Elveszett!!! 2009. szeptember 10-én elveszett a 17. kerületből (Rákoscsaba-Újtelepről) 1-2 év közötti ivartalanított szuka kaukázusi juhászkutyám! Eltűnésekor barna bőr, valamint fehér bolhairtó nyakörvet viselt! Bori névre hallgat. Nagyon kedves, barátságos kutyus!! Családjának nagyon hiányzik, várjuk haza!!! Ha bárki bármit tud róla, vagy befogadta, kérem hívjon az alábbi telefonszámon: 0630/ 919 7227 A megtaláló jutalomban részesül!!!!!!!!!! Köszönettel: Gyöngyösi Emese

A kutya akit elveszitettünk nagyon öreg,18 év körüli.Kis termetű kb. 36 cm, zsemleszinü szuka.Nagyon barátságos de sajnos teljesen süket és beteg(egy éve műtötték emlő daganattal és még mindig elég sovány).2009.10.24.-én az éjszaka folyamán tűnt el.Nem értjük.hogy tűnhetett el mert minden rendesen be volt zárva.
Budapest 1172
Én még sajnos kiskorú vagyok ezért inkább édesanyám telefonszámát adom meg
Kérem mielőtt berakná a nyilvántartásba eltűnt Morzsimat.legyen oly kedves és írjon vissza nekem az eljárás folyamatairól.mert szeretnék ezzel tisztában lenni

Sziasztok!

Mannával voltunk a Bárándpusztai Vadászfogadóban!Áronék mondták hogy ti is nemrég voltatok ott 19 kutyával.
Itt éppen vadászik megkergetett egy őzet meg jó párszor eltűnt valami szag után

Kedves Mindenki!

Most, mialatt a sorokat írom, Trillus és Sóhaj új barátokra (jóképű srácok!!) tett szert. Nagy figyelmet keltettek Ők ketten a helyi fiúk körében kapásból négy fiú (azaz 3 és fél) verseng a csajok kegyeiért. Nagyon-nagyon édesek mindannyian, de a legédesebbek csakis a mi kis drágáink.
Az első napunk, főleg az első éjszakánk a lehető legjobban alakult. Azt hittük, hogy Sóhaj lesz a kemény dió, de inkább Trillus bizonyult annak. Nem tudom, miből fakad Trillusnak a kőtől (metlahi) való félelem, de sajnos nem mer rálépni. Csak a szőnyeg szélén áll és sír, ha tovább akar haladni. Na ennek megoldásaként tágítottuk a haladási terét a kis drágának. Éjnek évadják a rengeteg zsák közül (tudniillik közvetlen költözés után-közben vagyunk, szerintem sokan vannak akik tudják miről van szó, mert már átélték ezt a kaotikus zűrzavart), szóval kikotorgattuk az összes létező rongyszőnyeget, tettünk be a kandalló mellé, a nagyszobába, a folyosóra. Így már nem volt sírás. Hajnali kettőkor hazajött a fiam. Tartottam tőle, hogy szóváteszi a kutyabentlétet, de hihetetlenül klasszul fogadta, megszeretgette a lányokat, nagyon tetszett neki Sóhaj. Összehaverkodtak egymással. Trillus ugyan úgy kedves volt, kezdetben védte a Lackótól Sóhajt, egyfolytában közéjük állt. Egyszer elmordulta magát, de nem volt semmi gond. Sóhaj puszit osztott, de észbekapott néha, hogy elfelejti a szerepét, miszerint neki félnie kellene, és akkor jött a félős jelenet. Kettő után még kimentünk sétálni a kertbe, nagyon élvezték, és olyan hálás pillantásokat küldtek, meg puszikat, hogy csak na. Ja és én sem féltem kint már, nem voltam egyedül, bánta a fene a kis kígyócsaládot, hogy csuszkamuszkál-e vagy sem. Utána bementünk és végigaludtuk az este hátralevő részét szó nélkül. (SÓHAJ IS HORKOL!!!! DE PISZKOSUL!!!!! TÚL TESZ TRILLÁN! ) 6-7 körül Attila kiment a szobából és....... Képzeljétek!!! Sóhaj betolakodónak nézte és bőszen megugatta. Én azt hittem Trillus volt, de nem! Sóhaj védte a területet.
Reggelire becsaptak egy adag szalámit és továbbra is körülöttünk voltak. Arra gondoltam, hogy kimegyünk a kerítésekhez, töviről-hegyire meglessük, hogy vannak-e lukak, mind befoldoztuk, kijavítottuk. Akkor megbeszéltem a két kis csillaggal, hogy ki fogunk menni hancúrozni az udvarra póráz nélkül, lesz, ami lesz.
Megdöbbentő volt, ahogy Sóhajjal kommunikálni tudtam. Nézett-nézett, osztogatta a puszikat és kaptam tőle..... egy pacsit.... csak úgy. Mikor kimentünk, Trillus azonnal felfedező útra indult, meg-megállt, mintha Sóhajt hívta volna. Ő meg elindult felé, de pár méter után visszajött hozzám, én ültem a füvön, ő pedig mindig a hátam mögé, majd a hónom alá bújt. Majdnem elsírtam magam, olyan drága volt. Trillus, miután látta, hogy Sóhaj biztonságban van, ment ismerkedni a Szomszéd bácsival és az ő kutyusaival.
A bejövetellel nincs semmi gond, egyiknek sincs esze ágában megszökni, nagyon keresik a közelségünket, főleg Sóhaj az enyémet. A folyosón érzi jelenleg a legnagyobb biztonságban magát. Trillus szeret a kandallóhoz bespacirolni, de egy kis idő után inkább a hűvös helyet keresi.
Most, ahogy elnézzük őket, a legboldogabb embereknek érezzük magunkat a világon! Két csodaszép, okos kis teremtmény van velünk, ragyogóan süt rájuk a napocska, és Trillus által ásott két kis gödröcskében szundikálnak, lesnek minket, lóg a nyelvecskéjük és.....mosolyognak!!!!!!! Trilla akár egy szoboristenség, Sóhaj, mint egy fekete gyémánt, úgy csillog a bundikája.
Hát mit mondjak? Meg vagyunk hatódva és semmi sem jut az eszünkbe, csak annyi: KÖSZÖNJÜK NEKTEK MINISEK!!!



Képek készültek, próbálunk feltenni, csak egy kis türelmet kérünk, mert itt még semmi sem egyszerű eset!

Puszi mindenkinek immár ötünktől!
_________________
Rózsa