A kép a művész érett korszakának egyik hiperrealista műremeke, címe ismeretlen. A finoman cizellált téma-, fény- és látószög-megválasztás kimeríthetetlen témaként szolgál minden műértő és műelemző számára. Figyeljük meg a színek érdekes összjátékát, melyben az élénk színű padlózat, a finom kék nadrág és a szakirodalom által előszeretettel csak "szemkibaszós" jelzővel emlegetett lila felső gyönyörű kontrasztban áll a kutya fekete-fehér mintázatával. Ez utóbbit a remek megvilágításnak köszönhetően feldobja a kutya kék szembogara. Kompozíciós szempontból a téma erővonalai; a padlózat csíkozása, a velük erőteljes szöget bezáró kutya hátvonal, és az ez utóbbival párhuzamos comb belső vonal már-már kirobbanó energiával, túlfűtött dinamizmussal hatják át a fotót. A szűk kivágás (se az emberből, se a kutyából nem sok látszik) csak fokozzák ezt az energiát, közelebb hozzák a témát a nézőhöz: az ember szinte úgy érzi, közvetlenül az orra előtt történik a kifinomult ráérzéssel elkapott pillanat hevében zajló nagy büdös semmi.