Hideg van.. mindenki lefagyott? Viszem Jucinak a meleg vacsit, meg a teáját, meg dupla nasit (kőkemény, száraz zsömle is lesz, imádja) - vígaszul, mert ma senki nem ért haza korábban.
A vakond nagyon szorgalmas, volt, hogy heti 2 talicska földet szedtem össze.
Szóval valószínűleg nagyon erős állat is a vakond, nem tanácsos vele kikezdeni. Idén nem volt, mert Eamonn és Gránia, azaz Szilvi tanácsára elég rendesen megműtrágyáztam a füvet. Hatott. A szomszédba költöztek.
Azt hiszem alulértékeljük, hogy szegény ebeinknek mennyi dolga van.
Ott van ugye a kutyaház rendberakásának kérdése.
A kertben a gödörásástól a gyümölcsszedésig, a fák megmetszésén át temérdek a munka, amit becsülettel el is végeznek.
A szórólaposoktól esetenként megkaparintott kiadványok apró cafatokra tépése, egyenletes elosztása a területen.
A gazdi rendszeres testmozgásáról való gondoskodás - azaz a sétáltatásuk. (Mert azt ugye nem számíthatjuk, hogy balga módon a kertben végzett munkánkat tönkreteszik, gödröt temetnek, meg ilyenek.)
Szóval kell néha egy ágyikó, kanapé, miegyéb, ahol mindezt ki lehet pihenni.
A szőnyeget szellőztetni kell, esetenként a behordott esőtől szárítani, meg így a behordott homokot is ki lehet belőle poroltatni. Juci ha az ágyán pokrócot akar cseréltetni, gombóccá gyűri és ledobja az ágy mellé. A házából a pet-bad-et nem szedi ki, mivel a házat ritkán használja, ha igen, akkor már elkel benne a pet-bad is.
Az a nagy kaland, mikor a kutya már nem színleli, hogy süket, hanem tényleg az. Tódi úgy kb. 12 éves korától süket volt, csak kézjelekkel lehetett vele kommunikálni. De ha nem oda nézett, ez nem működött.
Amíg nem lett végképp öreg - és a csípőjével már voltak problémák, a hosszú utakat nem bírta - akkor ha elindult séta közben egy szagnyomon, hiába óbégattunk, szerencsére Emily ilyen esetekben utánavetette magát és visszaterelte.
Hát a táj, meg a tárgyak nem ugrálnak el, és így is sokszor csalódás ér. Ma például a napsütésben gyönyörűen szikrázott a hó. Na mindjárt megmutatom, ebből mit csináltam én.
Nem úgy gondoltam, hogy majd felül lesz egy szivárvány. És a hó csillogásából sehol semmi.
<IMG src="" border="0">
Na jó, a nap szemből sütött, valszeg állítani kellett volna rajta kicsit.
Hát dacára, hogy Jucit tegnap kikeféltem, ma mire hazaértünk megint elég loncsos lett. De vacsora után én is elkapom a kisasszonyt ma is körre. Bár a szakálla kivételével nincs ellenére, lapjára elfekszik és kéjesen dünnyög meg mammog közben.
Ma is boldog volt, mert ma is mentünk és ma szép volt az idő is.
Várjuk Floppyt, aki visszament a gazdi elhagyott kesztyűjéért:
<IMG src="" border="0">
Megjött:
<IMG src="" border="0">
Azért a szél fújt néhol, lebegtek a fülek:
meg a hajzat a nagyréten:
<IMG src="" border="0">
ahol jókat lehet rohanni:
<IMG src="" border="0">
Igen, pontosan így van. Egy német juhásszal simán akármeddig gyakoroltathatsz, lelkesen ül-áll-fekszik, jobbra át, balra át, boldogan csinálja akármeddig. Az értelmetlen, cél nélküli parancsokat az írek nem csípik, akkor csak néz rád, hogy minek? És elkezd aggódni az elmeállapotod miatt.
Meglepően gyorsan tanulnak, és mivel nagyon "emberközpontúak" meg is csinálják, amit az ember kér. Nincs meg bennük a munkakutyák "vak engedelmessége" és parancsimádata, de mindig tudják, mikor gondolod komolyan, amit mondasz. Én legalábbis a sajátjaimmal eddig ezt tapasztaltam.
Giuli egyik bátyjának a gazdiján mosolyogtam jókat, ő meg volt győződve, hogy hihetetlen jól választott a kölykök közül, mert pillanatok alatt tanult meg mindent a kutya. Még az elején sokkal gyakrabban beszéltünk és mindig boldogan mesélte, hogy éppen mit tanult meg egy mondásra-mutatásra a kutya.
De az Ausztriában élő kölykünkről is ugyanez a visszajelzés. Ők azt írták, "köszönjük ezt a csodálatos kutyát."
Fene eszi, szél itt is volt, de a lányom szerint rossz idő nincs, csak rossz felszerelés.
És tényleg, ha lett volna nálam egy símaszk is, akkor minden teljesen rendben lett volna, csak az arcom csípte a szél, egyébként jól berendezkedtem a zegernyére.
Floppyval szerencsénk van, ő városban nőtt fel, sok kutya között szocializálódott, ideális sétapartnerek egymásnak. Giuli szerencsére valahogy ráérzett, hogy finomabban kell vele játszani, mint egy írrel, és nem bodicsekezik vele, az utolsó pillanatban melléugrik, amit az anyjával sosem tettek, lazán ütköztek.
Klasszak, a jégszakállú herceg különösen .
A nagyobb géppel biztos jobbakat tudnék én is lőni - talán, egy idő után... - de nem fér a zsebembe, és lusta dög vagyok cígölni.
Elküldve:
2012-12-15 08:22:42
-t nem kapsz, nehogy elkapjam. 
" border="0">
" border="0">
" border="0">
" border="0">
" border="0">
" border="0">
.