Ha vigasztal, én iratok nélkül mentem, se személyi, se forgalmi, se jogsi. De csak akkor jöttem rá, mikor a kutya útleveléért nyúltam a hátizsák "iratos" zsebébe. Az útlevél végül mégis nálunk volt, a nagy részben, nem a helyén. De az én irataim itthon maradtak. Ez egy ilyen "otthonfelejtős" nap volt.
Mer' a Juci, az Juci! Ráadásul ő a "mi kutyánk kölyke". Azért ennek is van ám egy varázsa, hogy nálam született, láttam világra jönni, a szemüket nyílni, mikor kezdtek lábra állni, lépegetni, és eredetileg nem is őt akartam megtartani, de három hetes korában mikor köztük üldögéltem, felmászott az ölembe, a fejecskéjét befúrta a nyakamba, és olyan kis meghitten odabújt. Aztán felnézett az arcomba, és megint visszafúrta a kis buksiját. Na onnan kezdve egyre inkább nézegettem, hogy ő olyan kis csinoska... mégis inkább ő maradjon velünk. Igaz, hogy mindegyiknek jó természete lett végülis, de a Juci, az Juci!
Csarnokban sajnos csak komolyabb gépekkel lehet egyébként is rendes képeket csinálni, eddig nekem ott sosem sikerült becsületeseket csinálni. De most, hogy jött az unokám, ennek örömére vettünk mi is egy izmosabbat, csak most meg nem jött a férjem. Hát, nem lehet mindig minden tökéletes.
Nem volt jó az alapkoncepciód, az a baj. A kiállítók a ringben készült képeket várják. Én speciel a filmet is szeretem, mert látom a saját hibáim. Ami persze nem jelenti azt is, hogy ki is tudom legközelebb javítani, de legalább látom, mit bénázok el.
Éééés úgy is lett!!
Shamrock baba gyönyörű fiatalúr lett!! És alaposan megnőtt, mióta utoljára láttam. Kár, hogy nem neveztétek, mert kimondottan csinos.
Akkor ajánlom melegen Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól könyvét.
Meg a többi könyvét is, úgy mellesleg, mert mindegyiken könnyesre röhögi magát az ember.
Ha ugyan meg nincs.
Hát, a Te képeid is inkább tavasziaknak tűnnek. Én ellenék ezzel az idővel december 20-ig, akkor essen egy kis hó, szilveszter utánra meg olvadjon el, és ilyen lehet utána tavaszig, onnan meg javulhat.
Ó te jó ég, most jut eszembe! A huronok nem a gonosz törzs volt a Winettou-s könyvekben? De legalábbis ellenséges a könyv főszereplői szempontjából. Vagy szövetségesek? Fenébe, régen voltam gyerek, ebből is látszik...
Hol vagytok? Mindenki kihasználta az utolsó jó időt? Kirándulásképek vannak? Mi sajna a festés utáni utolsó simításokkal, háztartás gatyába rázásával, és kert téliesítéssel, rendberakással, faültetéssel múlattuk az időt. Ez utóbbiba a lányok aktívan besegítettek, bár a gödröt nem oda ásták, ahova a 3 új fa bármelyikét rakni akartuk, de fő a jó szándék, ugyebár.
Jó, majd hozom, nagyon szép darab, majd meglátod.
Most meg hoztam egy viccet, én jót mulattam rajta:
Két öregember beszélget az öregedésről.
- Figyelj, a legrosszabb a feleségeinknek. Ők ráadásul sosem
hajlandók beismerni, hogy öregszenek, és mindenféle módon megpróbálják eltitkolni a bajaikat.
- De még mennyire. Teljesen igazad van.
- Kitaláltam egy jó trükköt, amivel játékosan ráébreszthetjük őket a fogyatékosságaikra. Ha tudni akarod, hogy a nejed kezd-e megsüketülni, állj 10 méterre tőle és kérdezz valamit. Ha azt látod, hogy nem válaszol, kérdezd 5 méterrel közelebbről. Majd 2 méterről, végül 1méterről. Ha ekkor sem válaszol, kénytelen lesz beismerni, hogy nagyot hall.
A másik öreg jónak találja az ötletet, és amikor hazaér, 10 méterre a feleségétől emelt hangon így szól hozzá:
- Drágám, mi van vacsorára?
Nincs válasz. Közelebb megy 5 méterrel és újból megkérdezi:
- Drágám, mi van vacsorára?
Nem kap választ, ezért 2 méterről megismétli a kérdést:
- Édesem, mit eszünk vacsorára?
Semmi reakció. Odalép hozzá és 1 méterről kérdezi:
- Életem, mit eszünk vacsorára?
Mire az asszony dühösen:
- Csirkét sült krumplival te vén hülye, már háromszor mondtam!
Elküldve:
2010-11-28 19:59:36
