Pascallal minden rendben, nagyon jól viselkedik, ugyan vannak "sztárallűrjei", ahogy a gazdi írja, pl esőben nem akar sétálni ;-) De bújós, aranyos, stb. Pár napja megijesztette a gazdit, mert hányt, valszeg az izgalomtól, de aztán mikor a gazdi orvoshoz akart szaladni vele, ő már játszani akart inkább.

Samu, ha jól értettem, .....szigetre került, Rashához közel, és az odaút alatt nagyon jól elvoltak egymással, ezért össze fognak jönni néha a gazdik és kutyák, úgyhogy remélhetőleg képek is lesznek majd. A strand nagyon tetszik neki (naná), az egyedül maradást is gyakorolták, nem volt semmi probléma. Egy sármőr, azt írta a gazdi :-), mindenkivel kedves. Elvileg hétvégén megint lesz beszámoló róla.

Engedjétek meg, hogy itt megemlékezzek Dorka kutyánkról, akit tegnap – kb. 6 éves korában - el kellett engednünk, kis szervezetét leteperte a rák. Igaz, hogy nem Minis kutya volt, de 1 éves kora körül az Illatos útról fogadta örökbe a sógornőm. Igazi kis csúf, fekete szálkás keverék volt, hordó testtel, pilincka görbe lábakkal, de nekünk a leggyönyörűbb kislány! Előélete ismeretlen, de az biztos, hogy egész életében hisztérikusan ragaszkodott szeretteihez. Nem volt haverfelvétel sem embernek, sem kutyának. Nekünk is kb. 1 évbe telt, míg barátságot kötöttünk, de mostanra már nem csak mi éreztük úgy, hogy a családunk része, ő is így kezelt minket. Imádta a pici unokaöcsémet, persze az érzés kölcsönös volt. Szép lassan összesimult Busterrel és Snow herceggel, aki ezért a barátságért képes volt tavaly karácsonykor 1 hétig az előszoba hideg kövén feküdni, csakhogy Dorka ne szomorkodjon egyedül, amíg az anyukája a kórházba került unokaöcsémmel volt.
<IMG src="" border="0">
Buster két hónapja ment el és most Dorka. Amikor este megkérdezte a 2 éves kisöcsém, hol van a kutyája, csak annyit mondhattunk neki: Elment, Busterrel játszik és már nem beteg!