdob tetején idomított elefántok jártak körbe és a lábukkal doboltak. Volt egy csodálatos orgona, ezt villamosgép hajtotta, ez egyszerre mozgatott harminc zongorát és ezer acélsípot - a legmagasabb síp olyan volt, mint egy gyárkémény. A karmester magas hídon állt; mikor szétvágta két karját, egyetlen akkord harsant fel és szélörvény lett - azt hittem, azonnal kiröpít a szabadba. A zenészek előtt olyan klaviatúra volt, mint amilyenen szedőgépeket hajtanak - pápaszemmel dolgoztak, egyre a kottákat nézve.
Szédülve és zúgó fülekkel kerültem vissza egy másik osztályba, ahol már várt az igazgató. Elmondtam, hogy láttam a hangszereket, de egyiket se ismerem és nem tudok ezeken játszani. Vállát vonogatta és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, ez esetben gébic. Ekkor két függönyös ajtó előtt álltunk, mely a szabadba vezetett. A színészek ezerféle maszkban, sietve indultak be az egyiken, melynek hasadékán sokszínű villanyfény csapott ki egy-egy függönylebbenésre. Ide akartam bemenni, de az igazgató azt mondta, hogy ha nem tudok semmit, akkor talán jobb lesz előbb a hullakamrát megnézni.
A másik ajtón mentünk be - sötét folyosó vezetett lefelé a pincébe. Pislákoló gázfény sziszegett nagy távolságokban. Kétoldalt a ködös és sűrű homályban fülkék nyíltak - fehér köpenyeges, szennyesarcú szolgák jártak ki-be. Borzongás fogott el, és nem mertem benézni. A folyosó legvégén megállt az igazgató és valakivel beszélgetett. Lopva néztem körül - a fal hosszában meglapulva hosszú bádogasztalok húzódtak -, a bádogasztalokra sorba meztelen hullák voltak kirakva: aggok, gyerekek -, aztán régi, preparált testrészeket is láttam. Nehéz, fojtó formalinszag áradt a mélyből. Láttam, hogy még egy másik, sötét folyosó nyílik, lefelé. Az igazgató rólam beszélt - mintha beajánlott volna az orvosnak, hogy ott maradhassak. Az orvos a sötét folyosó felé nézett.
Ekkor könyörögni kezdtem, hogy ne kelljen itt maradnom - elmondtam, hogy inkább kitanulok valamit, amivel felléphetek, ha másképp nem megy. A fejüket rázták és az orvos megjegyezte, hogy csak akrobatizmussal mehetünk valamire, mert a közönség már türelmetlen.
Most aztán egy magas, padlásféle helyiségbe vittek - kis szelelőlyukakon keresztül mélyen alattam láttam a várost. A falak mentén sorban keskeny és magas létrák támaszkodtak. Kötelek, nyújtók és hálók hevertek szerteszét - a létrákon rózsaszíntrikós artistafiúk dolgoztak. Egy létrát tettek elém, hogy másszak fel rajta. Mikor a tetején voltam, alulról kihajlították a létrát az utca fölé - görcsösen megkapaszkodtam -, és mikor lenéztem, láttam az egész várost, akkora emberek szaladgáltak az utcákon, mint a hangyák. Ekkor halkan sikítottam, és elvesztettem eszméletemet.
De megint újra ott voltam és hosszan, heteken és hónapokon keresztül tanultam és gyakoroltam. Fel- és lemásztam a létrán - mikor ez már jól ment és valahogy meg is tudtam állani a létra tetején, akkor egy széket nyújtottak fel -, a széket óvatosan egyensúlyozva felállítottam és felálltam a székre. Később két és három székkel csináltuk ugyanezt. És hosszú, hosszú idők jöttek.
Aztán, sokára, végre-végre ott álltam a színpadon - de már ekkor az arcom keskeny és ráncos volt és be volt festve, mint azoké, akiket először láttam. Most már úgy volt, hogy sok-sok év óta vagyok itt, és a cirkusz minden zegét-zugát ismertem. Rózsaszínű trikó volt rajtam, és fáradtan ődöngtem a félhomályos oldalfüggönyök között, ahol izzadó szolgák futkostak, hordták a szőnyegeket. Nehéz állandó zúgás zizegett, és én fáradt voltam tudni, hogy mi az. Egyszerre éles, beteg világosság támadt - szemeim előtt szétcsapódtak a bársonyfüggönyök. Zsúfolt emberfejek szorongtak a függönyön túl - rövid taps zendült fel, aztán várakozó, suttogó csönd.
Ott álltam, egyedül, a tágas és fehér fényben úszó színpad szőnyegén. Most nesztelen léptekkel középre futottam - a reflektor kúpja követett mindenütt. Kígyómozdulattal hajlongtam, kétoldalt a páholyok felé. Aztán megkaptam a létrát és sebesen, nesztelenül - oly könnyen hogy nem éreztem a testemet - felkúsztam a négyemeletes magasságba. Ott egyetlen vékony pálcán óvatosan felemelkedtem, s egyensúlyozva inogtam néhány pillanatig. Ekkor vaslábú asztalkát nyújtottak felém egy pózna végére állítva. Elkaptam az asztalt, és két lábbal könnyedén megtámasztottam a létra felső fokán. Aztán rákúsztam az asztalra és felállottam rá, folyton egyensúlyozva közben. Most három szék következett egymás tetején - elégedett zúgást hallottam, és felkúsztam az építményre. Az utolsó szék lábbal égnek állott; az egyik lábára, mely inogva csendben körbefogott, visszafojtott lélegzettel helyeztem el egy óriási kocka alsó sarkát. Az egész épület oly könnyen remegett alattam, hogy éreztem, a pulzusom lüktetése lüktetve végigfutott a létra legalsó fokáig. Végre a pózna következett: percekig tartott, míg egyenesen rá tudtam illeszteni a kocka felső sarkára. Aztán lassan kúsztam fel a póznán - a tetején voltam, megálltam és pihentem. A veríték forrón, lassan folyt le arcomon. Minden izmom megfeszült, mint az íj, és remegett. Vártam, míg az épület ingása eléri a holtpontot - ekkor halálos csöndben kiegyenesedtem, kibontottam trikómat és kihúztam a hegedűt... Remegő kézzel illesztettem rá a vonót... most egyik lábammal tapogatózva, lassan elengedtem a póznát - előredőltem... egyensúlyoztam néhány percig... s felhasználva a rémület csöndjét, mely odalent kitátotta a szájakat s marokra fogta a szíveket... lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben.
|
| |
|
|
[előzmény: (11945) Duci, 2011-03-05 05:49:35]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 11945. Elküldve:
2011-03-05 05:49:35 |
[9991.] |
Én jelentem jelentkeztem szakmai témával úgy 7-8 éve az A Kutya nevű lapnál, ahol azt a választ kaptam, hogy abba a lapba nem lehet csak úgy bekerülni, hanem ki kell érdemelni.
Se rokona, se ismerőse, seggevége nem vagyok senkinek!
Egy másik lap viszont érdemesnek tartotta a soraimat, hogy megjelenjen. Azóta publikálok ott.
Egyszer jelent meg egy fél oldalas fajtával kapcsolatos, a munkájáról szóló írásom, ahol az általam küldött fotó illusztrációk mellé nem az én nevemet írták.
Azóta annyi közöm van a témában forgó újsághoz, hogy időnként, ritkán. néha-néha a saját tenyésztésű kutyáim fényképe megjelenik benne a BiS fotók között.
Ez azért fordul ritkán elő, mert nem tartom a BiS eredményeket szakmainak (kevés kivétellel, mert olyan is van) és nálam a szakmaiság fogalma zárul a HFGY cím odaítélésével.
Néha napján, ha a saját kutyámmal fajtagyőztes címet érünk el, akkor sem azért jelenek meg vele a BiS körben, hogy ott elérjek valamit a dobogón. Nem vagyok egy showman és a felvezetésem sem eléggé dekoratív. Pusztán azért lépek a BiS kör ringjébe, hogy egyrészt a bírót megtiszteljem ha már fajtagyőztesnek ítélte a kutyámat, másrészt a fajtát a kiállítás főműsorszámában a fajtagyőztes kutyák képviselik a fajtacsoportok bírálata során.
Szakmaiság terén ezen nem lehet változtatni és szerintem nem is szükséges, mert a show már kitermelte, megteremtette azt az iparágat, akik ezt a mesterséget profin művelik.
Nyilvánvaló, hogy egy fényes öltönybe kiöltőzött, fess vékony fitt fiatalember, vagy egy dekoratív hölgy sokkal reprezentánsabban tudja bemutatni a kutyát, mint az én pocakos, cammogó járásom. Lehet az a kutya a kezemben akármilyen jó, mert a BiS az show.
Részemről ennyit a kiállításról.
Ami a szakmaiságot és az újságok szakmaiságát illeti nyilvánvaló, hogy az A Kutya éppúgy, mint a MEOE fő arculatában, fő tevékenységi körében a kiállítások viulágát képviseli.
Nem kell nagyon messzire menni, mert elég, ha a mestertenyésztő cím odaítélésének feltételeit valaki megnézi. Elég, ha a tenyésztési nagydíj feltételrendszerét valaki megvizsgálja. Ezt az arculatot, fő tevékenységi kört képviseli az újsága is. Nincs is ezzel semmi gond szerintem és akit ez érdekel az veszi az A Kutya lapot.
Jelennek meg benne azért a kutya munkájával, használatával kapcsolatos cikkek is, de elenyésző mennyiségben a kiállításokhoz képest. Azok is elsősorban fajtaleírások, ami szintén az ebtenyésztésnek azt az oldalát reprezentálják, amit a MEOE képvisel a standardok, fajtatörténetek tekintetében.
Kisbánnak abban igaza van, hogy maga a kinológia is annyira tagolt, hogy nehéz mindenkinek megfelelni, hogy kinek mi tetszik, vagy ki mit olvasna jobban.
Hogy a kiállításra járók is unják már a BiS fotókat?
Úgy gondolom ez egy kemény világ, ahol a piac dönti el mit igényelel, mire kíváncsi, mert azt veszi, azt olvassa és azt keresi.
Szerintem a két felsorolt ellenpélda ugyanúgy véglet és végletes, mert se nem lehet túlzottan szakmai, és ugye az BiS fotók is unalmasak már.
Miért unalmasak?
Nemcsak attól, hogy ugyanazon emberek mosolyognak rajta ugyanazon kutyákkal, hanem egy idő után az átlag honpolgárnak ugyanolyan gej tömény, mintha szakmai lenne.
Miért unalmasak? Mert rengeteg a kiállítás és már nincs értéke egy-egy BiS fotónak. Persze azok szemében, akik a show iparban dolgoznak, mert azoknak a tenyésztőknél van értéke, akik más miatt lépnek a BiS kör pástjára.
Rengeteg olyan dolgot csinál, végez a MEOE a gyakorlati kutyázás területén is, ami bizony nem jelenik meg a lapban! A helyét elfoglalják a BiS fotók.
Kisbánnal abban viszont nem értek egyet, hogy a száraz szakmát képviseljék a klubújságok!
Azért nem értek egyet, mert a klubújság a klubtagoknak szól és nem a nagykinológiának.
Egy jól működő klubban véleméynem szerint a klubot a klubtagok alkotják, akik a fajtáért dolgoznak. Részt vesznek a klub programjaiban, rendezvényein és tudják, ismerik a szakmát. Akkor most kinek írjanak? Maguknak?
Abban viszont van valami, hogy a szakmai kérdéseket, problémákat és vitákat klubon belül kell megbeszélni, rendezni, letisztázni. Hogy egy országos lap keretein belül a plénum elé már letisztult szakmaiság jelenhessen meg.
Jelen pillanatban én úgy gondolom ez fordítva működik. Az országos megjelenés, mint figyelemfelhívás, figyelemfelkeltés és problémafelvetés gyakorol pressziót a szakmai tisztázásra.
Miért lehet ez?
Azért lehet, mert eltelt jónéhány évtized úgy, hogy a szakmaiság mellett megjelentek olyan berögződések a magyar kinológiában, amik felülírják a szakmát. Nagyon finoman fogalmaztam...
Ezekről a berögzödésekről ma már kár vitatkozni, hogy kinek van, meg ki kezdte, meg ki olyan.
Azért kár vitatkozni erről, mert az egész kinológia olyan, hogy ha valaki akar valamit, akkor ezek nélkül vagy nem megy, vagy úgy kinézik, kiközösítik, hogy kárát látja a szakma.
Tettem ide fel régebben egy Karinthy novellát egy bohócról, aki valójában muzsikus zenész. Csak ahhoz, hogy az előadását, a zenélést hallhassa a nagyközönség különböző akrobatikus mutatványokon vezetett az út.
Remélem magára ismer benne mindenki, ha nem, akkor szívesen bemásolom...
|
| |
|
[válaszok erre: #11946 #11980]
|
[előzmény: (11915) Papp Gábor, 2011-03-04 23:10:59]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 11944. Elküldve:
2011-03-05 05:11:29 |
[9992.] |
Milyen jó lenne már!
Melyikkel kezdjük?
Biztos jobban menne a lap egy-két zaftos veszekedés bemutatásától. 
|
| |
|
[válaszok erre: #11978]
|
[előzmény: (11825) ancsapancsa, 2011-03-04 20:24:48]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 8260. Elküldve:
2011-03-05 04:57:31 |
[9993.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #8261 #8267]
|
[előzmény: (8259) Koga, 2011-03-04 20:49:23]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 6449. Elküldve:
2011-03-05 04:57:02 |
[9994.] |
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére! |
| |
|
[válaszok erre: #6452]
|
[előzmény: (6448) Fickocos, 2011-03-04 21:09:55]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 35. Elküldve:
2011-03-05 04:54:57 |
[9995.] |
Rackánál ritka.
|
| |
|
|
[előzmény: (34) acsab, 2011-03-04 21:36:51]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 2800. Elküldve:
2011-03-04 19:18:01 |
[9996.] |
Rasztari-Duci Monda
/Csikasz Arasz Gerzson HD-A - Kisgyarmati Dorka Picúr HD-C/
HD-A/A
Tulajdonos: Leanna Haarni
Finnország
|
| |
|
|
[előzmény: (2797) Duci, 2011-03-03 16:06:48]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 314. Elküldve:
2011-03-04 19:16:18 |
[9997.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #315 #316]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 33. Elküldve:
2011-03-04 19:11:09 |
[9998.] |
Ma iker fekete bárányaink születtek!
|
| |
|
[válaszok erre: #34 #36 #41]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 210. Elküldve:
2011-03-04 14:34:40 |
[9999.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
| 3747. Elküldve:
2011-03-04 14:32:35 |
[10000.] |
Sanyi (Rasztari-Duci Sámson) is jó helyre tette a senekit...  
|
| |
|
[válaszok erre: #3748 #3749 #3751]
|
[előzmény: (3745) Koga, 2011-03-03 16:58:08]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
