Ígérem fotózok a Szőrpamacs Pacsker Mátyásról és rakok fel új képeket. Őszintén szólva úgy éreztem, hogy Pacsi révbe ért és mindenkinek van épp elég baja, nem hogy velünk foglalkozzon.
Szerencsére nálunk a Tisza még a medrében van, a Túr is.
Itt van egy csoportkép májusban készült. Ott a rémisztgető macsek is, Jeromos.


A fiúnkkal jön kijön. Sokszor kitér az útjából. Néha játszanak is. A fiam ha motorozik szokott mellette futni Matyi. Az utcakerítést nagyon komolyan védi. Irtó fontos a saját területe. Viszont a saját macskánk meg szokta ijeszteni. A macsek beáll a veteményes sorok közé és megvárja amíg Matyi arra slattyog, majd kiugrik a sorból, Matyira ezzel a frászt hozza. Imádja az epret. Jókat eprezünk a kertben. Már rég nem rezel be apukám, vagy a férjem láttán, ha kezükben pl. lapát van. De kikerüli őket olyankor és inkább ő ott sincs. Szóval még mindig emlékszik. Nimród még sokszor felbújtja rosszalkodásra, Matyi meg hűségesen kivitelezi. Nem unatkozunk az biztos. Épp most járt nálunk az állatorvos, mert mióta megszületett a fiúnk azóta nem férünk be egyszerre az autóba. De semmi gond, csak a szokásos oltás, körömvágás, stb. Még azóta is harcolnak Nimróddal, hogy ki a főnök. Azt hiszem mikor ki. A saját macskákat szereti, de az idegeneket kergeti.