Az egyik kedvencem a csapatban. Tudod, hogy a "gyengém" ez kiscsaj. Ráadásul pont a kedvenc ezüstös szinem. Jááááááj.
Az a bizonyos "megkapó tekintet".
Az orrán lehet elég sokáig marad a világos nyom. Egyszer Emily orrát a lányom welsh terrierje dekorálta ki, pedig Emily is csak megszagolta a kis lükét. Az meg ijedtében belekapott. Nagyon sokáig világos csík volt az orrán, már azt hittem sosem múlik el, de persze elmúlt.
Utána ha Süti vagy Drazsé a közelébe került mindig felemelte a fejét, tuti ami fix. De nem akarta utána sem bántani őket, vagy bosszút állni, jó fej volt velük.
MIndig mindent én sem úsztam meg. Fácán már csapódott a szélvédőnek, annyira hirtelen jött, nem lehetett mit csinálni, de az üveg nem tört be.
Van még a számlámon egy árokból gyakorlatilag a kocsi kereke alá ugró macska.
A legrosszabb - annak napokig a hatása alatt voltam, pedig nem tehettem róla - az egy kutya elütése volt.
Este, eső, szembe pótkocsis teherautó. A kutya úgy jött a teherautó mellett az én sávom közepén, mintha épp azt előzné. Mikor megláttam én is egy vonalban voltam már a teherautóval, addig az ő fényétől sem láthattam hogy jön mellette valami kivilágítatlan. Így választhattam, hogy a teherautó oldalának menjek neki, vagy az árokba fussak bele, a fékezés már édeskevés volt.
Megálltunk, visszamentünk, de nem találtuk meg.
Viszont Tódi a kocsi elejét elég hosszan vizsgálta.
Hali. Nektek mit sikerült "alakítani"? Már volt itt mostanában köröm aljába akáctövis, mellkasba tüskék... mi a fene van, tavaszi pechsorozat? Bár amíg egy kis kék lukáccsal el lehet intézni, semmi vész.
Egyszer valami műsorban hallottam egy vadszakértőt (?) vadászt (?), mindegy valakit erről beszélni, az is azt igyekezett sulykolni, hogy ha egyet meglátunk az út szélén, kicsit hátrébb ott a többi.
Ráadásul nem attól függ, hogy mikor indul át, hogy mikor nem jön semmi és biztonságos, hanem amikor elszánja magát. A többi meg habozás nélkül követi.
Kocsival már másodszor úsztam meg. Egyszer télen tükörjégen sikerült megállnom, sőt még a mögöttem jövőknek is, akiknek ugye látszólag ok nélkül kezdtem fékezni. Senki nem csúszott össze senkivel.
Akkor egy, az út szélén álló őzet láttam meg, és hiába közeledett a kocsi, megindult. Pumpáltam a féket, mint az őrült - az ABS még nem volt nagy divat, bár nekem most sincs - és jól gondoltam én is, hogy ahol egy van ott több is van, mert sorban vonult át egy egész csapat. Már álltam, mikor az utolsó 2-3 elsuhant félméterre a kocsi orra előtt. Az azért a blattjég miatt melegebb helyzet volt, mint ez a ma reggeli.
(Kezdek arra hajlani, hogy őrangyalom nekem van, nem az őzeknek. )
Azért ki lehet védeni a média hülyeségeit, csak nagyon résen kell lenni. Az elején kösd ki, hogy ha a szerkesztő "belenyúl" az írásodba, megjelenés előtt a változtatásokat mindenképpen látni akarod. Csak akkor mehet nyomtatásba, ha beleegyezel az esetleges változtatásokba.
Láttam én már olyat is, hogy egy "kicsit meghúzzuk, túl hosszú" után az írás végkicsengése éppen az ellenkezője lett, mint az eredeti mondanivaló.
Hát én ma reggel nem tudom minek köszönhettem a szerencsét. Először arra gondoltam, hogy vagy az őzeknek van őrangyala, vagy nekem.
Ma reggel ugyanis őzekkel találkoztam - és a közvetlen fizikai találkozást sikerült elkerülni.
Külön hozadéka az esetnek, hogy most már biztosan tudom, hogy Juci szarvasokat kergetett, ezek jóval kisebbek voltak. Most jobban meg tudtam figyelni őket, mert a vakrémület ezúttal hiányzott belőlem.
Az történt, hogy Őrbottyán és Csomád között a domboldalban - bár némileg az út menti kopár növényzet takarásában - észrevettem egy csapat, kb. 5-6 főt számláló őzet futni. Mivel átlósan az országút felé jöttek, elég sanszos volt, hogy ott is simán átrohannak majd. Látható volt, hogy keresztezzük egymás útját. Fék, vészvillogó a mögöttem jövőknek, és hogy ne tudjon senki kielőzni, behúzódtam középre, mit tudom én, ők látják-e mi a helyzet, legfeljebb majd szitkozódnak kicsit.
Az útmenti bozót egy nyiladékánál aztán szépen át is rohantak az úton egymás után.
Szilvike, üzenem a vadászoknak, hogy felénk rengeteg sok vad van, már egész a házak közelébe is bejönnek, tök jól lehetne vadászni rájuk, biztos sokkal többen vannak, mint az ideális. Vagy most lesz tilalom? Ja, és már egész nagy agancsa is kinőtt a baknak.
Én csak azt mondtam - mivel már többször is utaltál itt idealista mivoltodra - hogy az idealistáktól nem idegen a világmegváltás.
Mivel jómagam is idealista vagyok - és ezt én sem tagadtam soha - nem is vagyok mentes a "világmegváltó" ambícióktól.
Persze már régen tisztában vagyok vele, (egy bizonyos kor után illik) hogy a világmegváltás túl nagy falat, de azért legalább azzal megpróbálkozom, amit a lehetőségek megengednek. Vagy egy kicsit többel.
A baj valamiért az íreket remekül meg tudja találni, ehhez külön tehetségük van.
Mangó a múlt heti sétánál olyan bravúrt vitt véghez, amit még kutyától nem láttam. Az útra voltak hullva akácágak, (lévén a miénk egy kis nyamvadt akácerdő) természetesen tüskéstül.
Mangó rohantában keresztülgyalogolt egyen, így utána vérnyomokat hagyott a hóban. Odahívom, nézem a talpát, papírzsepivel végigtörlöm, sehol semmi. De a vérnyomokat csak hagyja, és igen az a lába, nem tévedtem az előbb sem.
Újra nézem. Végül felfedezem, hogy a körme aljából szivárog a vér. Nem betört, vagy ilyesmi, pontosan a körme aljába szúrt a tüske (tövis?, hirtelen nem is tudom mije van az akácnak, módosult szár, vagy levél?), és beszaladt az élő részig.
MOndjuk, jobb, mintha a talppárna sérült volna.
Amúgy nem látszott a kutyán, hogy feltűnt volna neki, hogy bármi történt a körmével.
Komolyan egyre jobban bosszant ez a tehetetlenség.
Mi a bánatos fenének vesz valaki írt farkast azért, hogy utána láncra verje???
Miért nem egy kevesebb gondozást igénylő, igénytelenebb, szívósabb fajtát választ tanyaőrzésre????
Olyan fajtát, amelyik területőrzésre való, nem emberközpontú.
Ha azt se tudta mire jó, akkor miért veszi meg???
Végül is csak azt néztem volna meg szívesen, hogy mennyire stimmel amit mondtam róluk. Mikor egyszerre látod a két sziluettet, akkor könnyebb. Vagy ha ott egymás mellé tettük volna. De kinek volt ideje ilyesmivel bohóckodni?
A szabályozásra van elképzelésem, de hogy hogyan lehet meggyőzni az embereket, milyen csatornákon lehet eljuttatni a felvilágosítást, azt nem tudom.
A fizetett hirdetések kicsit drágának tűnnek. Főleg a hatásosabb médiumokban.
Én azért amellett vagyok, hogy a kínálati oldalt lehet leállítani.
Eddig nem néztem sosem a hirdetéseket a neten.
Ma pechemre gondoltam ránézek már a jófogásra, meg az apródra, még sosem jártam ezeken az oldalakon. Bár ne tettem volna!
Még egy tavalyi ír farkas kan hirdetés láttam meg, krémszínű, ára 30.000,-Ft. Inkább kevés szőrű, loncsos komondorra hasonlít.
LÁNCON!!!!
Elküldve:
2013-02-19 16:02:28
