Ma megint teljes krízis volt. Ugyanis Lily végre megkaparintotta a gyereket...



...és még mielőtt valami bántódás érné, el akarta vinni jóóóóó messzire. Pechemre nyitva volt az ajtó, így rohahattam fényképezővel a kutya-macska után... ezt az egyet sikerült lőnöm, valahol a domboldalban:


Nem tudtam, mi lesz, ha elengedi, lesz-e annyi esze, hogy hazafele jöjjön és ne mondjuk a szomszédba, de a dolgok rédekes fordulatot vettek.
Lily letette, elengedte (persze véletlen, meg mert az a beste kölök állandóan szökik). Macska futott, Lily utána. Na, itt kezdtem bízni a kutya eszében, és hogy tényleg anyai indíttatásai vannak és a zsákmány utáni hajsza hevében nem vált át, és akarja mondjuk elkapva a zsákmányszerző ösztön cselekvési sort végigjátszani. :D

Elpakta, lefogta:



Vitte volna tovább, de a büdös dögön nem lehetett rendes fogást találni, mert mocorgott, nomeg amint lazult a hurok, lépett volna. Így nem vitte, csak vonszolta már az utolsó pár méteren...



...de végül a cica nyert, elillant...


...és meg sem állt a teraszig, ami le van zárva anyja elől, így nem tudott utána menni megmenteni a lelkét.
A macskát utána behalászva mintha egy klaviatúrát nem tűrő szófordulatot hallottam volna, de ebben már nem vagyok biztos teljesen...

Szerencsére az ágyam nyújtotta kényelem és Céda nyújtotta meleg karöltve kiengesztelte a történtekért. :-)