Kedves Mindenki!

Most, mialatt a sorokat írom, Trillus és Sóhaj új barátokra (jóképű srácok!!) tett szert. Nagy figyelmet keltettek Ők ketten a helyi fiúk körében kapásból négy fiú (azaz 3 és fél) verseng a csajok kegyeiért. Nagyon-nagyon édesek mindannyian, de a legédesebbek csakis a mi kis drágáink.
Az első napunk, főleg az első éjszakánk a lehető legjobban alakult. Azt hittük, hogy Sóhaj lesz a kemény dió, de inkább Trillus bizonyult annak. Nem tudom, miből fakad Trillusnak a kőtől (metlahi) való félelem, de sajnos nem mer rálépni. Csak a szőnyeg szélén áll és sír, ha tovább akar haladni. Na ennek megoldásaként tágítottuk a haladási terét a kis drágának. Éjnek évadják a rengeteg zsák közül (tudniillik közvetlen költözés után-közben vagyunk, szerintem sokan vannak akik tudják miről van szó, mert már átélték ezt a kaotikus zűrzavart), szóval kikotorgattuk az összes létező rongyszőnyeget, tettünk be a kandalló mellé, a nagyszobába, a folyosóra. Így már nem volt sírás. Hajnali kettőkor hazajött a fiam. Tartottam tőle, hogy szóváteszi a kutyabentlétet, de hihetetlenül klasszul fogadta, megszeretgette a lányokat, nagyon tetszett neki Sóhaj. Összehaverkodtak egymással. Trillus ugyan úgy kedves volt, kezdetben védte a Lackótól Sóhajt, egyfolytában közéjük állt. Egyszer elmordulta magát, de nem volt semmi gond. Sóhaj puszit osztott, de észbekapott néha, hogy elfelejti a szerepét, miszerint neki félnie kellene, és akkor jött a félős jelenet. Kettő után még kimentünk sétálni a kertbe, nagyon élvezték, és olyan hálás pillantásokat küldtek, meg puszikat, hogy csak na. Ja és én sem féltem kint már, nem voltam egyedül, bánta a fene a kis kígyócsaládot, hogy csuszkamuszkál-e vagy sem. Utána bementünk és végigaludtuk az este hátralevő részét szó nélkül. (SÓHAJ IS HORKOL!!!! DE PISZKOSUL!!!!! TÚL TESZ TRILLÁN! ) 6-7 körül Attila kiment a szobából és....... Képzeljétek!!! Sóhaj betolakodónak nézte és bőszen megugatta. Én azt hittem Trillus volt, de nem! Sóhaj védte a területet.
Reggelire becsaptak egy adag szalámit és továbbra is körülöttünk voltak. Arra gondoltam, hogy kimegyünk a kerítésekhez, töviről-hegyire meglessük, hogy vannak-e lukak, mind befoldoztuk, kijavítottuk. Akkor megbeszéltem a két kis csillaggal, hogy ki fogunk menni hancúrozni az udvarra póráz nélkül, lesz, ami lesz.
Megdöbbentő volt, ahogy Sóhajjal kommunikálni tudtam. Nézett-nézett, osztogatta a puszikat és kaptam tőle..... egy pacsit.... csak úgy. Mikor kimentünk, Trillus azonnal felfedező útra indult, meg-megállt, mintha Sóhajt hívta volna. Ő meg elindult felé, de pár méter után visszajött hozzám, én ültem a füvön, ő pedig mindig a hátam mögé, majd a hónom alá bújt. Majdnem elsírtam magam, olyan drága volt. Trillus, miután látta, hogy Sóhaj biztonságban van, ment ismerkedni a Szomszéd bácsival és az ő kutyusaival.
A bejövetellel nincs semmi gond, egyiknek sincs esze ágában megszökni, nagyon keresik a közelségünket, főleg Sóhaj az enyémet. A folyosón érzi jelenleg a legnagyobb biztonságban magát. Trillus szeret a kandallóhoz bespacirolni, de egy kis idő után inkább a hűvös helyet keresi.
Most, ahogy elnézzük őket, a legboldogabb embereknek érezzük magunkat a világon! Két csodaszép, okos kis teremtmény van velünk, ragyogóan süt rájuk a napocska, és Trillus által ásott két kis gödröcskében szundikálnak, lesnek minket, lóg a nyelvecskéjük és.....mosolyognak!!!!!!! Trilla akár egy szoboristenség, Sóhaj, mint egy fekete gyémánt, úgy csillog a bundikája.
Hát mit mondjak? Meg vagyunk hatódva és semmi sem jut az eszünkbe, csak annyi: KÖSZÖNJÜK NEKTEK MINISEK!!!



Képek készültek, próbálunk feltenni, csak egy kis türelmet kérünk, mert itt még semmi sem egyszerű eset!

Puszi mindenkinek immár ötünktől!
_________________
Rózsa